Medúza motoros kishajó Nápolytól Viareggioig '05

Nápolytól Viareggioig

62. nap, 2005.07.01., péntek

Megváltoztattam útitervemet, nem megyek Nápolyba, elég volt a városi forróságból. Inkább maradok a vízen. Reggeli után elindultam Capri irányába. Nappali fényben egészen más a tájék. Sorrentónál valóban kék a tenger, ahogy a dal mondja.

Caprit körülhajóztam. A szél szerencsére kedvezõ irányú, így átvágok a Nápolyi öböl mások oldalán lévõ Procida sziget és a szárazföld közötti szoros felé. A hullámzás nagyon kellemetlen, alig várom, hogy a szorosba, hullámárnyékba érjek. Nagyon nagy a személyhajó forgalom, némelyik veszélyesen közel húz el mellettem.

A szorosban szembe széllé változott a szél iránya. Értelmetlen tovább menni, behajózok a közeli Acquamortal kikötõbe. A kikötõmedence tágas, a hullámtörõ mellé orral-farral kikötök. A hullámtörõn családok piknikeznek, a gyerekek leugrálnak a magas rakpartról. Nagyon vidám a hangulat. Ide nem hatol be a tenger hullámzása, amely igencsak felerõsödött. Jobb híján elvégzem a motor karbantartását, lecserélem a motor- és az irányváltó olaját, fürdök, napozok.

Többen felfigyeltek a magyar lobogóra, megkérdezték, valóban Magyarországról jöttem-e. Mutattam nekik térképemen az útvonalamat. Az egyik érdeklõdõ egy négytagú család volt. A férfi búcsúzáskor megkérdezte, maradok-e reggelig, vásároljanak-e valamit. Gyümölcs, zöldség az mindig jól jön. Reggel valóban hoztak paradicsomot, barackot, paprikát, uborkát, cukkinit. Biztosan a kertjükben szedték. (Pénzt nem fogadtak el érte.)

Acquamortal Nápolyhoz közel, a meredek hegyoldalba épült üdülõfalu. Csónakkikötõje eszméletlenül zsúfolt. A hullámos tenger miatt mindegyik csónak bent áll. Késõ délután nagy katamarán komphajó érkezett. Arra gondoltam, ha marad a szeles idõ, holnap mégiscsak bemegyek Nápolyba. A trafikostól azonban hiába érdeklõdtem a menetrendrõl, nem tudott felvilágosítást adni. Szerinte jobban járok, ha busszal megyek, 10 percre van a buszmegálló a városban, fenn a hegyen.

Elindultam megkeresni a megállót. Jó negyedórás hegynek fel gyaloglás után sem értem a városba, így visszafordultam. Idõközben besötétedett, a trafikos éppen zárt. Felajánlotta, hogy gépkocsiján elvisz a buszmegállóba és még vissza is hoz. Nagyon rendes tõle. Szûk szerpentinen kapaszkodtunk fel a hegyre. Hát gyalog legalább 1 órás út, így magamban lemondtam a holnapi városnézésrõl. Visszafelé megálltunk egy kilátó ponton. Odalent a parton fénylett a tenger. Gyönyörû panoráma nyílt a Nápolyi öbölre és a kivilágított Nápolyra. Kinn a tengeren egyre erõsödött a hullámzás, némelyik hullám már a gáton is átcsapott. A vízpermet miatt leponyváztam.

63. nap, 2005.07.02., szombat

Reggelre elállt szél. Láttam, hogy sok csónakos készül a tengerre. Mellettem megnyílt egy gumi motorcsónak kölcsönzõ. Kérdezgettem õket a várható idõjárásról. 1-2-es erõsségû misztrált jósoltak. A tenger csillapodott, hosszú szabályos hullámok gördültek.

