Medúza motoros kishajó Marseille

Marseillestõl Strassbourgig

75. nap, 2005.07.14., csütörtök

Tavaly a 75. napon fejeztem be utamat Budapesttõl Fiúméig. Most kb. félúton vagyok, a GPS odométere szerint 344 menetóra alatt 3124 km-t tettem meg. Ideje már bejutni a Rhonera. Idegeimet már kikezdték a tengeri kilométerek. SMS-sek küldésekben és fogadásokban találtam vigasztalást, ezek elûzték kimerültségemet és türelemre buzdítottak.

Az hangulatos este után az éjszaka többi része már nyugodtan telt. Kipihenten ébredtem. Negyed hétkor elindultam, nem vártam meg a kikötõi benzinkút 9 órás nyitását. Még van egy kanna tartalék üzemanyagom. Nagyon jó az idõ, a tenger is csendes. Kihajózok a szigetek közül. Mindenfelé horgonyzó hajók. Még csöndes minden.

Marseilles elõtti lakatlan szigetek körül sokan horgásztak apró csónakokból. A szigetek partja mentén néhány hajóról búvárok csoportja készül a merülésre. A tenger kristály tiszta és a víz kicsit halszagú. A horgászok biztosan nem panaszkodnak a halszegénységre. Egyébként feltûnõ, hogy a francia partok mellett nem találkoztam nagy halászhajókkal és halászkikötõt sem láttam.

Elhajózom If vára mellett 43^o16'48"N 005^o19'32"E. Nézem a hatalmas falakat, meg a turista áradatot. Itt raboskodott és innen szökött meg Dumas hõse, az álnokul bebörtönzött Edmond Dantes, az alias gróf Monte Cristo. Készítek pár felvételt a szigetrõl és máris megyek tovább. Marseille elõtt nagy a hajóforgalom. Úgy döntök, nem állok meg sem tankolni, sem a francia folyókról hajózási térképet venni. Majd a Rhoneon.

Északról megkerülöm a szigetet és beütöm a GPS-be a canal St. Louis koordinátáit 43^o23,4'N 004^o51,4'E és felveszem az új kurzust. Délben felbukkan a Rhone torkolat homokos földnyelve. Az utirány keresztül vezet ezen a fövenyes parton. Valamit elírtam, vagy rossz pozíciót kaptam a Moanásoktól. Semmiféle csatorna átvágást nem láttam, pedig alig 1 km-re lehetek a bejárattól. Azt hallottam, hogy a torkolat nagyon zátonyos és nincs a hajóút kitûzve.

A parttal párhuzamosan haladok a tenger irányába. A homokpadon mindenhol fürdõzõk. Megállok egy utolsó tengeri fürödõzésre. 3 méter mély türkizzöld vízben lehorgonyzom. A víz zöldes árnyalatú és hideg ez már a Rhone vize. Nem sokáig maradok mert az idõjárás is változik, egyre zordabb. Felhõsödik az égbolt és erõsödik a déli szél. A szél iránya késõbb jó lesz, de most szembe megyek vele, meg a kellemetlenül magas, tarajos hullámokkal.

A földnyelv zátonyos végét tisztes távolból elkerülve nagy ívben ráfordultam a Rhonera. Szokatlan volt a 3-4 km/óra sebességû szembe áramlat. Úgy tûnt mintha helyben járnék. A folyóág elég széles, semmi akadálya, hogy a hátszélben teljes vitorlával vitorlázzak. A parton sátorozók megerõsítik, hogy a Rhonon vagyok. Érdeklõdnek a hajó merülése iránt, mert nagyon alacsony a vízállás. A homokzátonyokon sok a fennakadt gyökerestõl kiszakadt fa. Mindössze néhány motorcsónak közlekedik a vízen.

Balra, a Rhone delta két ága közötti hatalmas mocsárvidék a világörökség része a La Camargue. Benne a Pont de Gau madár rezervátum természetvédelmi terület, az egzotikus madarak kedvelt fészkelõ helye. Franciaország leghíresebb tájvédelmi körzetében sok a ritka madárfaj, köztük a rózsaszín flamingók. Itt vadon élnek bikák és a híres fehér lovak. Ez a mocsaras, nádas terület ad otthont a vörösgémeknek. De számtalan ragadozó madár, elsõsorban a dögkeselyûk és a sasok található e területen. Ebbõl a Rhoneon csak annyi látszik, hogy néha hatalmas madarak tünnek fel a szegélyerdõ fölött.

A szél egyre erõsödik, teljes hátszél. Most nem tartok tõle, nem tud nagy hullámokat kavarni. Felvonom a nagy vitorlát, ami igen bonyolult mûvelet. Azt tapasztalom, hogy a kormánylapát kicsinek bizonyul, nem tudom irányítani vele a hajót. Be kell indítani a hajómotort az aktív kormányzás miatt. Kezdetben minden rendben volt, alapjáratban, a szél segítségével 8-9 km/óra sebességgel haladtam felfelé. Nagy kõ esett le a szívemrõl, nagyon tartottam az Alpokból érkezõ folyó gyors sodrásától.

A boldogságom nem sokáig tartott. Pontosan St. Louis kikötõ elõtt kifogyott a gázolaj és leállt a motor. Levontam a nagyvitorlát és gyorsan betöltöttem az utolsó kanna gázolajat és kikötöttem a rakparthoz, mert nem messze egy üzemanyagkutat láttam. Közelebbrõl megnézve a kibelezett kútoszlop biztosan régóta nem mûködött. Az egyik horgászt kérdezem, hol lehet itt tankolni. Nagy nehezen megértettem, hogy a legközelebbi benzinkút Arlesben található, a 282-es fkm-nél. Legalább 40 km felfelé. Érdekeség, a Rhoneon a számozás a tenger felé növekedik.

A Rhone majdnem pontosan északról délre folyik csak enyhén kanyarog. Egészen estig vitorlázok. A sebességem felfelé is 10 km/óra. A folyómeder szélei kõszórásosak, a vízmélység 9-10 méter. Jól kitûzött, az otthon megszokott bóják helyett méter átmérõjû acélcsöveket vertek a mederbe, zöld-fehérre és piros-fehérre csíkozták. Elég nagy a teherhajó forgalom. 1500-2500 tonnásak teljes sebességgel túrják a vizet. A partok szinte lakatlanok.

Alkonyatkor éjszakázó helyet keresve megálltam egy kis patak betorkollásánál a 300. fkm-nél. A hátszél miatt farhorgonyt is dobtam. Bár ne tettem volna. Sötétedéskor a patak színe és szaga megváltozott, valószínûleg egy állattenyésztõ telep szennyvizét engedték bele. Fehéren habzott. Gondoltam feljebb húzom magam vagy 10-15 métert. Leoldottam a farhorgony kötelet a bakról. A kötél hossza bõven megengedte a manõvert. Miközben a motorral feljebb mentem a kötélvég kicsúszott a hajóból és elmerült a zavaros vízben.

Kukázó horgonyom nem lévén drótból és villáskulcsból barkácsoltam egyet. Közben teljesen lement a nap és jött a szúnyog invázió. Egy órát kísérleteztem eredménytelenül. Sõt az utolsó dobásnál a kötél leoldódott a kukázó horgonyról. Az is elveszett. A szúnyogok összemartak. Na jól kezdõdik a folyami hajózás. (300. fkm)

76. nap, 2005.07.15., péntek

Az éjszaka nem volt hajóforgalom, nyugodtan telt. Már pirkadatkor fenn voltam, újabb kukázó horgonyt eszkábáltam. Majd két órás keresés után végre megtaláltam a horgonyt. Reggeli után indultam a 18 km-re lévõ Arlesbe. Két óra múlva egy hajójavítóban álló teherhajóhoz kötöttem és nekiálltam az árboc leszereléséhez, a horgonylánc vissza cseréléséhez.

