Meduza motoros kishajó Bakaractól Viestéig

Bakaractól Viestéig

1. nap, 2005.05.01., vasárnap

Budapestrõl gépkocsival éjfélkor indultunk és 9-kor Bakaracban voltunk. A marinában rossz híreket kaptam. Egy téli szélviharban darabokra szakadt a hajótakaró ponyvám. Állítólag 140 km/óra szélsebességet mértek a Krk szigetre vezetõ hídon. A Medúzában jó 15 cm magasságban áll az esõvíz. A kabinban iszonyatos bûz terjeng. A hajófenékbe fektetett horgonyláncból kiázott a dunai iszap, nyúlós fekete-barna massza mindenütt. A görögországi hófehér ballasztkövek mocskosak. Elkeserítõ látvány.

Kirámolok a hajóból. A hajófeneket magasnyomású forró vízzel kimosom majd domestossal fertõtlenítem. A horgonyláncot és a ballasztköveket beáztatom a tengervízbe, majd nagy nyomású forró vízzel kimosom. Már késõ este, amikor minden visszakerült a helyére. Szerencsére egész nap jó idõ volt, a meleg napsütésben minden gyorsan száradt. Zuhanyozás után holt fáradtan bújtam a hálózsákba. A mai munka nem volt betervezve. A tulajdonképpeni hajómunkálatoknak csak másnap reggel láthattam hozzá. Elvégeztem az összes olajcserét, bekötöttem a menetóra számlálót, megjavítottam a digitális motorhõmérõt és kijavítottam a hajótest kisebb sérüléseit, feltankoltam.

Ebéd után tettük vízre a hajót. Jó érzés volt újra a tengeren látni. Örültem de egyben szorongtam is. Úgy jártam, mint Verne regényében a Vasfejû Keraban aki, hogy ne fizessen adót a Boszporuszon való átkeléséért, inkább megkerülte a Fekete-tengert. A télen, amikor a haza utat terveztem abból indultam ki, hogy inkább jövök haza vízen 5000 km-t mint tréleren 500-at. Négy hónapot szántam arra a haza útra mely során megint hosszában és keresztben áthajózom az Adriát, megkerülöm az Appenin félszigetet és a Földközi tengeren elhajózok Marseilleig. Marseilletõl még kétezeregynéhányszáz kilométer Nyugat-Európa belsõ vízi útjain Budapestig. Otthon a számítógép elõtt nem is volt olyan vad ötlet. Itt más a helyzet. Még végig gondolni is sok. Nem szabad hibáznom, mindennek stimmelnie kell.

A próbaúton felmelegedett a motor, levegõs volt a hûtõrendszer, de egyébként minden rendben, kivéve a gázolajszivárgást, aminek okát sem most, sem az út további részében nem tudtam felderíteni. Nem veszélyes, csak kellemetlen mert a hajófeneket szennyezi. Felállítottuk az árbocot és a kellemes szellõt kihasználva vitorlázgattunk a bakakari öbölben. Egészen jól futott a hajó és a kisebb átalakításoknak köszönhetõen a vitorla is kezelhetõ volt. Este a sikeres próbautat megünnepeltük a marina vezetõivel. Levetítettem az ide útról készült képeket. Szakítok a hagyományos hajónapló formával addig, amíg nem indulok el. Két hét múlva Pünkösdre várom hétvégére a családot. Addig csak csónakázni fogok a tengeren. Mindent berámoltunk a kocsiból a hajóba. Késõ délután Süni hazament.

Másnap reggel szándékoztam elmenni a marinából. Az este nagyon fülledt volt, Balthazár bóra veszélyre figyelmeztetett, és azt tanácsolta, kössek el a parttól és álljak rá merõlegesen. Alig végeztem az átállással és a viharponyva felszerelésével ömleni kezdett az esõ, dörgött és villámlott. Alvásról szó sem lehetett, egész éjjel minden csattogott és döngött a hajón. A szél reggelre sem csillapodott, szakad az esõ, indulásról szó sem lehet. Csak aludni van kedvem a vigasztalatlan szürkeségben.