11-kor elindultam toronyiránt Gaeta irányába, levágva a Gaeta öblöt. Kora délután a szél és a hullámzás egyre erõsödött, az egész hajó recseg-ropog. Minden, ami nincs rögzítve, ide-oda csúszkál vagy repül. Az orrszekrény ajtaja kinyílt, a könyvek, iratok kiborultak az ágyra. A hullámok felszaladnak a hajó orrán és szétcsattannak a kormányállás ablakán, némelyik átszalad a kormányállás tetején.

Kénytelen vagyok leponyvázni. A kék tenger tajtékos fehérré vált. Egyébként tûz a nap, csak a szárazföld felett felhõsödik az égbolt. Összekészítettem a menekülõ felszerelésemet, pedig nem kellene ennyire óvatoskodnom, hiszen a Tirrén tenger egyik legszebb, és legbarátságosabb részén, az Ulüsszeszi-riviérának is nevezett szakaszán hajózok.

Mintegy 3 órás "hullámlovaglás" után érkeztem Gaeta szélvédett öblébe. A bejáratot õrzõ erõd alatt a Guardia di Finanza tengerész kiképzõ bázisa. Éppen mentõcsónak gyakorlatot tartottak a tanuló matrózok. Beljebb üres horgonybóják. Kiválasztom a legkedvezõbbet, közel a part is, és ha akarok kiúszhatok. Messze kidobom a farhorgonyt, búvárkodással ellenõrzöm a kikötés biztonságát, a horgonybója rögzítettségét, nehogy éjjel kellemetlen meglepetés érjen. A közelembe lehorgonyzott motoros jachtokon zajlik az élet, szól a zene, néhányan táncolnak. Nagyot úszok én is az öböl tükörsima vizében.

A gaetai öböl festõi szépsége a nápolyiéval vetekedik. A település katonai megerõsítése már 1440-ben kezdõdött. A Monte Orlandon épített citadella Itália legnagyobb erõsségeihez tartozott. A félszigetet olasz Gibraltárnak is nevezik. A régi városrész rendetlenül épített, szûk és meredek utcákkal. A hegyoldalt az Angioino Aragonese négyszögletes kastély uralja. A tengerparton áll a d'Orlando torony.

Gaeta (a római idõben Cajeta) érseki székhely a 8. században alapított püspökségség. A 140 km-re fekvõ Rómával a Via Appia köti össze. 1848-ban közvetlenül a Szentszékhez tartozó érsekség lett. Legfeltûnõbb épülete a Szt. Francesco bazilika. Az Európában végigsöprõ forradalmak idején Garibaldi elöl ide menekült IX. Pius pápa. Rákóczi Ferenc itáliai utazásai során 1694-ben itt a Szentháromság-kápolnában mondott imát.

64. nap, 2005.07.03., vasárnap

Reggel elkötöttem a horgonybójától és felszedtem a farhorgonyt. Bementem a csónakkikötõbe ivóvízért. Vízcsap csak a parton volt. Itt összetalálkoztam egy tengerész tiszttel, akitõl a várható idõjárás után érdeklõdtem. Mondta, menjek be a kapitániára, ott adnak prognózist. A kapitánián nem sok jóval biztattak, 5-ös erõsségû misztrált várnak, amely kezdetben északnyugati, késõbb nyugati irányú lesz. Maradjak a part mellett, kikötõközelben.

A Circeo fok takarásában viszonylag csendes vízen haladtam. San Felice Circeo kikötõbe szerettem volna tankolni, de a kút vasárnap nem üzemel. A csöndes vízen, egy épülõ móló mellett megebédeltem. A kikötõtõl pár kilométert a fok takarásában, még szél és hullámárnyékban haladtam. Az helyi hajók idáig jöttek ki a kikötõbõl, tucatszámra álltak horgonyon. Elõször nem tudtam mire vélni a várakozásukat, de késõbb rájöttem: jobban szeretik a csendes. szélárnyékos helyeket mint a süvöltő szelektöl háborgó tengert.