Szélcsend, a nap perzsel, árnyék sehol. A fenékbõl elõszedett horgonylánc iszonyatosan büdös volt a korábban ráfolyt margarintól. Ultrás vízben háromszor is átmostam mielõtt befûztem. Majdnem napszúrást kaptam mikorra befejeztem a hajómunkát. Kora délután elköszöntem és elindultam tankolni. A hajósok útmutatása alapján megtaláltam a benzinkutat, de már bezárt. Gázolajam csak 30 liter, tankolás nélkül nem mehetek tovább. Majd reggel 9-kor kinyit – mondják az egyik hajóról.

A jobb parti pontonon már több jacht kikötött éjszakára. Én is találok egy szûk helyet ahová befurakodom. Lezárom a hajót és estig sétálok a régi városrészben. Negcsodálom a St. Trophime templomot, az I. század vége felé épített Les Arcnes amfitheatrumot és más római kori emléket. A hajóért nem aggódom, a túlpartról látom.

A Rhone melletti provansz városka Arles jelentõsége elõször i.e. 49-46-ban nõtt meg, amikor a gyõzedelmes Julius Caesar elfoglalta és lerombolta a közeli Marseille-t. Hamarosan a régió kereskedelmi csomópontja és fontos provincia központ lett. A XIX. század vége felé itt telepedett le Vincent Van Gogh.

A Medúza biztonságáért nem aggódom, a túlpartról látom. A hajóforgalom nem nagy, de felfelé jött egy szentpétervári bejegyzésû orosz tengerjáró. Pár száz méter után eltûnt a kanyarban. A kanyarban több hatalmas folyami személyszállító áll pontonon. Nagy a nyüzsgés körülöttük, utasaik ömlenek ki belõlük városnézésre. Sötétedés után érek vissza.

Az este csodálatos, szemben a kivilágított óvárossal. A sétányokon emberek sokasága, a jachtokon halkan beszélgetnek a hajósok, eszegetnek, iszogatnak. Békességes a hangulat. Már késõ este volt, amikor mellettem kikötött egy norvég vitorlás. Kicsit mérges voltam, hogy elõ kellett bújnom ágyamból. Segítségre nem volt szükségük a kikötéshez, nagyon rutinosak. (282. fkm)

77. nap, 2005.07.16., szombat

Pihentetõ éjszaka után kimentem a kora reggeli kisvárosba bevásárolni. A paquette 0,7 euró. Reggelit követõen visszamentem tankolni. A kút szombat-vasárnap is zárva. Kissé feljebb egy nagy teherhajó a Arianne áll a rakpart mellett. Odamegyek két kanna gázolajért. A kapitány elõször a benzinkúthoz irányít, majd amikor megtudja, hogy két napig zárva, szó nélkül feltöltötte a kannáimat. Alig 5 km-rel feljebb áll az orosz teherhajó, tõlük is kaptam egy kanna gázolajat. Az üzemanyagom elég lesz egészen Lyonig.

Hamarosan elérem Tarascont. Tarascon az egyik ifjúkori kedvenc olvasmányom helyszíne. Aphonse Daudet: A tarasconi Tantarin mûvében egy provencei kisnemes, a dél-francia Háry János ártalmatlan hazugságainak mulatságos krónikája itt játszódik. A város hídjai alatt jobbra közvetlenül a vízparton magas, meglepõen ép szürke várfalak. A vár tövében, a cempingnél rövid idõre kikötök, körbesétálom a várat.

A Rhone méltóság teljesen hömpölyög, a sodrás sebessége nem éri el a Dunáét. Jól haladok, a víz tiszta és meleg, 24^o C. A Dunán megszokott módon a part mentén limányozok. Az egyik jelzõoszlop part felöli oldalán próbálok elhajózni. Teljes sebességgel kõre ütök, a lendülettõl átbukdácsolok a keresztgáton. A kormánylapát megszorult, a robotkormány nem tudja megmozdítani. Gyorsan horgonyt dobok és lemerülök megszemlélni a sérülést.

Szerencsére csak a sarkantyú hajolt feljebb 1-2 millimétert és ezért befeszült a kormány tengely. Alaposan lezsírozom és kézzel jó fél órán keresztül bejáratom mindaddig amíg a robotkormány is mûködtetni tudja. Késõbb ahogy a kormány bekopik az új helyzetébe biztosan könnyebben fog forogni. Ez a felütés rávezetett, hogy a továbbiakban ne hagyjam el a hajóutat.

Délben értem az elsõ zsiliphez, egyedül engedtek be a kamrába. (A zsipek VHF adatai.) Az üres zsilipben elõre mentem egészen a kapuig, mert nem tudtam, hogy érkezik-e még más hajó is. A hangosbeszélõn franciául sokat kiabáltak, de értettem mit. Röpke fél óra alatt átzsilippeltem, megnyugtatóan gyors volt a Dunai zsilipekhez képest, ahol több órát várakoztattak sõt volt amikor fél napot is. Mintegy 12 métert emelkedtem.

A zsilip fölött szinte áll a víz. A partok köszórásosak és kihaltak. Sem nyaralókat, sem horgászokat nem látok. Nemsokára Avignonhoz érek. A város elõtt a folyó két ágra szakad. A jobboldalin felhajózok a város szívébe. Elhajózok egy fél híd mellett amelyet eredetileg Szent Bénezet építtetett 1185-ben római híd mintájára. A hídat VIII. Lajos leromboltatta de a XIV. százaban újraépítették. A zsúfolt rakparton kikötök. Ez egy marina lehet, mert azonnal jön a pénzszedõ. Miután mondtam csak pár órát maradok amíg bevásárolok – nem kért helypénzt.

A XIV. században Avignon 70 éven át (1307-1377) a pápaváros volt. Ekkor a város hatalmas fejlõdésnek indult. Felépült a kor legnagyobb palotája, az erõditményszerû Pápák palotája. Napjainkban minden évben itt tartják Európa legfontosabb színházi fesztiválját. Rövid városnézés és fényképezés után indulok tovább. A folyamág kiágazás a hajózás elöl elzárt, csak a vizet engedik átfolyni. Kénytelen vagyok visszafordulni.

Avignon fölött újabb zsilip. Ezen is gyorsan átjutottam. Most már tudom miért kiabáltak a zsilipkezelõk az elõzõ zsilipben. Kötelezõ a mentõmellény használata! Itt velem is felvetették. Nagyon szokatlan viselet és nagyon célszerûtlen. Vastagsága miatt nem férek el a kormányállás és a zsilipfal között, ha pedig leguggolok felnyomja az államat. Ezeket a mentõmellényeket nem zsippelésre készítették. Más hajósokon olyanokat láttam, mint egy sima mellény, ami automatikusan felfújódik, ha viselõje vízbe esik.

Este hét körül értem a harmadik zsiliphez. Törtem a fejemet, hol fogok éjszakázni. Ebben a csatornában nincs egy kis sziget, vagy öböl ahol a hullámverés elöl elbújhatok. A zsilipben értem utól a tegnapi norvég hajót. A zsilip alatt hivatalos stégnél várakozott áthaladásra. Gondoltam õk biztosan tudják hol lehet éjszakázni. A zsilipbõl kijõve azonnal a felsõ hivatalos stéghez álltak, ahol nagybetûs tábla hirdette itt csak azok állhatnak akik a zsilipre várakoznak. A norvégok szemrebbenés nélkül kikötöttek. Mögéjük álltam.

