Strassbourgtól a Dunáig

Strassbourgtól a Dunáig

89. nap, 2005.07.28., csütörtök

A víz olyan sima, mint a tükör. Csöndes, pihentetõ éjszaka után elindultam. Fél óra alatt megérkeztem a nifferi zsiliphez. Éppen egy teherhajó jön ki belõle. Türelmesen várakozok a kikötõoszlop mellett 1 órát, majd elkezdek cirkálni a nyitott bejáratban, de a jelzõlámpa nem akar zöldre váltani. Vagy nem látnak, vagy valamire várakozunk. Fél tízkor végre bemehettem, felmentem a toronyba és befizettem a 38 euró csatorna használat díjat. A vignettát elteszem emlékbe, már nem lesz rá szükségem.

11-kor már a Rajna ringat. A 186-os fkm-nél jöttem ki, úgy 70 km-rel feljebb mint ahogy otthon terveztem. Nagyon gyorsan, 14 nap alatt feljutottam Marseillestõl Strassbourgba. Sokkal hosszabb idõre számítottam. Nagy a teherhajó forgalom, szinte egymást érik az üzemanyag-, gáz- és ömlesztett árút szállító 1500-2500 tonna közötti hajók. A legnagyobb hajók holland zászló alatt futnak, mennek mint a gyorsvonat, hatalmas hullámokat kavarva.A zsilipek dupla szélesek és a kishajók akkor mehetnek be, ha még beférnek.

Az egyik zsilipnél személygépkocsit rak partra személyzet, a hajó saját, 1,5 tonnás darujával. A menetsebességem 12-13 km/óra közötti. Rádión hallom, hogy otthon nagy a hõség, hõségrekordok dõlnek meg. Szerintem itt is. Minden söröm elfogyott, sörösüvegekben vizet hûtök az illúzió kedvéért. Nagy víziélet folyik, sokan fürdenek, vagy horgásznak a partokon. Motorcsónakok cikáznak a vízen. Negyed 9-kor a 260 fkm-nél a jobb parton, már német területen, egy tágas öbölbe, a szabályozás miatt levágott Rajna kanyar csöndes vizére álltam éjszakázni. Nem voltam egyedül, még két francia hajó követte a példámat.

90. nap, 2005.07.29., péntek

Éjjel egy zápor söpört végig rajtunk. Keleten villámlott, dörgött az ég, de a szél nem fújt. Mindenesetre kiengedtem még vagy 5 méter láncot és visszafeküdtem aludni. Reggel nyoma sem volt felhõnek. Fél 8 h-kor felhúztam a horgonyt és nyugodt tempóban elindultam a mai elsõ zsiliphez a 10 km-re lévõ Gerstheim-ihez. Egyedül voltam. Nem engedtek be, nyílván nagy hajóra várakoztak. Kikötöttem, megborotválkoztam, kimostam és várakoztam. Jó másfél óra várakozás után a zsilippelés gond nélkül zajlott, 11 métert süllyedtem az alsó szintre. A zsilip alatt mindössze 3,2 km a vízsebesség. Nagyon tiszta és meleg a Rajna. Menetközben többször úszkálok a hajó körül. Veszélytelen a hajózás, csak a nagy hajók hullámaira kell figyelnem. A svájci Deutschlen személyhajó majdnem megtréfált hatalmas hullámaival.

Strassbourg fölött, a jobb parti Kehlben kikötök. A part olyan mint ahogy a Római part vagy az Óbudai sziget az álmaimban. Iszom egy korsó jó hideg sört, feltöltöm víztartályaimat. A szelektív hulladékgyûjtõnél megszabadulok a felgyülemlett konzervdobozoktól, nylon zacskóktól. Sörivás közben nézegetem a gondatlan vendégsereget, sok közöttük a gyerek. Õk a Rajnával barátságban fognak felnõni, nem úgy mint a budapesti kortársaik, akik csak a karcsú hidak magasából, vagy az alsó rakpartokon hömpölygõ gépkocsiforgalomból bámulhatják a Duna koszos vizét.

A 293. fkm-nél a hídtól lefelé kezdõdik a strassbourgi kikötõ. Vagy három kilométeren keresztül nagyon kell figyelnem a kikötõmedencékbõl ki-be forduló, rundózó teherhajókra. Némelyik akkora, hogy majdnem parttól-partig ér. A 309. fkm-nél újabb zsilip, itt is több mint 10 métert süllyedek. A Rajna barátságosan kanyarog. Több evezõs hajóval is találkoztam. Kezdek megnyugodni az otthon kapott riasztó vízsebességi adatok ismerete ellenére. Késõ délután érkezek a 334. fkm-hez a Beinheim-i zsilip elé. Egy várakozó holland teherhajó mellé kötök. Gondolom, majd együtt indulunk. A hajón vendégek, a kapitány családja, apró gyerekekkel. Érdeklõdnek honnan jöttem. Nagyon imponál nekik a megtett út. Mondták, õk nem mennek tovább, holnap visszafordulnak. Figyelmeztettek, hogy a zsilip után vigyázzak nagyon felgyorsul a Rajna sodrása.