Bár a szél valamelyest gyengült, de a hullámzás nem. Ráadásul a hullámokat oldalról kaptam. Anzioig, a homokos Caprolace öböl túloldalára szerettem volna eljutni. Odáig még két óra bukdácsolás. A szél is erõsödött, kikötõ sehol. Egyszer csak távolban egy motorost vettem észre, amely a partból jött ki és elszáguldott Anzio felé. Ott lehet egy kikötõ.

Hát nem kikötõböl, hanem egy kiépített folyótorkolatból jött ki. A folyócska két hosszú gát között ömlik a tengerbe. A mólók végén szabályos piros-zöld kikötõbejárat jelzõ árbocok voltak. A bejárat alig 8 méter széles, másfél méteres vízmélységgel. A jobbparton kicsit beljebb egy marina. Nem álltam meg, hanem feljebb hajóztam a Rio Martino magas nádassal és facsoportokkal övezett, barnás árnyalatú, tükörsima vizén.

Felmentem vagy 1 km-t, amíg lakatlan részre értem. Közben elhagytam a jobbparton egy halászkikötõt. Akkora a csend, hogy szinte elképzelhetetlen. A hajó oldalán nem csattannak a megtörõ hullámok sem. Csodálatosan békességes táj, a szemközt mintegy 30 méterre a partoldalban két kacsa. Arrébb hódok hordják az uszadékot, építik a várukat. Itt nem érezni a tenger barátságtalanságát. Két hónap tengerhajózás után megváltás volt a rezdületlen vízfelület.

65. nap, 2005.07.04., hétfõ

Rég volt ilyen nyugodt éjszakám a mozdulatlan vízen. A reggel is szép volt. A folyótorkolatból kihajózva csendes tenger fogadott. Friss a levegõ, felhõpászmákkal keretezett a nap. Délelõtt zavartalanul elhajóztam Marina Porto di Roma kikötõbe. A kikötõ bejáratában az üzemanyagkút ebédidõ miatt zárva volt, nyitásig, fél háromig majd 2 órát várakoztam.

A római klub kikötõ zsúfolva hatalmas jachtokkal. Beálltam egy angol zászló alatt futó vitorlás mögé. A hajó fara lenyitva, így belátni a motorcsónak tárolójába. A levegõ mozdulatlan, szinte izzik. A rakpart olyan magas, hogy csak a kormányállás tetejérõl tudtam felkapaszkodni rá. Kimentem az üzletsorra, gyufát szerettem volna venni. Azt nem kaptam, de kedvemre vásárolhattam volna ékszereket, drága ruhákat a hatalmas választékból.

Elhajóztam a Tevere (az egykori Tiberis) folyó torkolatában létesített Fiumara Grande kikötõ elõtt. A víz színe türkizzöldre vált. Nem messze Róma repülõtere a Leonardo da Vinci fölött több repülõgép köröz leszállásra várakozva. Szinte percenkét indul vagy érkezik egy nagygép, de a légtérben sok a magán kisrepülőgép is. Délután feltámad a misztrál, a tenger egyre jobban hullámzik, még 4 óra a legközelebbi kikötõ. Felbontok egy üveg egri oportó bort, elkél egy kis feszültségoldó. A barátaim SMS-seztek a Szentendrei-sziget csúcsáról: jól érzik magukat, és nagyon szurkolnak nekem.

A napkorong pont a horizontot érintette, mire megérkeztem a Santa Marinella Odescalchi yachtkikötőhöz. Az IPA benzinkút már zárva, odaálltam a mólójához, hogy ott várjam meg a reggeli nyitást. Alig kötöttem ki, jött egy gumicsónakos, hogy 18 euró egy éjszaka. Nem kívántam ennyi pénzt kiadni szükségtelenül, inkább elmentem a móló elé. Már két vitorlás állt itt horgonyon. Én is lemacskáztam, bízva a kitartó jó idõben. A part egyébként homokos, jól fog a horgony, a vízmélység is csak 3 méter körüli. Az egyik parti villa árbocán hatalmas japán zászló leng. Alkonyatkor még a gyenge szellõ is elhalt. Csodálatos látvány, ahogy a napkorong lassan elmerül a tengerbe.