Nem ilyen idõjárásra számítottam a májusi Adrián. Délután elállt az esõ, kiderült az ég. Egy búvárcsapat úszkál körülöttem, kiszedik a vízbõl az év folyamán beleejtett tárgyakat, új köteleket fûznek a betontömbökbe farkötél gyanánt. A marina készül a nyári szezonra. Alkonyatkor elállt a szél, lecsöndesedett a tenger. Reggel elindultam dél felé. Megkerültem a St. Marko szigetet és a Krk sziget délkeleti oldalán elhajóztam a Percin öbölbeli Jadranovóba.

Jadranovó üdülõfalu, még minden zárva. A nyaralókat renoválják, szellõztetik vendég invázióra számítva. Nyitott élelmiszer boltot sem találtam. Visszatérve a hajóhoz egy barátságtalan helybéli elküldött a kikötõ helyemrõl, hogy az az õ helye. Arrébb mentem. Amíg süt a nap kellemes az idõ, a levegõ 24^o C, a víz 16^o C. Az öbölbe ömlõ karsztvíz lehûti tengervizet, 1-2 fokkal kevesebb a hõmérséklete mint a környezetének. A éjszaka nagyon hideg volt. Délelõtt kisütött a nap, a levegõ hõmérséklete a napon 37^o C. Megmártózom a tengerben, dermesztõen hideg. Pihenek, napozok, rendezgetem az irataimat, térképeket, könyveket. Nyaralok. Megtalálom a horvát marinák árjegyzékét. A 7 méternél rövidebb hajókra 22-24 eurót kérnek naponta.

Este 8 órakor bújt el a nap. Éjfélkor rövid zápor söpört végig. Hajnalra befelhõsödött az égbolt. Gyors reggeli után elindultam Crkvenica felé. Az öbölbõl kijõve a Tihi csatornában erõs szembeszél fogadott. Az idõ egyre rosszabbodott így visszafordultam. Alighogy kikötöttem kitört a vihar. A éles keleti szélben az esõcseppek vízszintesen szálltak. Késõbb az esõ jégesõvé váltott. A rossz idõ csak délután javult, este már felhõtlen égbolt, gyönyörû naplemente.

Hajnalban a levegõ hõmérséklete. 6^o C. 3 órakor még csillagos volt az égbolt, 7-kor már teljesen beborult és eleredt az esõ. Szerencsére a szél nem fúj. A kenyerem elfogyott, vásárolni nem tudok. Valami a rosszban, hogy kialudtam magam. A levegõ nagyon lehûlt, napközben sem emelkedik a hõmérséklet 11^o C fölé, lehetne már nyár. A helybéliek szerint péntekre megjavul az idõjárás. Bár igazuk lenne. Az öbölben két delfint láttam.

Zsuzsa SMS-sezett, pénteken délben érkeznek. Reggel 7-kor elindultam, vissza Bakaracba. Egy óra múlva megérkeztem, Zsuzsa, Judit és Péter fél 12-kor futottak be. Gyorsan elfoglalták szállásukat a marinában, majd behajóztak és elindultunk Crkvenica irányába. Útközben megálltunk fagylaltozni. Hajókázgattunk a csendes tegeren. Este finom otthoni pörköltöt vacsoráztunk uborka salátával. Éjszaka hideg volt Zsuzsa nagyon fázott. Az idõjárás labilis, felhõk száguldoznak az égbolton, halasztgatjuk a hajózást. Biztonságosabb a parton. Inkább elintézzük a bevásárlást. Bementünk a közeli fiumei METRO-ba, kiegészítettem élelmiszerkészletemet, megvettük az ajándékokat. Az idõjárás továbbra sem kedvezõ, így az öbölben. Áthajózunk Bakarba. Sétálunk a parton és sörözgetünk.

Éjjel még az esõ is rákezdett. Olyan mintha április lenne, pedig a mediterránban május közepén illene jó idõnek lenni. Reggel elindultunk Krk szigetre, úticélunk a közeli Malinska. Az égbolt kitisztult, kisütött a nap. A kikötõben bõven volt hely. Beültünk fagylaltozni a parti kávézóba. Udvarias és gyors a kiszolgálás, az adagok a tisztességesek. Hazafelé vitorlázunk, illetve csak szeretnénk. Alighogy felhúzom a vitorlákat, eláll az addig kedvezõ irányú szél. Mindegy a vitorlák fennmaradnak, mi meg napozunk a hajón. Késõ délután motorozva megyünk partközelbe, a fiatalok búvárkodni szeretnének. A víz nagyon hideg, hiába a neoprém ruha, Judit és Péter hamar kifagy a vízbõl.