Bemutatkoztunk egymásnak. Miután tisztáztuk, hogy tiltás ellenére itt éjszakázunk, mert éjjel már úgy sem jön kishajó zsilippelni, meghívtak egy italra. A zsilipesek sem szólnak érte, csak reggel el kell mennünk. A cockpitben elmeséltük ki honnan jött. A házaspár Lisbeth és Arund Andersen tavaly indultak Norvégiából. Az Atlanti óceánon elhajóztak Gibraltárig és bejöttek a Földközi tengerre. A hajó Spanyolországban telelt. Idén bejárták Krétát, Elbát, Korzikát, most mennek hazafelé Hollandián keresztül.

Idõközben Lisbeth vacsorára gyorsan kisütött csirke combokat, amelyet már a hajószalonban fogyasztottunk el. Lisbeth iskolatitkár, hosszú szabadságát tölti. Norvégiában bizonyos életkor és beosztás után un. regeneráló, több hónap fizetett szabadság jár. A férje hajómérnök, hajójukon meg is látszik, szép, kényelmes és jól felszerelt. Norvégiában egy fjord mellett laknak mutatták a térképen.

78. nap, 2005.07.17., vasárnap

Búcsúzás után kellemes alkoholmámorban beestem az ágyba. Aludtam mint e bunda és hajnalban frissen ébredtem. Lisbethéknél nem láttam mozgást amikor elkötöttem. Az égbolt felhõtlen, tükörsima víz, tökéletes szélcsend. A partok kikövezettek, mint egy csatorna. A 150-es fkm-nél hatalmas zsilip. Nincs várakozás, azonnal beengednek, legalább 18 méter az emelõ magasság. A zsilippelés nagyon gyors, fél óra alatt átjutok. A zsilipbe bejelentkezni sem kell, legalább is a parton nincs telefon. Ha odamegyek a várakozóhelyhez egybõl észrevesznek és nyitják a kaput, vagy zöldre váltják a lámpát.

A zsilip után a Rhone mesterséges mederben folyik, a partok rézsûi kibetonozottak. Messze lent a völgy alján lehet a természetes meder amelybe a turbinákról a víz folyik. A Rhone völgye nagy energia forrás. Itt a nagyteljesítményû vízierõmûvek mellett vagy 8 darab atomerõmû üzemel. Meleg van, olyan vihar elõtti csend. Meleg déli szél fúj, esik a barométer, a hegyek felett felhõsödik. Kihasználom a jó idõt. Fürdés 24^o C hõmérsékletû folyóban és nagymosás. Itt ellentétben a tengeri párás, sós levegõtõl nagyon gyorsan szárad a kimosott ruha.

Átmegyek Viennén. Vienne nevezetes hely. Franciaország a kereszténység bölcsõjét tiszteli benne. 1312-ben V. Kelemen pápa itt tartotta azt a zsinatot, amelyen eltörölték a Templomos lovagrendet. A kisváros Lyontól 31 km-re, Gore és Rhone folyók összefolyásánál található. A település a kelta allobrogoknak volt a székhelye, Diocletianus óta pedig a Provincia Viennensisnek (franciául Viennoise) Gallia Narbonensisban. Augustus császár 6 km hosszú kõfallal vétette körül; késõbb több császárnak majd 413-534 valamint 879-1032 között a burgundiai királyságnak volt székhelye. 1394-ban került Franciaországhoz. Rövid idõre megállok fényképezni és ebédelni.

Délután a szél tovább erõsödött. A zsiliphez már tisztességes viharban érkezem. A zsilip mögött fekete az égbolt, dörög, villámlik, a barométer mutatója zuhan. A hivatalos stég hulámmvédett helyen van. A folyásiránynak háttal, de széllel szemben kötök ki. A cookpitben így kellemes, nem vág be a szél. A zsilip jelzõlámpája pirosan világít. Nem bánnám, ha nem engednének be azonnal. Most nem sietnék bele a viharba. De nincs szerencsém, azonnal beengedtek mihelyt kijött egy szállodahajó.

Indulás a szélcsatorna szerû zsilipbe, teljes hátszélben. Már benn a zsilipben ér a vihar, dörög villámlik. A felsõ víztárolón szabadon süvít a szél. Szerencsére itt is hívogató a szabad hatósági stég. Már ömlik az esõ amikor kikötök. Megduplázom a köteleket és elbújok a ponyva alatti melegbe. A tengeren egy ilyen vihar igencsak megtépázott volna. Még mindig a zsigereimben van a félelem. Feszült leszek és rossz a közérzetem, ha erõsebben fúj a szél. A stég a mederbe levert úgy méter átmérõjû két acélcsövön csúszik le-föl a vízállásnak megfelelõen. Ellenõrzöm a köteleimet, de nics okom az aggodalomra. Röpke két óra alatt elvonult a vihar. (123. fkm)

79. nap, 2005.07.18., hétfõ

Szeles éjszaka, a hulánok csapkodták a hajó oldalát. Az égbolt kissé felhõs, a barométer nagyon alacsony értéket mutat. Mától jegyzem a tengerszint feletti magasságomat, most 101 méter magasan vagyok. A 112 fkm-nél nagy marina a bal partban. Üzemanyagot szeretnék venni ezért odaállok a kúthoz. Még egy óra a nyitásig, megreggelizek, feltöltöm a vízkészletemet, megcsinálom az esedékes olajcserét a motorban és az irányváltóban. Mire végeztem úgy 9 óra körül jött egy sötétbõrû (arab kinézetû) férfi aki a kutat kezeli. Miután feltankoltam kérdezte éjjel itt aludtam-e. Nagyon õrizhetik a marinát, ha nem tudják ki éjszakázik náluk.

A 100. fkm-töl a Rhone egész keskenyé szûkül és pontosan észak felöl folyik. Az erõs déli szél nagy hullámokat korbácsol, úgy hullámzik mint a tenger. Gondolkodom leponyvázzak-e a becsapódó vízpermet miatt. Végül a nem mellett döntök, mert így is nehezen tartom az irányt. Nagyon kellemetlen a hátulról fújó szél. A kormányállásban összeszedek minden papírt, füzetet, szótárt bedobálok a kabinba nehogy kifújja a hajóból a szél.

Hamarosan a Gervans zsilipbe érek. A zsilip körüli hegyeken dúl a vihar, dörög és villámlik. Nyílik a kapu és egy hatalmas gázszállító hajó jön ki rajta. Jó hogy nem a szûkületben találkoztunk. Mivel egyedül vagyok aki a zsilipre várakozik egybõl legközelebbi bakhoz, az alsó kapu elé állok. A viharos hátszélben nagy nehezen megtartom a hajót. A Medúza rövidsége miatt, csak egy bakhoz tudom kötelekkel rögzíteni. Nagyon kellemetlen, mert ha eresztik a vizet észnél kell lennem, nehogy kifordítson az áramlás.

Alig hogy befejeztem a kikötést jött a zsilipes, hogy álljak feljebb, mert egy nagy hajó érkezik mögém. Kezdhettem újra az egészet, ráadásul rákezdett a jégesõ. A borsószemnyi méretû jég kopogott a kopasz fejemen, de nem tudtam a kabintetõ alá bújni, mert a kötelekkel voltam elfoglalva. Nagyon erõsen eresztették rám a vizet és féltem, hogy a mögém beállt teherhajó alá sodródom.