66. nap, 2005.07.05., kedd

Horgonyon aludtam, nagyon fáradt voltam. Megszokásból kétszer, háromszor felébredtem, ellenõriztem a tájékozódási pontokat, nem sodródik-e a hajó. Az enyhe szellõ elfordított, de a szomszédos vitorlások biztonságos távolságban vannak. A hajnali gyenge futó zápor kicsit felfrissítette a fülledtséget. Reggel nyoma sem volt a zápornak. Felhúztam a horgonyt, nem vártam meg míg a benzinkút kinyit, tovább hajóztam.

A szél a nap irányából délnyugatira változott. Nem tudom jó jelnek véljem-e, mindenesetre segít a haladásban, és a hullámok is hátulról jönnek. A szélfordulás mégsem minõsült jó jelnek. Idõnként heves szélroham rázta meg a hajót, a hullámok is befröcsköltek a hajó farán. Gyorsan felponyváztam, megint összekészítettem a "hajótörött" cuccaimat.

Alig hagytam el Civitavecchiát, a régi pápai kikötõvárost, jó kis libecco kerekedett belõle. Az égbolt kékje ólomszürkévé, a tengervíz pedig a csodálatos azúrkékrõl piszkosszürkévé változott. Nem látok egyetlen vitorlást a nyílt vízen. Mindössze egy sárga, magas orrkiképzésû hajó cirkál lassú tempóban messze a hátam mögött.

Ebben az idõben ma már biztosan nem érem el Elba szigetét, a mai úti célt. A GPS-be beütöm a legközelebbi kikötõ, Porto Ercole koordinátáit. Még jó három óra az út odáig, ha nem romlik tovább az idõ. A szél sajnos tovább erõsödött. Ercole és köztem egy alig észrevehetõ lapos sziklazátony húzódik. Elkerülésére nyugatabbra fordultam. Az irányváltoztatás miatt kellemetlenül oldalba kapom a hullámokat. A sziklazátony után újabb akadály a kikötõig: egy hatalmas területet sárga bójákkal elzártak. Végre 14 órakor beérkeztem a kikötõ csendes vizére.

A bejárattal szemben egy rövid móló végén API benzinkút, de ebéd idõ miatt zárva. Mindegy odakötök, megvárom a nyitást. 33 litert tankoltam, literenként 1,17 euróért! Még jó, hogy csak ennyi hiányzott. A móló oldalában kikötött csónakok között helyet szorítottam magamnak, és elmentem bevásárolni. Hát nem sokat vásároltam, az élelmiszernek is horror árai voltak. Például 1 kg paradicsom 3 euró 30 cent, 1 kg krumpli 2 euró 30 cent. A gyümölcs árait már nem is említem. A nagy bevásárlás 2 db uborkára korlátozódott 1 euró 20 cent-ért. Viszont elég olcsón írták cd-re a fényképeimet.

Maga a városka tipikus üdülõhely, fõutcája a Via Caravaggio. A kikötõmedencében két marina több száz hajóállással áll a hajósok rendelkezésére. A helyi nevezetességekröl a képeslapokból tájékozódtam. Porto Ercole nevezetességei a Stella erõdhöz és Caravaggiohoz kapcsolódnak. A városka területe már az etruszkok idején az i.e. 11-10. században is lakott volt. A rómaiak hosszú küzdelem után az i.e. 2. században Etruria teljes egészét elfoglalták, ám az etruszkok nyelvüket és kultúrájukat még sokáig megtartották. A kikötõ fölött emelkedik az Argentario hegy, csúcsán a különleges formájú Stella erõddel. Azért különleges formájú, mert az elsõ védvonal négyzet alakú és benne egy hatágú csillag alakú belsõ vár, ezen belül egy majdnem szabályos ötszög alakú udvarral.