Szép békés vasárnap este. A lemenõ nap vérvörösbe öltözteti a kraljevicai Frangepán és a Zrínyi kastélyt. A jó idõ másnap reggel is folytatódott, elhajózunk Fiúme elõtt az Isztriai félszigetre. A kikötõváros a tengerrõl nem túlságosan szép. Sok az olajtartály, rendezetlen a tengerpart. A város elõtt rakodásra várakozó teherhajók horgonyoznak. Opatija elõtt egy elhagyatott öbölben, megállunk búvárkodni. A víz kristály tiszta, de nagyon hideg. Nem maradunk sokáig.

Tûzõ napsütésben érkezünk Opatijába, (Opatia régebbi nevén Abbázia) a XX. századeleji magyar arisztokrácia kedvenc tengeri nyaraló városkájába. A magas parton, gyönyörû villák sora. A kikötõ szinte üres, még alig van élet. Turistákat elvétve látunk. Egy-két vendéglõ már kinyitott. Fagylaltozót nem találunk, így kissé csalódottan indulunk vissza Bakaracba. A tenger kicsit hullámos, Zsuzsát enyhe tengeribetegség kínozza. A nap hétágra süt, a hajót robotkormány vezeti, a motor szépen duruzsol. A "vendégeim" már a haza utat tervezik. Este indulnak.

Kikötés után pótoljuk az elmaradt fagylaltozást a bakaraci fagylaltozóban. A marinába visszatérve kirámoljuk a gépkocsit, leltározom mi maradt otthon. A tartalék csáklyát nem hozták magukkal, de nagyobb baj, hogy az olajszûrõket sem. Péterrel azonnal gépkocsiba vágjuk magunkat, mert alig egy órán belül zár a crikvenicai autófelszerelési szaküzlet. Zárás elõtt pár perccel estünk be az ajtón. Kaptunk olajszûrõt, vettem 6 darabot. Ennyi olajcserét terveztem. Amikor visszaértünk a hölgyek nevetve újságolták, hogy elõkerültek az otthonról hozott szûrõk. Szûrõvel így bõségesen el voltam látva.

Gyors búcsúzás. Vajon mikor látom ismét õket, vagy egyáltalán látom-e még õket? Egész estém a hajó berakásával telt. Közben Balthazárt meghívtam egy sörre és elrendeztem vele a számlát. Holnap indulok. Éjfél felé megjött az SMS, szerencsésen hazaértek. A reggeli indulásból nem lett semmi, vigasztalanul borult az ég, szemerkél az esõ. Ki sem mozdulok a hajóból. Degeszre zabáltam magam, minden romlandót meg kellett ennem. Este már pulykamérgezésem volt az elfogyasztott mintegy másfél kilós pulykasülttõl.

Reménykedtem a másnapi jó idõben. Hiába. Éjjel kitört a vihar, dörgött és villámlott, ömlött az esõ. A vihar majdnem délig tartott. Délben hirtelen kisütött a nap, gyorsan felszáradt minden. Három órakor megint beborult és szakadt az esõ, mintha dézsából öntötték volna. Balthazár szerint bóra vonul felettünk. A horvát televízió idõjárási elõrejelzése szerint tartós javulás, csak két nap múlva várható. Este megint kiderült, de a légnyomás sajnos egyre csökken.

Éjjel megint tombolt a vihar. A Kossuth rádió otthoni ítéletidõrõl mond híreket. A vihar fákat csavart ki tövestõl, tetõket sodort le. Itt egész nap esett és fújt a szél, nem akaródzik indulni. Azért szántam négy hónapot a hazaútra, hogy nyugodtan kivárjam a biztonságos jó idõt, ne kelljen bizonytalan meteorológia viszonyok között hajóznom. A tartalék idõ egyre fogy, már 19 napja várakozok Bakaracban. Szerencsére nem kell fizetnem a marinában.