Közben eleredt az esõ mondhatnám úgy is, hogy leszakadt az ég. Dörgött villámlott amikor egy teherhajó nyomában beúsztam a tágas zsilipbe. Két evezõs csónak is követett. Nem irigyeltem õket, bõrig áztak. Simán lejutottunk az alsó vízre. Eléggé sötét volt, rendületlenül szakadt az esõ, de már nem dörgött és villámlott. Az evezõsök a zsilipbõl kijõve azonnal jobbra fordultak, én pedig a teherhajó nyomában egy híd alatt átjutva a nagyon szûk de jól kibójázott hajóútra jutottam. A vizet keresztgátakkal szorították. A teherhajó hamarosan eltûnt a kanyarban én meg éjszakázó helyet kerestem. A 339. fkm-nél a balpartban tágas kikötõmedencét, és benne több fehér sporthajót látok. Gyorsan ráfordulok a bejáratra, de teljes erõvel járatott motor ellenére tovább sodródom, alig tudok kitérni egy felfelé haladó teherhajó elöl. Ennek fele sem tréfa, bebizonyosodott, nem tudok az árral szembefordulva haladni, vagy a parthoz képest megállni.

Térképrõl kinéztem a következõ kikötõt a 341,5 fkm-nél, a bal parton. Nem volt szerencsém, a kritikus idõben egy felfelé haladó hajó elállta az utat. A következõ kikötésre alkalmasnak látszó öbölt Münchausennél láttam a térképen. Nagy nehezen bejutottam a szûk bejáraton egy aktív kavicsrakodó kikötõbe. Biztosan tiltott terület. Mindegy már este van. Találtam egy nagyon jó stéget, tele tiltó felirattal. Akármit tiltanak ma már nem megyek tovább. A kavicsrakodón nem láttam senkit, gondolom vége a munkaidõnek. De nem volt vége, éjfél körül érkezett egy önjáró uszály, ügyesen megfordult a szûk öbölben. Alig egy óra alatt megrakták és elment. Éjjel még két hajó jött, de senki sem szólt hozzám, hogy távozzak.

91. nap, 2005.07.30., szombat

Az esti vihar reggelre elcsendesedett. Nézem a térképet 64 km innen speyeri vitorlás klub, ahová a Moanások beajánlottak. Az öböl most látszólag kihalt. Alighogy kiérek a nyílt vízre, elkap a sodrás. Olyan érzésem van mintha fék nélküli autóban ülnék egy enyhe lejtõn. A keresztgátak között alig 60-80 méter széles a hajóút. Elgondolni is rossz, hogy véletlenül két teherhajó közé kerüljek.

Felülrõl már jön is az egyik. Leveszem a gázt, hogy minél hamarabb leelõzzön, lehetõleg nem valamelyik kanyarban. A gátvégeken csak úgy forr, örvénylik a víz. A teherhajó nagyon közel húz el mellettem, mintegy 8-10 méterre. Alighogy a fara elhagy, teljes erõvell a hullámokra merõlegesre fordulok. Meleg pillanatok ezek a Közép-dunai hajózáshoz szokottnak. Szembõl is jön egy hajó, az orra elõtt méteresre duzzassza a vizet. Habzik, fortyog minden. A Rajnán nagyon furcsa a távolság becslés. A szembõl jövõ hajóval, – amelyrõl azt hiszem még messze van –, pillanatokon belül egyvonalba érkezünk. A bójákkal is ugyan ez a helyzet, szinte elrohannak mellettem. Hegymenetben meg is elõznének. ; -( .

11 óra körül egy összetört, német katamaránt láttam a parti kövezésen fennakadva. Körülötte szorgoskodott a személyzete. Negyed óra múlva jött szembõl egy mentõhajó, valószínûleg hozzájuk. Dél körül érek a 406 fkm-hez, a kiágazáshoz Speyer felé. A bal parti bejárat nagyon keskeny, olyan szûk mint egy palack nyaka. Bent viszont nagyon barátságos kép fogad. A víz tiszta és szinte áll. Rajnai holtág. Nagyon sok a vitorlás. Valószínûleg egy nagy vízrendszer lehet a háttérben, mert ezek a kishajók sem tudnak megbirkózni a sodrással.

Rövid keresgélés után megtaláltam Segelclub Speyer Angelwald-t. Nagyon barátságosan fogadtak, fõként akkor, amikor megmutattam Adrea és Peter St. Margherita szigeten írt ajánló levelét. Hannelore volt olyan kedves, a gépkocsiján elvitt a nem is olyan közeli szupermarketbe bevásárolni. Õ és a férje Dietmar a klub vezetõje vagy gondnoka. Délután kellemes sörözgetéssel és fürdéssel telt. Este átmentünk a szomszédos, jóval nagyobb marinába folytatni a sörözést, meg azért, mert ott egy magyar a kisfõnök.