A zsilipbõl kiérve a jégesõ záporesõvé változott, a déli szél pedig északivá. Kikötöttem a hivatalos stégnél megfõzni az ebédet és kivárni a vihar végét. Alig készült el a paprikáskrumpli mennem kellett, mert föntrõl érkezett egy nagyobb jacht a helyre. Az esõ elállt, de a viharos szembe szél megmaradt. A folyó már nagyon keskeny és kanyargós, de alig van sodrása. Az esti utolsó zsilip kinyitására sokat kellet várnom. Amikor bent voltam a zsilipkezelõk nagyon siethettek, mert kíméletlenül engedték be a vizet. Már sötét volt amikor a stéghez álltam. Sablon falu 60. fkm.

80. nap, 2005.07.19., kedd

A viharos szél éjjel lecsillapodott, nagy a párásság, az égbolt felhõtlen, a víz is hullámmentes. Útközben gyakran fényképezek, csodálatosan békés és gondozott táj, szépek a hidak, mindenhol virágok. A partok mentén szõlõ ültetvények Két nagy zsilipet abszolváltam délelõtt nagyon gyorsan. Az elsõben egyedül voltam.

Egyre több az ipari létesítmény és kikötõ. Ez már Lyon elõvárosa. Egy jobbkanyar után elõbukkan a város. A folyó két ágra szakadt. Elõször a szélesebbikre a nagy hidak irányába fordultam. Hamarosan észrevettem egy angol vitorlás jachtot a keskenyebb ágban. Visszafordultam és én is arra mentem amerrõl a jacht jött. Elértem a Saone torkolatát.

Valószínûtlenül alacsony hidak alatt hajóztam át Lyonb városközpontjába. A bal parton kikötött lakóuszályok, mint Amszterdamban. Az egyiken benzinkút itt feltankoltam. A város szívében a többi kis hajó között találtam egy nekem való méretes helyet. Elõttem álló német vitorlás és a mögöttem álló svájci jacht személyzete elvette a köteleimet. Érdeklõdésemre, hogy itt kell-e fizetni a kikötésért nemleges választ adtak, a lyoni Elektromos Mûvek vendégei vagyunk. Most sem értem miért, de akkor nem is foglalkoztatott. Fõ, hogy jó a hely és nem kell fizetni.

Összerámolom a hajót, elõkeresem az utcai ruhámat a városnézéshez. A nap magasan áll még, kemények az árnyékok. Fülledt a meleg, szellõ sem rebben. Készülõdés közben egy hattyúcsalád megeszi az összes kekszemet. Kenyerem egy falat sincs. A hattyúfiókák mindenben utánozzák szüleiket. Addig nem nyúlnak a bedobált kekszhez, amíg a szüleik meg nem kóstolták. Sokáig elnézném õket, de már szívesen járnék egyet a városban, innék egy pofa jó hideg sört.

Meghívtam a két német fiút egy sörre a közeli kocsmába. Útközben beköszöntem a svájci házaspárhoz. Õk adtak egy VNF Voies Navigables de France térképet, olyan idegenforgalmi szórólapot a francia csatornákról. Végre valami kézzel fogható az elõttem álló útról. A kocsma még nem nyitott ki így elbúcsúztam a németektõl és elindultam városnézésre.

A Rhône-Alpes régió és Rhône megye székhelye Lyon, gazdag történelmi múlttal rendelkezik. Lyon területén a legkorábbi állandó településrõl szóló leletek a vaskorból származnak. Az 1789-es francia forradalom során a város a királypártiak oldalán állt, a Nemzeti Konvent hatalma ellen lázadt. 1793. október 12-ére a jakobinusok elfoglalták a várost, és a Robespierre féle uralom bosszúból elrendelte a város megszûntetését, és mintegy háromezer lakos került guillotine alá.

Bonaparte Napóleon azon rendelete, amelyben lyoni iparra bízta a birodalom szövetellátását, nagyban fellendítette a város gazdaságát. Joseph Marie Jacquard (1752-1834) 1805-ben itt találta fel a szõvõgépet. A lyoni munkások alapították a L'Écho de la Fabrique újságot, amelyben 1833-ban jelent meg a világon elõször az a híres mondat: Világ proletárjai egyesüljetek!

Lyon Franciaország, és egyben az Európai Unió egyik legjelentõsebb iparvárosa, Párizs után a legnagyobb agglomerációval rendelkezik. Az 1999. évi népszámlálás szerint a város lakóinak száma 445.452 volt, elõvárosaival együtt 1,648,216. A lakosság becslés szerint (2004.) kb. 468.000 fõ. Párizs után Lyonban található a legtöbb felsõoktatási intézmény. Közel százezer diák jár a lyoni egyetemekre.

Átsétáltam a St. Vincent gyaloghídon a Saône jobb partján elterülõ óvárosba a Vieux Lyonba. Órákig lehetne itt barangolni, a sok apró múzeum, kézmûvesbolt, galéria között. Felkapaszkodtam a Notre-Dame de Fourviére bazilikához, amely az ország legnagyobb reneszánsz stílusú épület együttese. Olyan a panoráma mintha a Halászbástyáról. Rövid nézelõdés után visszamentem Lyon Doubs és Rhone közötti városrészébe. Közben bevásároltam. Az zöldségárak elég szédítõek a nyári szezonhoz képest. 1 kg krumpli, vagy 1 kg paradicsom 2,5 euró.

Sötétedésre értem vissza a hajóhoz, németekkel pótoltuk az elmulasztott kocsmázást. Átjöttek hozzám sörözni. Stefan és David testvérek, berliniek. Vitorlásukkal a tengerre készülnek. Már 1 hónapja vannak úton. Hollandián keresztül jöttek. Eddig a családjuk, szüleik meg a nõvérük is velük voltak, de már hazamentek. Nagyon érdekelte õket a Rhone. Minden tudnivalót elmagyaráztam nekik. Laptopjukon megnézték a fényképeimet. Késõ este, kicsit becsípve mentek vissza a hajójukra.

81. nap, 2005.07.20., szerda

Korán indultam tovább a még alvó városon. A folyó partjain földalatti garázsokban parkolnak az gépkocsik. A hidak tövében hajléktalanok alszanak. Kifejezetten hûvös a levegõ mindaddig amíg a nap fel nem jött. Amennyire nem tetszett a Rhone annál jobban tetszik a Saone. Vadregényes folyócska alig szélesebb a Szentendrei-Dunaágnál, de 7-10 méter mély. A partjait nem kövezték ki, mindenfelé marinák, vendéglõk, kempingek hívogatják a vízenjárót. Látszik e hely a vízituristák paradicsoma.

A Saone 482 km hosszú, én 219 km-t fogok felfelé menni rajta. A vize hordalékosabb mint a Rhoneé, kicsit hidegebb is, de sodrása szerencsémre nem gyorsabb. A zsilipek sokkal kisebb méretûek és nincs bennük úszóbak. A fix bakok függõlegesen 1,6 – 1,8 méteres osztásban vannak. A köteleket mindig feljebb kell rakni. A legnehezebb az elsõ alsó bakról áttenni a fölötte lévõre, mert a nagy vízszint különbség miatt a bezúduló víztömeg ellenében meg kell tartani a hajót. A víz nem csak hosszirányból jön nagy erõvel, hanem oldalról is.