20. nap, 2005.05.20., péntek

Ma reggel végre jó az idõ, elbúcsúztam Balthazártól és Mariantól és elindultam. Még az öbölben találkoztam az elsõ horvát rendõrmotorossal, de nem én keltettem fel a figyelmét, hanem a Via Velebit személyhajó. A motoros szorosan követi a személyhajót, miközben a 16-os rádiócsatornán utasításokat ad neki. Az utasításokat nem értem. Lehet, hogy vizsgáztat. 9.50-kor a kézi rádiómon gyenge térerõvel "mayday" hívást hallottam, de a láthatáron e két hajón kívül más hajót nem láttam.

A Krk szigetre vezetõ hidat festésre készítik elõ, a homokfúvók porfelhõbe burkolják. A híd után a tenger egyre jobban hullámzik, erõs a hátszél. Alig pár óra múlva forró hûtõvíz ömlik a padlóra. Leállítom a motort és felhúzom az orrvitorlát, amíg a hibát elhárítom. Csak orrvitorlával a sebességem 7-8 km/óra. Visszahelyezem a lecsúszott hûtõvíz csövet, de nem indítok. Tarajos hullámokon vitorlázok vagy három órát Jablanac magasságáig. A kikötõben beállok a tavalyi helyemre, a kis móló végébe. Itt az öböl mélyén szélcsend kellemes az idõ, sokkal melegebb van min Bakaracban. Szinte mellbevágó a levendula és valami más növény erõs illata. Késõbb ínycsiklandó sûlthal illat keveredik hozzá.

21. nap, 2005.05.21., szombat

Eseménytelen éjszaka után korán indultam. A víz tükör sima. Dél körül érek a ljubaci kapuhoz, a Pag szigetre vezetõ hídhoz. Útközben mindössze egy hatósági hajóval találkoztam, de nem foglalkozott velem. A hatóságokkal való találkozás azért vált ki némi izgalmat, mert többektõl hallottam, nagyon kötözködõk. Nekem meg van egy kis saram, 20 napja vagyok Horvátországban rendõrségi bejelentés nélkül. Magánturistának 24 órán belül be kell jelentkeznie.

Alig, hogy áthajózok a híd alatt, megint szétcsúszik a hûtõcsõ, ömlik a forró hûtõvíz. A hibát gyorsan kijavítom és mivel nagyon meleg van megmártózom a hideg tengerben. Egy motorcsónak húz el mellettem, bemegy a szirtek közé, lerövidítve a kanyart. A Pag szigeten 500 éves erõdítmény maradványai, még a velenceiek építették. A Vir szigeti hídhoz érve keresem a járható utat. Nagyon kicsi a víz, alig 1 méter mély és csupa szikla a tengerfenék. Óvatosan manõverezek, többször koccanok. Volt olyan szakasz, ahol motor nélkül, csáklyázva haladok. Itt tavaly is szenvedtem. Végre a híd alá érek, itt már 2 méter feletti a vízmélység. Kihúzok a mélyvízbe és hamarosan látom Petrance kikötõjét.

Petrcanéban a kikötõ jóformán üres, kinéztem egy jó hajóhelyet. Orral farral akarok kikötni. Amikor a hajó orra majdnem eléri mólót, hátramenetben gázfröccsöt adok. Abban a pillanatban megáll a hajó és valami visszaránt. A motor lefullad. Puff neki! A fenékrõl felszedtem egy kötelet, amelyrõl a bója már leszakadt, de a betonkolonchoz kötött vége még szilárdan tartott. Gyorsan elõ a búvármaszkot, a búvárkést és bele a hideg vízbe. A betontömb több mázsányi. A hozzá kötött kötél jó erõs, ujjnyi vastag perlon hegymászó kötél, rátekeredett a propellerre, szorosan felcsévélõdött a tengelyre és azt mintegy 2 cm-t kihúzta a gumicsapágyból. A propeller majdnem beleüt a kormánylapátba. Levagdosom a kötelet, de csak mintegy 5 mm-t csúszik vissza a tengely.

Alapjáratban elmegyek egy másik kikötõállásra. Adok egy elõremeneti gázfröccsöt, de a tengely nem csúszik a helyére. Közben besötétedett, nem állok neki feltárni a hibát, majd reggel. Nagyon rossz a hangulatom, nyugtalanul is alszom. Rémálmaim vannak. Állandóan foglalkoztat a gondolat, hogyan tovább.