A városkában halt meg 1610-ben a világhírû itáliai barokk festõ, Michelangelo Merisi da Caravaggio. A templom irattárában 2001-ben felfedezett – a halotti anyakönyvhöz az anyakönyvet vezetõ pap által készített – feljegyzés tanúsága szerint a festõ tífuszban halhatott meg és nem gyilkosság áldozataként, mint ahogy azt addig feltételezték. A hivatalos halotti anyakönyv nem került elõ.

Egy nagyon jól ellátott hajófelszerelési üzletben megláttam az olasz kikötõk pilotkönyvét, mindössze 40 euróért. Kár, hogy csak olasz nyelvû. Sokat gondolkodtam, megvegyem-e, de már az olasz tengerpart vége felé jártam, felesleges kiadásnak gondoltam. Inkább vettem egy vízmentes irattartót, amivel kiváltottam a hajótörött felszerelésembõl az "irattartó termoszt".

67. nap, 2005.07.06., szerda

Jól kipihentem magam. Egyszer ébredtem fel az éjszakai portyára induló búvárcsapat jókedvû hangoskodása miatt. Pont a mellém kötött gumicsónakot használták. Irigyeltem õket e nagyszerû lehetõségeik miatt. Jó búvárterületen, kifogástalan felszerelésben hódolhatnak kedvenc idõtöltésüknek. Eszembe jutnak a mi éjszakai búvárportyáink a Fekete tengeren. A határõrök zaklatása, a légzõkészülék használatának tilalma, a hideg elleni védelemre használt csíkos tengerész trikóink, a házilag készített, otromba vízhatlan fényképezõgép tokok. Most a hajósboltban kedvemre válogathatnék a legjobb búvár felszerelés közül.

Pirkadatkor elindultam. Több horgász már megelõzött, vagy talán éjjel is kint voltak már. A nap vörösbe öltöztette a Stella erõdöt. Az erõd alatt keskeny aprócska, valószínûleg lakatlan sziget, meredek sziklaparttal. Itt találkoztam megint a búvárokkal. A vízmélység gyakran 40 méternél több. (40 méter a mélységmérõm mérési határa).

Alighogy kijutottam a nyílt tengerre, elég erõs északnyugati szembe szelet kaptam, a hullámok csak úgy döngetik a hajó alját. Ma a közel 100 km-re lévõ Elba szigetre szeretnék eljutni. Úgy tervezem Punta Aláig a part mellett megyek, és ott vágok át a szoroson. Süt a nap, mégis ponyva alatt hajózok az állandóan becsapó vízpermet miatt. A part csodálatosan zord. A meredek sziklákon várak, várromok és õrtornyok mutatják e vidék régen volt politikai fontosságát. Ezen a környéken telepedtek le itt az etruszkok i.e. 1200 körül.

Az etruszkok – akik egyes kutatók szerint, talán "unokatestvérei" a magyarságnak – városai függetlenek voltak, nem alkottak államot, csak alkalmanként, a mindannyikat fenyegetõ veszély láttán léptek szövetségbe. Az etruszkok ügyes és vállalkozó kedvû hajósok voltak, rendszeres kapcsolatot tartottak a Földközi-tenger valamennyi fontos civilizációjával. Az etruszk kultúra igen nagy hatással volt a római civilizáció kialakulására; az építészettõl a várostervezésig, a vallástól az írásbeliségen át az államszervezetig az élet csaknem minden területén felfedezhetõk nyomai. A római történelem elsõ azonosítható alakjai is etruszk királyok.