Az YCOA Motorboot-Club minden luxus igényt kielégítõ jacht klub. Hamarosan elõkerül János, a klub kikötõ-kapitánya, aki 1956-ban, sorkatonaként átállt a felkelõk oldalára és a fegyveres harcokban való részvétele miatt menekült ki az NSZK-ba. Már 75 év körüli, – nem látszik rajta. Tavaly volt elõször itthon, nem részletezte, hogy miért, de nagyon elégedetlen volt.

Késõ este visszamentünk a vitorlás klubba, folytattuk az iddogálást egészen éjfélig. Nagyon jól éreztük magunkkal. Dietmarral még beszélgetni is tudtam oroszul, mert õ az NDK-ban járt iskolába, ahol szintén kötelezõ tárgy volt az orosz nyelv.

92. nap, 2005.07.31., vasárnap

Korán reggel elbúcsúztam vendéglátóimtól és a szikrázó napsütésben. Aighogy kifordultam a Rajnára egyböl egy teherhajó elé kerültem. Ha láttam volna megvárom míg elmegy. Persze, hogy a legrosszabb helyen, egy kanyarban és szembejövõ forgalomban ért utól. Meleg pillanatok. Teljesen leszorított az útról, majdnem rá a keresztgátra.

Manheim elõtt evezõs és kajak klubbok vizítelepei. A partok barátságosan sóderesek. A vízsebesség lényegesen lecsökkent, nincsenek keresztgátak, 14 km/óra a sebességgel haladok. Manheim városi Rajna part iszonyú ronda ipari övezet, Thysse, BASF és més hatalmas konszernek, vegyi üzemek, logisztikai központok sorjáznak egymás mellett. Vasárnap ellenére nagy a hajóforgalom, baromi nagy a hullámverés, néha úgy döng a hajó alja, mint a tengeren, amikor belevágódom a hullámvölgyekbe.

A város után megváltozott a táj képe. Sok sporthajóval találkoztam. Délben Gernsheim alatt, a 466 fkm-nél beálltam egy balparti holtágba (öbölbe) ebédelni. Az öbölben kavics kitermelés folyik, de a kotrógép és a sporthajók békésen megférnek egymás mellett. A parton mindenütt apró hétvégi házak és nagyobb nyaralók, a vízen kikötött csónakok. Én egy lehorgonyzott dereglye mellé állok, itt senkinek sem vagyok útjában. A dereglye forog a horgonya körül, ami nagyon zavar a fõzésben. A friss szellõ elfújja a gázt. A jó idõ ellenére kénytelen vagyok felponyvázni. A vasárnapi babfõzeléket jó hideg sörrel leöblítem.

Kora délután indulok tovább. Az égbolt beborult, de nem vészes, inkább a hajók és a nagy motorosok hullámaival gyûlik meg a bajom. Alig két óra eseménytelen hajózás után érkezem Mainzhoz, a 496. fkm-nél lévõ vasúti hídhoz. A híd alatt ömlik a Rajnába a Majna. Már messzirõl úgy manõverezek, hogy a lefelé egyirányú hajózható hídnyiláshoz érkezzem, nehogy tovább sodródjak. A Majna-spitzet szorosan megkerülve a Majna csendesebb vízére fordultam. A hegymeneti sebességem 7-7,5 km/óra, eléggé alacsonynak tûnt ha arra gondolok, hogy 384 km-t kell felfelé hajóznom a Majna-Duna csatornáig. A torkolattól nem messze egy meseszerû hajó áll a bal parton. Furcsa látvány. Az elsõ zsilip (Kostheim) még 3 km.

A zsilip környéke kihalt. Kikötöttem, hogy megvárjak egy nagy hajót. Szinte azonnal kinyilt a zsilipkapu és zöldre váltott a bejárati lámpa. Gondoltam milyen elõzékenyek a zsilipkezelõk. Persze hamarosan kiderült, nem nekem nyitották ki, hanem a mögém megérkezett román teherhajónak. A teherhajó után én is beálltam. Még ki sem kötöttem, már csukódtak a kapuk. A zsilip hatalmas, 15 méter széles és 342 méter hosszú. Az emelési magassága 3 méter. Ez szokatlanul kevés, de egyben nagyon kényelmes. Nem kell kapkodni a köteleket a gyors emelkedés miatt. A felsõ zsilipmedence nagy hajók számára kialakított kikötõ, éjszakázó hely. Már több hajó állt itt két sorban. Egy nagyobb holland tartályhajóról leszólítottak, hová sietek? Javasolták: kössek melléjük éjszakára.