Nyugodtan hajózok a szinte kihalt folyón. Néha találkozom egy egy önjáró uszállyal, vagy teherhajóval. A kisebb hajókat és csónakokat a partokra merõlegesen kötik ki, hogy a hullámzás ne borítsa fel õket. Már két zsilipen vagyok túl minden probléma nélkül. A zsilipek között szinte áll a víz, emiatt sok az aljnövényzet, A három méternél kisebb vízben sok a hínár. Többször megállok búvárkodni, leszedni a propellerrõl a rátekeredett növényeket. Annak ellenére, hogy sok evezõs klubbot látok, a vízen nem találkozom evezõsökkel. Munka után biztosan kirajzanak.

Alkonyatkor érkezem a Seille torkolatához. A torkolatban néhány kikötött ladik egyébként az életnek semmi nyoma. Gyönyörû a környezet, a part mellett vízinövények, virágok. 2 méteres vízmélységben két horgonnyal leállok. Vacsorafõzés közben jött egy halászcsónak, a halász varsákat helyezett el. Kicsit megnézett, de nem szólt hozzám. Barátságosan üdvözöltük egymást. Nem sokkal késõbb jött egy nyitott kis turista hajó és tovább ment a Seillen felfelé. Fél óra múlva jött vissza és ment Chalon-Sur-Saone irányába.

Sokáig hallgatom a neszeket, nézem a csillagos égboltot. Kilátok a Saonéra, de a hullámzás nem hatol be a horgonyzó helyemre. Egy nagy kivilágított személyhajó haladt el mindössze. Nagyon jó a hangulatom. A táj és az emberek barátságosak, a Medúza is jól szuperál az idõjárásra sem lehet panaszom. És még szúnyog sincs. Elkortyolgatok egy fél üveg gyenge francia bort. (106. fkm)

82. nap, 2005.07.21., csütörtök

A tegnap és az éjszaka nagyon kellemes volt. Csodálatos a hajnal ebben a folyótorkolatban. A reggeli fürdés és borotválkozást követõ tea elfogyasztása után frissen, jó hangulatban indulok tovább. Hamarosan megérkezem Chalon-Sur-Saonéba. Nagyváros a Saone két partján. Evezõsök, kajakosok edzenek, sõt egy vitorlás versenyzõt nagy hangon vezényelt a motorcsónakos edzõje. Sokan horgásznak csónakokból. Bár ehhez hasonlót látnék a Budapesti Duna szakaszon, vagy akár csak a római parton, ahol mostanra már kiirtották a víziéletet.

Nagyon jó ütemben jövök felfelé. Lajos barátom csodálkozott is, azt hitte még a Rhoneon vagyok. Elmentem Verdun mellett. Távolban láttam egy szárnyas emlékmûvet. A partokon, lovak és tehenek legelnek, a vízen nagy hattyú csapatok úszkálnak, mint egy giccses képeslapon. Ma ötször zsilippeltem. Az egyik zsilipnél majd egy órát várakoztattak, két nagy hajót engedtek elém. Alkonyatkor beállok egy régi zsilip elõkamrájába, a H₂O nevû kikötõbe. Beljebb több, nagy uszályból kialakított lakóhajó áll.

Felmászok a partoldali régi zsilipkezelõ házhoz. Sehol senki akitõl érdeklõdnék. Megfõzöm a vacsorát. Már erõsen alkonyodik amikor nagy gágogással egy vadliba csapat rohamozza meg a hajót. Követelik a jussukat, el is fogy egy fél kenyerem. Látszik rajtuk hozzászoktak az emberhez. Miután nem kaptak többet, libasorba álltak és kiúsztak a Saonera. Még 9 kilométer a Rajna csatorna kiágazásáig. (210. fkm)

82. nap, 2005.07.22., péntek

Reggel megint megjelent a liba csapat. Megették az összes kenyeremet. Visszajöttem a Saonera, elõttem egy hód úszott keresztben a folyón. Követtem, hogy lefényképezzem, de lemerült. Egészen messze, már hínárosban jött föl. Oda nem követtem, de így is le kellett tisztítanom a propellert.

St. Jean de Losnéba korán érkeztem. Az üzemanyag kút még zárva. Odakötök a tankuszály mellé. Nemsokára jött még egy hajó, egy "hauseboot", Párizs felõli csatornából zsilippelt ki. Hamarosan jött a kútkezelõ fiatal hölgy és kiadott nekem 38 liter gázolajat. Ha minden jól megy, akkor legközelebb a Rajnán tankolok.Felmegyek a híd fölé és a rakparton kikötök az turista hivatal elõtt, gondoltam megveszem a "vignettát". A Moanáséktól hallottam, hogy ki kell váltani. Elmondtam, honnan jöttem és merre kívánok menni. A szomszéd kávézóból megérkezõ irodavezetõ elküldött, hogy nem kell fizetni, menjek nyugodtan tovább?! Nem voltam nyugodt.

Sétáltam fényképeztem, majd ismét visszamentem azzal, hogy térképet szeretnék a hátralévõ útról. Nem tudott õ sem más térképet mutatni, mint ami nekem már meg volt. Megint rákérdeztem a vignettára, de megint csak megnyugtatott, hogy nem kell. Többet nem erõltettem. A közeli pékségben frissen sütött baquettéket vettem. Az egyiket, csak úgy minden nélkül megettem. Olyan finom volt mint egy kalács. A parton érdekes szivattyús tekerõs kút mûködött. Kiegészítettem vízkészletemet és elindultam a csatorna irányába.

A csatorna kiágazás a 219. fkm-nél a jobb parton. A zsilip fölött nagy tábla hirdeti. Elõttem egy hauseboot (csatorna cirkáló) várakozik. Nemsokára behajózunk. Kiúszás elõtt a zsilipkezelõ kérdezi, hogy van-e rádiós távirányítóm a zsilipekhez. Még csak hallani sem hallottam róla. Elõhozott egy mûszerdobozt, benne a távirányító. Gyors magyarázat és enged tovább. Semmiféle igazolványt sem kért. Búcsúzáskor még figyelmeztet, hogy ha több hajó megy be a zsilipbe, csak az egyiknek kell használnia.

A "Moanás Peter" nagyon rossz véleménnyel volt a csatorna cirkálók vezetõirõl. Ezek nem igazi vízi emberek. A hajókat bárki vezetheti akinek gépkocsivezetõi jogosítványa van. A kölcsönzött hajókat jól kiballonozták és gumicsíkokkal védik az ütközések miatti sérülésektõl. Elõttem egy házaspár két gyerekkel. A férfi vezet, nagyon bizonytalanul. A szûkületek elõtt indokolatlanul lelassít, nem érzi a hajó szélességét. Egy örökkévalóság amíg beáll a zsilipbe.

A Rhone-Rajna csatorna 1783-tól 1834-ig épült. Strassburg mellett a csatornázott Illnél kezdõdik s a hajózhatóvá tett Doubs segítségével St. Symphoriennél a csatornázott Saoneba ér. Hossza 323 km, vízmélysége 2 méter és alig szélesebb 10-12 méternél. Maximálisan 280 tonnás hajók közlekedhetnek rajta legfeljebb 8 km/óra sebességgel. A hajó hossza nem haladhatja meg a 20 métert, szélessége pedig a 3,5 métert. A csatorna melletti aszfaltozott kerékpárúton egy csacsi poroszkál nagy csomagokkal a hátán.