De vissza a mába. Nem hajóztam fel egészen Punta Aláig, mert a látóhatáron számos sziklazátonyt láttam. A magános szigeteket a vízbõl kiálló sziklák sora köti össze. Térkép híján, ha nagy ívben kerülöm, közelebb jutok az Elbához mint a szárazföldhöz. Az Elba hullámvédett oldalában kényelmesebb hajózni. Keserves 3 óra volt míg átértem.

Félúton kontakthibássá vált a robotkormányom. Kénytelen voltam leállni, és megjavítani a hibát, mert manuálisan nem tudtam egyenesben tartani a hajót. Ha visszanéztem a nyomdokvonalra, az úgy nézett ki mint az ökörhugyozás. Porto Azzurronál érem el a szigetet. Innen szélárnyékban, csendes vízen élvezetessé vált a hajózás. Csodásan szép pálmaligetes öblök elõtt haladok el, a kedvem is megjavult. Az elsõ valamire való kikötõ Rio Marina zsúfolva hajókkal. Portoferrarioba igyekszem, nem állok meg. Estefelé érkezem Cavo festõi öbölhöz. A marina benzinkútjánál tankolok. A parton a mûszaki boltban kaptam kontaktsprayt, ezzel megtisztíthatom a robotkormány idõjárásnak kitett csatlakozóit. A közeli élelmiszerboltba is benéztem, de csak kenyeret vettem 1 euróért. A paradicsom itt is 3,3 euró, azaz durván 860 forint. Nagyon húzós. A marina árára már rá sem kérdezek, gyorsan elmegyek.

Pár száz méterre egy aranyos öböl. Már több kis hajó horgonyoz itt. A víz kristálytiszta. Én is megállok vacsorázni. A kishajók valószínûen nem fognak éjszakára itt maradni, nem kabinosak. A nap még magasan áll. Búvárkodás, könnyû vacsora. Nem ideális a hely az éjszakázásra. Túlságosan nyitott és minden oldalon sziklás partok. Most minden nagyon szép és békességes.

Idefelé a strandnál láttam egy sokkal védettebb, piciny, homokos öblöt, a belsõ felén csónakkikötõvel. Rövid gondolkodás után visszamentem. A pálmafás strand már üres, az öböl elhagyatott. A parttól 60 méterre, alig 2 méteres vízben lehorgonyoztam. A horgony jól fog a homokos tengerfenékben. A marina is látótávolságon belüli, végveszély esetén oda bemehetek. A komphajók nem erre járnak, így nem kell tartani nagy hullámaiktól. Azért óvatoskodom ennyire, mert semmiféle információm nincs az idõjárási viszonyokról, és élénken él még emlékezetemben az a tavalyi éjszaka az Adrián, amikor egy kis öbölben éjszaka a megforduló szél majdnem kivert a sziklákra.

68. nap, 2005.07.07., csütörtök

Mint reméltem az éjszaka békességgel telt el. Jó, hogy idejöttem, mert a mérsékelt erõsségû szél megfordult és a tenger felöl fúj. Az égbolton gyanús fehér felhõk gyülekeznek. Gyorsan indulok, még 1 órára vagyok Portoferraiotól. Megkerültem a sziget északi csúcsát és egy piciny sziget mellett elhajózva az elémtáruló panoráma lélegzetelállítóan szép. Jártam mostanában jó pár szép helyen, de ez a párját ritkítja.

Erdõs, magas, dús zöld növényzettel borított partok által övezett öbölben, hatalmas hófehér komphajók hasítják az azúrkék vizet. Jobbra a város világospiros cseréptetõs épületei. Az egész panorámát uralja a hegytetõre épült Stella erõd. A bal parton kisebb öblökben homokos és apróköves strandok, horgonyon álló jachtok. A fõ kikötõt takarja a földnyelv, csak a hajóforgalmat látom. Az öböl legbelsõ része marina, amelyben a hajók horgonybójákon állnak. Egyszóval festõi.