22. nap, 2005.05.22., vasárnap

Verõfényes napra ébredtem, gyors reggeli, fürdés, borotválkozás. Felszedem a hajópadlót. A mûanyag kuplung ronda látvány, teljesen eldeformálódott, javíthatatlan. Szerencsére nem szakadt el, de nagy erõnek volt kitéve, ezzel nem lehet nekiindulni egy 5000 km-es útnak. Telefonon felhívom a SOLE Diesel budapesti disztribútorát Vaszkó Bélát. Van csere kuplungja, de csak két hét múlva jön más ügybõl kifolyóan az Adriára, Rogoznicába. Akkor tudja lehozni legkorábban.

Gyors telefonálás a barátoknak, nincs-e valamelyiknek kedve hajókázni a tengeren. Sajnos senki sem készült ekkor nyaralásra. Zadarban innen 8-10 km-re jól felszerelt marina mûködik, hajójavító üzemmel. Reggel odamegyek, hátha tudnak segíteni a bajomon. Ma vasárnap, jobban teszem, ha itt maradok. Zöldellnek a pálmafák, egy felhõ sem zavarja a napsütést. Elmegyek sétálni, nézegetem a kirakatokat, de nem vagyok nyugodt. Megint hosszú tétlenségnek nézek elébe. Este próbálok tévézni, de véletlenül letöröm a botantennát. Petrcanet nem zárom a szívembe, pedig tavaly nagyon barátságos volt és csupa jó benyomást tett rám. Éjjel szúnyogra vadásztam sikertelenül. Reggelre összecsípett.

23. nap, 2005.05.23., hétfõ

Elromlott az idõ reggelre. Már 6 órakor fenn voltam. Gyors elõkészület után elindultam Zadarba erõs ellenszélben, nagy hullámzásban a barátságtalan tengeren. A jacht kikötõ elõtti INA benzinkútnál tankoltam.

A marina javítómûhely vezetõje eléggé barátságtalan. Álljak be a marinába, majd két nap múlva megnézi, mit tehet az érdekemben. Nem ígéri biztosra a javítást. Próbálom rávenni, nézze meg a raktárában, van e kuplungja. Ha van akkor két nap múlva visszajövök, vagy megveszem, akár úgy is, hogy kifizetem a szerelési költséget is. Errõl hallani sem akart. Dolgom végezetlenül jöttem ki a marinából. Elég hamar találtam egy nagyon jó helyet a kikötõben. Elindultam a városba szétnézni. Találtam több hajósboltot, de ilyen kuplungot nem árultak. Egyik helyen rendeltek volna, de egy hónap határidõvel. Az Óvárosban sétálva találtam még egy hajósboltot, egy VOLVO szaküzletet, de már zárva volt. Majd reggel visszajövök.

24. nap, 2005.05.24., kedd

A VOLVO bolt már nyitva volt mire odaértem. A demonstrációs táblán láttam egy kuplungot, de nem 25-ös, hanem 40-es tengelyre. Az üzletvezetõ megértette mit akarok, "spojka"-t. Neki nincs kisebb méretben, de ajánlott egy PERKINS boltot mintegy 2 km-re a kinn a város szélén. Az üzletet megtaláltam, de ott sem kaptam. Elment a délelõttöm.

Ebéd után visszamentem az Óvárosba nézelõdni, fényképezni. A Fõtéren magyar beszédre lettem figyelmes, egy pár beszélgetett, horvát nyelvû marina feliratú trikóban. Leszólítottam õket, a férfi Domján László aki charterezik. Pechemre a héten nem jön hozzájuk Magyarországról senki, így nem tudom megkérni õket kuplung lehozatalára. Volt egy ötlete, a kikötõben még két másik hajó is fogad magyar vitorlázókat az Eurike és az Euforia, próbálkozzak náluk is.

Evezõs komppal visszamentem a marina recepciójára. Az Euforia nincs a kikötõben, kérésemre telefonon felhívták a másik hajó tulajdonosát Miljenko Dunatart, de nem tudtam vele szót érteni. A marinában magyar nevû, vagy magyar lobogójú hajót nem láttam. Az a lehetõség is kifújt, hogy szombaton turnusváltáskor megkapjam Budapestrõl a kuplungot. Kisétáltam a város tenger felöli oldalára. Felhõtlen az égbolt, gyenge északnyugati szél lengedez. Terveim szerint ma kellett volna Vis szigetrõl áthajóznom Olaszországba. Ilyen kedvezõ idõben biztosan elindultam volna. Az öböl vize nagyon koszos, fürödni nem tudok a tengerben. Szerencsére a hajófarban tudok zuhanyozni.