A csatornáról nincs részletes térképem, de kilométer táblák sincsenek. A zsilipek viszont számozottak. A 79-ik zsilippel kezdõdött a sor. Nem is számolom a mögöttem hagyottakatm de néha megnézem a számokat. A sok szilippelés kicsit monoton, de a környezet mindenért kárpótol. Mindenfelé madarak, hattyúk, kacsák és hódok. Néha néha jön szembõl hajó, ilyenkor udvariasan kitérünk egymásnak. Szélcsend és mégis szúnyogmentesség.

A csatorna néha belevezet a Doubs folyóba. Ez sem szélesebb mint a Szentendrei Dunaág. A nagy esésû, sellõs részeit kikerülendõen építették a csatornát, amely néha párhuzamos a folyóval. Rochefortnál kiérkeztem a természetes folyómederbe. Az egyik oldal meredek sziklafal, tövében apró település, vendég stéggel. A stég foglalt, már két hajó áll rajta. Tovább megyek és 1 km-rel feljebb szemben a sziklafallal lehorgonyzom. Csodálatos a nyugalom.

84. nap, 2005.07.23., szombat

Sokáig lustálkodtam, megvárom míg feloszlik a reggeli pára. Úgy 1 km-re következett az 56. számú zsilip. Ebbe beragadtam. Kezdetben minden rendben, a zsilip veszi és reagál a távirányító jelére. A sárga villogó mutatja, hogy megkezdõdött a víz leeresztése. Hamarosan kinyílt a zsilipkapu és a jelzõlámpa zöldre váltott. A szokott módon odaálltam a kezelõ oszlop alá és felemeltem a kék, indító csövet. Máskor megszólal a hangjelzés, villog a sárga lámpa és elindul a zsilippelés. Most néma csend. Többször is próbálkozom, de hasztalan.

Elõször arra gondoltam, a piros csõ, a vészleállító felnyomódott és az tiltja az üzemet. Kicsit lejjebb húztam, erre nagy szirénázás és villog a piros lámpa. Akármit csináltam nem tudtam elhallgattatni. Egy rövid idõ múlva a sziréna magától elhallgatott, de piros fény tovább villogott. Felmásztam a vaslétrán a kezelõfülkéhez. Oldalán a segélyhívó telefon. Nem értem a kezelési utasítást ezért becsöngetek a régi zsilipes szolgálati lakásba. Egy kisgyerekes fiatalasszony készségesen segít telefonálni. Mondta, hogy 10 percen belül jönnek segíteni.

Valóban tíz percen belül egy VNF-es szolgálati gépkocsival jött a zsilipkezelõ. Promlema? Minden rendben válaszoltam. Elõször õ is a csövekkel próbálkozott, majd beült a kezelõ pulthoz és átengedett a zsilipen. Nem oktatott ki, nem is figyelmeztetett nyomatékosan semmire, nem is jegyzõkönyvezett. Mosolyogva tette a dolgát. Pár kilométerrel arrébb másik zsilip. Ebbe is beragadtam. Kezdetben itt is minden rendben.

Behajóztam, de a zsilip nem reagált a kék csõ felnyomására. Nincs mit tenni megint felmászok segítségért. A régi zsilipházból egy mogorva fiatalember nagy kelletlenül kijön a telefonálni. Éppen leemeli a kagylót, amikor kezd bezáródni a zsilipkapu. Rohanok a hajóba, várom a víz beeresztését, de semmi sem történik. Jó 5 perc hiábavaló várakozás után ismét felmászok. A mogorvát nem akarom ismét kihívni. Szerencsére éppen jött arra egy kiránduló család. A férjnek mutatom az elakadt hajót és felkérem telefonálni.

Tíz percen belül megint megjött a segítség, az elõzõ zsilipkezelõ személyében. Õ is sikertelenül próbálkozik a kék csõvel, megint a pultról vezérli a zsilipet. Közösen rájöttünk a hiba okára, a bejáratot ellenõrzõ infra-sorompón észrevétlenül ment át a Medúza. Az infra-nyaláb átvilágít az ablakon és az oszlopok nagyon rövid ideig szakítják meg a sugárnyalábot. A komputer a jelzést nem lassú hajónak, hanem gyorsröptû madárnak értékeli. A zsilip automatika ezért üresnek vélte a zsilipet és a kaput biztonsági okokból csukta be. Ettõl kezdve figyelek az infra-sorompóra, hogy a sugarat hosszabb ideig szakítsam meg. Késõbb egyszer kénytelen voltam kihátrálni és megismételni a behajózást.

A csatorna 4-5 méter széles. Sok helyen a fák lombja teljesen beborítja, mintha alagútban hajóznék. Óvatosan megyek el a vízimadár apróságok mellett. Sokszor üresbe teszem az irányváltót, nehogy kárt tegyek az oktondi fiókákban akik most bújhattak elõ a fészekbõl és a hajó orra elõtt keresztbe úsznak. A nagy zsilipek mellett valaha vízimalmok mûködtek, valószínû fûrésztelepek lehettek. Most fogadók, hangulatos kiskocsmák, éttermek.

Estefelé érkezem Besanconba Victor Hugo szülõhelyére. A 100 méter magas sziklán hatalmas erõdítmény. A citadella 1668-tól 1711-ig épült. A szikla alatt 394 méter hosszú alagúton lehetne tovább hajózni, de nem lehet, mert a zsilipes 19 óra után bezár. A bejárati stégen német vitorlás várakozik. Õk itt megvárják a reggelt. Nincs kedvem tétlenkedni, még túl korai lenne éjszakázni. Megyek tovább. Behajózok a városba, körbehajózom a sziklát.

A másik oldalon Saint Paul malomnál kézi mûködtetésû zsilip. A zsilip elõtti marinában biztatnak, magad uram, ha szolgád nincsen, kezeld a zsilipet. Felkapaszkodom a vaslétrán. A víz szerencsére az alsó szinten. Kinyitom az egyik kapuszárnyat, majd elõl a zárt kapukon visszajövök és kinyitom a másik szárnyat is. Elég strapás munka. Visszamászom a hajóba és beúszom a zsilipbe. Megint felmászom a zsilipkapuhoz és kezdem becsukni.

A mûemlék malomépületbõl kijött egy fiatalasszony a két kisgyerekével és szó nélkül segít visszacsukni a másik szárnyat. Miután bezártuk a kapukat, irányít, hogy eresszük le a kapuablakokat. Ez egy fogasléccel mozgatott kb. 1 m² nagy fatábla mindkét kapuban, ezeken keresztül töltik és ürítik a zsilipet. Könnyen mozog lefelé, elég a karon lökni egyet és a saját súlya lehúzza. Nemsokára jön egy fiatal srác úgy 12-14 év körüli segíteni. Mondják, menjek vissza a hajóba majd õk átengednek. Nagyon rendesek voltak. Kb. háromnegyed óra alatt átzsilippeltem.

A zsilip után hamarosan az alagút másik oldalára érek. Itt már több hajó várakozik az átjutásra. Valamiféle marina lehet, a parton üzemanyag kút. Nem egy barátságos hely az éjszakázásra. Szemben ipari terület, lepusztult, elhagyatott gyárépületekkel. Megyek tovább nyugalmasabb éjszakázó helyet keresni. Nemsokára egy újabb zsiliphez érek, jelzõlámpái sötétek, mára befejezte a mûködést. A zsilip elõtti stégen éjszakázom. Csöndes hely. Saint Jean de Losnetól 150 km tettem meg és 48 zsilipen vagyok túl.