Közvetlenül az erõd alatt találtam megállóhelyet Lega Navale Italiana sezione di Portoferraio csónakkikötõben. A kikötõ mindössze egy töredezett kõmóló, a hajók itt is horgonybóják között állnak és a parti kiszolgáló épületekhez csónakkal lehet kijutni. Én is kerestem a szinte üres kikötõben egy szimpatikus bójapárt és közéjük álltam. Egy evezõs csónakkal kivittek a partra. Megengedték, hogy pár órát maradhatok, amíg megnézem a látnivalókat, köztük a Napoleon rezidenciát.

Elõször az erõdbe kapaszkodok fel a meredek utcákon. Szerencsére még korán van, a kapunyitásra 9 óráig várakoznom kell. A belépõdíj 1,3 euró. Egyedül vagyok látogató. Maga az erõdítmény nem látványos, több része a turisták elöl elzárt, vagy magánterület, vagy katonai célokra használt. A panoráma csodálatos. Innen belátni a Mullin villa kertjébe. Ebben a villában töltött majd egy évet Napoleon számûzetésben.

Az erõdbõl lesétáltam a Napoleon múzeumba. Napoleon a lipcsei csatában elszenvedett veresége után 1814. április 28-án érkezett, életfogytig tartó, elbai számûzetésébe. 1815. február 26-án, az Inconstant fedélzetén, két másik hajó kíséretével, – 700 katonával – kifutott Portoferraio kikötõjébõl birodalmának a visszahódítására. Március 20-án, Párizsba való visszaérkezése után elkezdõdött a mindössze 100 napos második császársága.

Ennyit röviden a történelemrõl. A francia kastélyokhoz képest nagyon szerény, egy emeletes épület. 5 euró a belépõ. Kellemesen hûvös van, a villa pazar, berendezése szolid császári pompáról árulkodik. A villához gondozott kert is tartozik, pazar kilátással a tengerre. Nem sok látogatóval találkoztam. Nyugodtan fényképezhettem.

A múzeum hûvösébõl kilépve szinte mellbevág a hõség. A kikötõvárosban más látnivaló nem nagyon lehet. A képeslapokon nem látok érdekességet. Sietek le a kikötõbe vásárolni. Találtam egy fedett piacot elfogadható árakkal. A paradicsom kilója 1,7 euró, a krumplié 1,2 euró. A hajóhoz visszatérve a csónakkikötõ teraszán iszom egy jó hideg sört és töröm a fejemet, hogy jutok be a Medúzához. Nincs senki az evezõs csónakok körül. Végül a csomagokat leraktam a mólón és beúsztam a hajómhoz, majd hajóval vissza a csomagokért.

Ma már nem szándékozok tovább menni. Inkább ejtõzök, fürdök, napozok, karbantartom a hajót. Körbehazóztam az öblöt. Az egyik üres mólónál olyan vízcsapot találtam amibõl tiszta melegvíz folyt. Gyors mosogatás, mosás és zuhanyozás. Estefelé kikötöttem egy roncs móló megmaradt cölöpjeihez. A partra kimenni már nem tudok, de nem is akarok. Viszont én is megközelíthetetlen vagyok a gyalogosok számára.

69. nap, 2005.07.08., péntek

Hajnali 4-kor indultam még korom sötétben. Alig pirkadt, amikor elhagytam az Elba sziget legszélsõ keleti fokát és az elõtte lévõ kis szigetet. A szoros közepe táján jártam, amikor a nyugati égbolt beborult, a szél északivá vált, egyre rosszabbodott a helyzet. S. Vincenzonál befordultam a marinába, mert nem mertem tovább menni az egyre erősödő viharos szélben, pedig még csak 8 óra.