25. nap, 2005.05.25., szerda

Az éjjel nagyon hullámzott a víz. Az égbolt továbbra is derült. Nincs más dolgom, mint sétálni és fényképezni. Valahogy nem örülök annak, hogy Zadarban nyaralok. Más céljaim vannak. Irigykedve nézem a turisták örömét, azokét akik önként jöttek ide. Szinte bosszantanak a szuvenír üzletek zadari emléktárgyai. Pedig az Óváros nagyon szép, nem szolgált rá az ellenérzetemre.

Régmúlt virágzásának néma tanúit híven õrzik a látnivalók. Az Óváros kialakulásának a római uralom idejére nyúlik vissza. Kereskedõ kikötõváros volt fõként, polgárai fõként faáruval és borral kereskedtek. Ókori római neve Jadar. Ekkor épült a 90 m hosszú és 45 méter széles Fórum. Oszlopsorának maradványa a még álló korinthoszi oszlop. A Zeleni téren még láthatók az egykori középületek alapjai, így például a gyûlésteremé, de részletek maradtak meg az eredeti járdából.

A középkorban Zadar volt a bizánci flotta fõ bázisa. Birtoklásáért Velence és a Magyar Királyság harcolt egymással. Magyar kézen Zadar 1105-1202 közt és 1358-1409 közt volt. 1409-ben László király 100 ezer dukátért eladta a dalmát szigeteket és a városokat Velencének. A város virágzásnak indult, templomok és paloták épültek benne. Zadarból Zára lett. Zadar a két világháború között még Olaszországhoz tartozott. Az I. világháború után a rapallói egyezmény elõírásai alapján került Olaszországhoz, majd a II. Világháború befejezése után Jugoszláviához csatolták.

A kikötõi városkapu (Vrata Sv. Krsvana) 1573-ban épült. A tenger felõli oldalon Szt. Márk oroszlánja és a lepantói csatának (1571) emléket állító kõ látható. (1571-ben a görögországi Lepantó kikötõjénél zajlott az egyik legnagyobb tengeri csata, amit a Földközi-tengeren vívtak. Kétszázötven török gálya, és mintegy száz keresztény, fõleg spanyol és velencei hajó csapott össze. Velence akkor már több évtizede harcolt a törökök ellen, hogy megtarthassa a Jón-tengeri és Adria-menti birtokait. A csatában több mint negyvenezer ember vesztette életét, és több száz hajó süllyedt el, de a keresztény gyõzelem teljes volt. A török flottát gyakorlatilag leradírozták a tengerrõl.) A másik kaput, az oroszlános városkaput 1543-ban építették. A Bablja Kula középkori bástya öt kútból (tulajdonképpen ciszternából) vehettek vizet Zadar lakói. Barangolás közben ráakadtam egy rádiómûszerész üzletre ahol kaptam egy új antennát a televíziómhoz. Este megnézhetem az AC Milan-Liverpol BEK döntõt. (3:3 és tizenegyesekkel a Liverpol nyert.)

26. nap, 2005.05.26., csütörtök

Reggel fehérruhás elsõáldozó gyermekek csoportja vonult. Egy darabig elkísérem õket, úgyis a piacra tartok. Gyümölcsöt, zöldséget vásárolok. Visszatérve a hajóhoz kiegészítem vízkészletemet és 11 órakor az enyhe, délnyugati szélben elindulok Rogoznica irányába. Az elsõ megállót Pakostanéba terveztem, de a szél jó irányba, északnyugatira fordult (maestral). Teljes vitorlázattal Vragada szigetre tartottam. A szél közben nagyon felerõsödött. A kikötõ közelében be akartam vonni a fõvitorlát ami nem sikerült. A gaff beleakadt az árbocmerevítõ drótkötélbe. Se le, se fel. Belekapaszkodtam a vitorlába és leszakítottam a gaff csuklóját. Éppen idõben.