85. nap, 2005.07.24., vasárnap

Reggel mire felébredtem, már égtek a zsilip jelzõlámpái. Szembõl jött egy hajó. Gyorsan behajóztam és hamarosan átjutottam. A következõ zsilip nem fogadta a hívásomat. Egészen a kapuig felhajóztam. A rádiós kezelõnek már 200 méterrõl mûködtetnie kellett volna. Kikötöttem a kapuhoz és felmásztam telefonálni. Hamarosan jött a kezelõ és átengedett. Mondta, hogy a zsilip rádiója hibás, bizonytalanul mûködik.

Ez a nap nem a zsilipek napja. A következõ nagy zsilipet megint nem tudtam mûködtetni. A vaslétrán felmásztam vagy 12 métert. A zsilipkezelõ sehol. A közelben sétálók mondták, hogy elmotorozott a következõ zsiliphez intézkedni. Ott is bennrekedt valaki. Majd egy óra múlva jött vissza és még 2 óra alatt jutottam át a két zsilipen, mert szembõl is jöttek hajók, akiket átengedett elõttem.

Zsilip zsilip hátán, egyikbõl ki, a másikba be. Néhánynál kézzel kellett kitakarni az infra sorompót, hogy az automatika észleljen. A táj változatlanul gyönyörû. Este hét óra után érkeztem a következõ zsiliphez, de már kikapcsolt. Nincs mit tennem a Doubson horgonyon éjszakázom. Háborítatlan a természet, mindenfelé vízimadarak úszkálnak. Még az esõ is eleredt, de szél szerencsére nem fúj.

86. nap, 2005.07.25., hétfõ

Egész éjjel szemerkélt az esõ. Reggel 7-kor kigyúladtak a jelzõlámpák. Már szakadó esõben zsilippelek. Kiérkeztem a Doubs szélesebb szakaszára. A parton kemping, hajóleeresztõ és nagysebességû, vizisízõ-vontató motorcsónakok. Itt feloldották a sebességkorlátozást, vízisí pályát is kijelöltek. 10 órakor leszakadt az ég, kénytelen vagyok leállni. A kényszerû várakozás alatt feltankoltam, megreggeliztem. A záporesõ hamarosan elállt.

Már elhagytam a 20. zsilipet. A zsilipben minden iszamós, vizes és csúszik. Ebben a borult, nyálkás idõben többször lemerültem letisztítani a propeller, mert nagyon sok hínár tekeredett rá. Néha szabályos gömböt képeztek. Kicsit bosszantó és kellemetlen is. Az egyik zsilip után egy nagy lassú hajó megy elõttem, nem tudom kerülni. Közelebbrõl látom, hogy csatorna tisztító és a hínárt vágja a víz alatt. Fél óra múlva kiöblösödött a csatorna, ekkor elengedtek.

A kis libák is mintha megõrültek volna, állandóan hajó orra elõtt akarnak átúszni a túlpartra. Jellemzõ, amikor közeledek feléjük néhányan a hajó annak az oldalára térnek ki, ahol nincs az anyjuk. Addig nincs baj amíg látják õt, de ha a hajó eltakarja, azonnal hozzá akarnak úszni. Ilyenkor leállítom a propellert, nehogy megsérüljenek. Egyébként nagyon aranyosak, többször dobok nekik kenyeret.

Ranchot után elhaladok az elsõ felnyitható híd alatt a Malades malomnál. A 15. zsilipnél visszavették a rádiós távirányítót. A továbbiakban mindegyik zsilip kézi kezelésû és a többsége kézi mûködtetésû. Ezeken a zsilipeken látni a modernizálás elkezdését. A kézi zsilipek nagyon hangulatosak. Családok kezelik akik a zsilipházban laknak. Sajnos hamarosan elveszítik munkájukat. Minden tele virággal, gondozott kertekkel, sétányokkal.

A 10. számú zsilip után a csatorna egy hídon vezet keresztül a Doubs fölött. Érdekes látvány. Esteledik ezért leállok a híd utáni kikötõhelyen. Már egy német hajó várakozik. A hajó kapitányát Heinrichet meghívom egy pohár rumra. Elmondta, hogy 66 éves, és feleségével évek óta hajóznak a csatornákon. Egy-egy helyen több hétig is maradnak. Itt is már két hete nyaralnak. Beszélgetés közben megérkezett a zsilipkezelõ is két nagy leányával. Õket is meghívtam egy italra. Érdeklõdéssel nézték az Európa térképemet amelyen berajzoltam az útvonalamat. Búcsúzáskor a zsilipes meghívott hozzájuk másnap reggelire.

87. nap, 2005.07.26., kedd

7 órakor egy üveg borral elmentem a meghívásnak eleget tenni. A vendéglátóim Renaud Gabriel és családja. A felesége Blandine és három leánya Claire, Isabelle és Matilda. A zsilipház nagyon lakájos, a felsõ szinten vannak a hálószobák, lent a konyha és a hall. Az egyik leány pszichológusnak, a másik orvosnak tanul a harmadik még középiskolás. Az asztalt gazdagon megterítették, sajt, vaj, dzsem, friss kenyér, feketekávé, tej a kínálat. Komótosan megreggelizünk. Búcsúzáskor kezembe nyomtak egy nagy darab sajtot, figyelmesen abból a fajtából ami ízlett.

A vízválasztó 334 méter magasságban. Az utolsó két zsilipben már lefelé megyek. Azt hittem már a Rajnánál vagyok, de nem. Újra kezdõdik a számozás, azt mondják még 35 zsilip addig. Most két zsilipkezelõ Jean Claude és Krisztián robogóval kísér a parton. A tûzõ napon kézzel nyitják-csukják a zsilipeket. Hideg borral itatom õket, ami nagyon jól esik nekik ebben a melegben. Már emelkedett a hangulatunk 2 liter bor után, amikor a 10. számú zsiliphez értünk. Itt sörözni a zsilipesek vidám csapatához csatlakozunk. A dobozos sört 15 szeszfokos speciális sörrel dúsítják. A pohárba elõször kétujjnyi, magas szesztartalmú sört töltenek, majd rá a jéghideg dobozos sört.

Estig iszogattunk, majd kieresztettek a zsilipbõl, hogy lejjebb majd megint találkozunk Huningueban Huningue nagy kikötõ. A kikötõvel szemben egy fûbe rejtett kõ kikötõhelyre irányítottak a zsilipesek. A parton büffékocsi és két német felségjelû lakóautó áll. Ittam egy jó erõs feketét. De a nap még nem fejezõdött be. A németek is jöttek érdeklõdni. Térképen megint megmutattam a bejárt útvonalat. Éppen megvacsoráztam, amikor meghívtak a lakókocsik között felállított asztalukhoz sörözni. Erich és Heinrich elmesélte, hogy feleségeikkel tavasztól õszig szinte életmód szerûen járják Európát. Még Budapesten is megfordultak. Éjfél után kerültem ágyba.

88. nap, 2005.07.27., szerda

Korán reggel Erich beköszönt, – kerékpáron a városba indult bevásárolni – hogy kell-e valami nekem is. Két kenyeret rendeltem. Amikor meghozta és kifizettem, ajándékba adott egy karton Kronenburg sört. Eljött a zsilipesek fõnöke Krisztián is és kiállította a 38 eurós csatornahasználati számlát. Ezt majd a nifferi zsilipnél kiegyenlítem.