Jól döntöttem, még el sem értem a hullámtörõ belsõ oldalát, kitört a vihar. Már szakadó esõben álltam móringra a kijelölt helyemen. A marinában 16 euró egy nap, a kikötõhelyen kívül más szolgáltatást nem nyújt. Mellettem egy fa motoros-vitorlás hajó, szemmel láthatóan régóta nem utazott. Késõbb megismerkedtem a tulajdonosával, Marióval. Marió 60 éves tengerész, ezen az állóhajón lakik. Meghívtam egy pohár borra, amit szívesen elfogadott. Mondtam, hogy Monacóba mennék, de sok a 40 euró illeték. Mosolyogva mondta, ki lehet kerülni az ellenõrzést. Õ régebben sokszor megtette mint csempész. Elmagyarázta a módját, ami késõbb ragyogóan bevált :-))))

Még az Elba szigeti induláskor éjjel észrevettem, hogy kiégett a hátsó navigációs lámpám. Kimentem a városba pótlásért, de hiába jártam a mûszaki üzletekben és benzinkutaknál, egy egyszerû 12 voltos sofita izzó nem kapható. A település egy nyaralótelep. Nincs más, mint egy hosszú plázson több strand. Az utazási iroda kirakatában felfedeztem egy egynapos autóbuszos kirándulást Rómába. Ha a rossz idõ másnap is folytatódik, elbuszozom Rómába.

Egész délután tartott a rossz idõ, kipótoltam az alváshiányomat. Estefelé feloszlottak a felhõk, kisütött a nap. Marió szerint holnap jó idõ lesz. Eddig még nem jártam a recepción, ezután sem fogok. Hajnalban búcsú nélkül elmegyek.

70. nap, 2005.07.09., szombat

Mint ahogy terveztem, piszok módon fél 5-kor fizetés nélkül eltávoztam a marinából. Nem nagy dicsõség, de a 16 euróért az ellenszolgáltatás aránytalanul alacsony. Törökországban 12 euróért öthorgonyos, úszómedencés marinában voltam, de Olaszországban maradva Otrantóban ennyi szolgáltatásért 7,2 eurót kértek.

Sok a felhõ az égen, de a gyenge szél most a part felöl fúj, nincs számottevõ hullámzás. A vitorla segítségével gyorsan haladok. A part lapos, jellegtelen eléggé egyhangú. Hamarosan elérem Livorno hatalmas kikötõjét. A kikötõ elõtti hullámtörõ és a part között megyek. A kikötõmedencékbõl szerencsémre nem jön ki nagy hajó, nem küldi rám a hullámait.

Dél felé elérem az Arno folyó torkolatát. Ezen kéne felhajóznom Pisába megnézni a ferde tornyot, meg mellette a katedrálist. Ha nem vesztegettem volna sok idõt a kuplungcsere miatt az Adrián habozás nélkül elmennék Pisába. Nagy sóhajtással megyek tovább, a ferdetorony kimarad az életembõl.

Kora délután értem Viareggioba. A marinán kívül de a hullámtörő gáton belül rengeteg a szabad kikötõhely és az éjszakai horgonyzásra alkalmas homokpad. Gyorsan tankolok és vizet vételezek. Az északi hullámtörõ belsõ oldalán üres kikötõhelyre oldallal állok. A védőgát itt is a felsõ fedélzetig ér. A gátkorona nyilvános sétány, a tenger felőli oldala plázs. A nagy hullámverés miatt kevés a strandoló, csak egy-két bátor fürdõzõ kísérletezik megmaradni a deszkáján.

Velem szemben a marina tele csodahajóval. Látom, hogy mágneskártyás sorompón lehet a bejutni. Jó drága hely lehet, hosszadalmas ügyintézéssel. Sétálok egyet a mólón, megmozgatom izmaimat. A város fölötti hegyeken gyönyörû fehér fellegek tornyosulnak, festõ ecsetjére kívánkozó látvány. Tervezem a további utamat, még 450 km a tengeren. Szinte alig hihetõ, egy hét múlva megint csendes vízen, a Rhone folyón leszek. Ez jókedvre derít a tegnapi mélypont után.