Elbúcsúztam a parton maradottaktól és a menetiránynak háttal fényképeztem. Egyszer csak õrülten integettek, de már én is kapcsoltam. Körül sem néztem, teljes erõ hátrával alig 2 cm-re álltam meg az egyik kikötött motorcsónak farmotorjától. Más sem hiányzott volna mint egy kártérítési eljárás. Piszok mázlim volt.

9 órakor kezdõdött a zsilippelés lefelé. A legfelsõbõl legalább tíz zsilip látható, mint egy nagy lépcsõ. A zsilipek között csak akkora a távolság, hogy két szembejövõ hajó ki tudjon térni egymásnak. Megint tûz a nap. Most egy fiatalember Anton és egy törékeny fiatal lány Stefanie volt a zsilipes. Szerencsétlenek szinte megállás nélkül tekerték a kerekeket. Mondtam a lánynak cseréljünk, majd én tekerem helyette. Önérzetesen elutasította ajánlatomat. Elmondta ez az õ nyári munkája, egyébként tanul fõiskolás, líceumos.

Még 16-szor zsilippeltem mire leértem Mulhauseba a csatorna kezdetéhez, 234 méter magasságba. Már nem Stefaniék jöttek, hanem mások. Több felnyitható híd alatt hajóztam el, ezt is a zsilipesek kezelték. Amikor kijöttem a zsilipbõl elõre motoroztak és 5-10 percre leállították a gépkocsi forgalmat, majd felnyitották a hidat. Az utolsó zsilipben ellenõrizték a matricámat, ami nem volt. Helyette elfogadták a számlát. Kicsit fenyegetõen mondták, feltétlen fizessem ki a, mert oda telefonálnak.

Nem sajnáltam a zsilipesektõl a 35 eurót, tisztességesen megdolgoztak érte. Áthajózom a város csatornáján. Érdekes érzés volt civilizált környezetben hajókázni. Sokan horgásznak a partokon, a víz tiszta. Nagyon sok a híd és a csatorna kiágazás. A fõ csatornán kijutottam a kikötõbe. A folyómeder (inkább mesterséges csatorna) olyan széles mint a szentendrei Dunaág, de a víznek nincs, vagy nagyon minimális a sodrása. Néhány motorcsónakossal és teherhajóval találkozom, egyébként csendes a víz. Már csak 16 km-re vagyok a Rajnától.

Úgy tervezem csak másnap reggel zsilippelek át a Rajnára. Az éjszakát inkább itt töltöm, mint az ismeretlen vizen. Az 5. fkm-nél találtam egy nagyon megfelelõ stéget. Kikötök, a parton is körülnézek. Valami üdülõ körzetben lehetek, asztalok, padok és tûzgyújtó hely a közelben. A gyalogúton néha biciklista vagy kocogó bukkan fel. Jó az idõ, a nap még magasan áll. A szemközti parton egy nagyobb társaság piknikezik, a felnõttek húst sütnek, a gyerekek fürödnek. Én is megfürdöm, letisztítom a propellert, átnézem a hajó alját. Meglepõen algamentes és szinte sértetlen. Nagyon fáradt vagyok a sok zsilippeléstõl, korán lefekszem. Kicsit szorongok a Rajnától, a nagy vízsebességétõl és a sûrû hajóforgalmától. Az éjfélkor hangtalan, frissítõ zápor söpört át a vidéken.

89. nap, 2005.07.28., csütörtök

A víz olyan sima volt, mint a tükör. Csöndes, pihentetõ éjszaka után elindultam. Fél óra alatt megérkeztem a nifferi zsiliphez. Éppen egy teherhajó jön ki belõle. Türelmesen várakozok 1 órát, majd elkezdek cirkálni a nyitott bejáratban, de a jelzõlámpa nem akar zöldre váltani. Vagy nem látnak, vagy valamire várakozunk. Fél tízkor végre bemehettem, felmentem a toronyba és befizettem a 38 euró csatorna használat díjat. A vignettát elteszem emlékbe, már nem lesz rá szükségem. 11-kor már a Rajna ringat. A 186-os fkm-nél jöttem ki, úgy 70 km-rel feljebb mint ahogy otthon számoltam. 14 nap alatt feljutottam Marseilletõl Strasbourgba. Sokkal hosszabb idõre számítottam.

Tovább

Marseille öböl az ûrbõl

Búvárparadicsom Marseille elõtt

If vára

Mûhold felvétel a Rhoneról

Rhone torkolat homok földnyelve a tengerrõl

Rhone torkolatban Camarque mocsár térképe

Rhone torkolat visszanézve a folyóról

Port St. Louis csatorna bejárata, itt kellett volna kijönöm a Rhonera

Rhone térkép

Arlesi folyópart

A XI-XII. században épült St. Trophime templom

Római kori emlék

Az ókori amfiteátrum színpada, két épen maradt korinthoszi oszlopa

A tarasconi vár maradványa

A tarasconi vár

Az elsõ zsilip a Rhoneon

A zsilip belülrõl

Az avignoni St. Benezet híd

Az avignoni Pápák Palotája

Várrom a bal parton

Lélegzetelállító zsilip

A cokpitben Arund

Finom vacsora

Kezdõdõ vihar

Viennei híd

Szállodahajó jön ki a zsilipbõl (Hogy fért be?)

Reggel a vihar után

Nagyon leszûkült a Rhone

Vonatok viszik a Peugeot autókat Lyon elõtt

Lyon elõvárosa

Közvetlenül Lyon elõtt

Hattyúcsalád a Saoneon

A Saonén kikötve

Szemben az óváros, háttérben a bazilika

Notre-Dame de Fourviére bazilika

Lyon belvárosa

Auguste Bartholdi szökõkútja Terreaux téren

Stefan és David

Keresztül az alvó Lyonon

Egy romantikus vár-sziget

Nagy teherhajó bukkan fel a szûk kanyarban

Takaros kisvendéglõ a Saone partján

A Seille torkolatában éjszakázom

Chalon-Sur-Saone

H2O kikötõ

H2O kikötõ

St. Jean de Losne

St. Jean de Losnéban híd a Saone folyón

Megérkeztem a Rhone-Rhin csatornához

Bejárat a Rhone - Rajna csatornára

Rhone - Rajna csatorna Besanconig

A Doubson

Rochefort vendég kikötõjében éjszakázásra készülõ hajók

Automatizált hidraulikus zsilipkapu

Rádiós távirányító

Zsilipkezelõ oszlop

Vízbeengedés a zsilipben

A segítõkész zsilipkezelõ, aki kiszabadított a fogságból

Alagútként borulnak össze a fák a csatorna fölött

Besancon, citadella

A citadella alatt átvezetõ alagút bejárata

Egy fiatal fiú segít zsilippelni

A fiatalasszony segített zsilippelni a malomnál

St. Paul malom Besanconban

Hegyek között kanyarog a Doubs folyócska

A zúgó miatt ki kell térni a folyómederbõl

Csodás tájakon vezet a csatorna

Hínárvágó hajó tisztítja a csatorna medrét

Az elsõ felnyitható híd

Nagyon hangulatosak a kis zsilipek

A Doubs fölött hídon vezet át a csatorna

Vendégek a hajómon, Gabriel, Isabella, Mathilda és Heinrich

Éjszakázóhely a csatornán

Zsilipkezelõk csapata

Hunigueban kikötve

Krisztián írja a 38 eurós csatornahasználati számlát

Hunigueban német lakókocsis nyaraló németek

Hunigueban

Felnyitható híd Mulhause elõtt

Mulhausei kastély

Éjszakázás Niffer elõtt

zsilipben