Alig jutottam be a halászkikötõbe máris lecsapott vihar. Egy döglött halakkal teli, nagyon büdös halászhajóhoz kötöttem, majd miután rendbe szedtem a vitorlázatot behúzódtam a csónakkikötõbe. A víz nagyon alacsony, alig 15 cm víz van a gerinc alatt. Apálykor biztosan kiapadok, de nem veszélyes, mert puha homokos a fenék. Az öböl nagyon szép, szememnek furcsa a környezõ dombok zöldje. Egyedül a temetõ közelsége nyomasztó. Az egész utazásban legrosszabb a magányosság. A sérült kuplung jól bírja a terhelést, nem romlott az állapota.

27. nap, 2005.05.27., péntek

Mint ahogy számítottam rá, kiapadt alólam a víz. Éjjel a hajó tökéletes mozdulatlanságban ült az iszapban. Délelõtt mosással, mosogatással napozással telt. Ebéd után kiszabadultam az iszapból és elindultam Tribunj irányába. Kezdetben vitorlázta, de szél elállt. Nagy motorosok száguldoznak közvetlen közelemben.

Tribunjban elõször a halászhajóknál kötöttem ki, de nem találtam jó helynek. Túl közeliek a zajos szórakozó helyek. Elkötöttem és bementem a városi kikötõbe. Jobbnál jobb üres kikötõ állások között válogathatok. Találtam is egy nagyon jót. Orral, farral kikötöttem. Mögöttem a zsúfolt marinában nagy a nyüzsgés, sorra érkeznek a hajók. Sétálok a parton, de sok látnivaló nincs. Sötétedés után a marina felöl harsányan felhangzott "angyalom, ragyogóm szeretem a bort". A jókedvû társaság biztosan magyar. Nem sokkal késõbb eltántorogtak elõttem a rakparton. Biztosan az utolsó estjüket töltik, holnap szombat, turnusváltás.

28. nap, 2005.05.28., szombat

Reggel bevásároltam közeli ABC-ben. Felhõ nem volt az égen és már reggel fél 8 órakor nagy a hõség. A kikötõbõl kiérve leállítom a motort, felhúzom a vitorlákat és várom a jó szelet. Ide oda sodródom, napozok, fürdök. Delfinek látogatnak meg. A szél 11 óra körül érkezett és kisebb kihagyásokkal Rogoznicáig kitartott. Ott elállt. A hegyek fölött viharfelhõk tornyosulnak, lehuzom a vitorlákat, most sokkal jobban ment mint tegnapelõtt. Bemotoroztam az öböl legmélyére és 17 órakor kikötöttem a tavalyi helyemen. Mennyire másabb volt a hangulatom akkor, a sikeres út utolsó veszélyes szakaszának, az Adria áthajózása után. Most szorongok.

29. nap, 2005.05.29., vasárnap

Várakozás, napozás, fürdés. Ragyogó az idõ, meleg a tenger. Szikrázik a napsütés. Otthon is kánikula, 30^oC fölötti a hõmérséklet. Sétálok a pálmafás sétányon, a szárazfölddel a szigetet összekötõ töltésen. Nézegetem a kikötõbe érkezõ hajókat, fagylaltozom. Az egyik vendéglõ mellett helybéliek golyóznak. Alaposan megnézem az 1615-ben épült plébániatemplomot. Szép nap lenne, ha nem sietnék.

30. nap, 2005.05.30., hétfõ

Egyetlen egy szúnyog nem hagyott aludni, állandóan a fülem mellett zümmögött. Nagyon késõn aludtam el. A délelõtt tömény unalom, süt a nap, nagy a meleg. Ideális idõ a tengerparton. Sokat úszkálok a sekély öbölben. Még nagyon kevés a nyaraló vendég. 16 óra körül beborult, a helybeliek sirokkóra készülnek. Én is ellenõrzöm a farhorgonyomat. Ráteszek egy betontömböt, az biztosan nem fog kiszakadni. A sirokkó szerencsére elmaradt. Este hideg déli szél fújt, de még éjfél elõtt elállt. Kiderült az égbolt, élénk fényûek a csillagok.

31. nap, 2005.05.31., kedd

Délelõtt sétáltam a városkában. Találtam egy hajósboltot, benne egy ismerõs fiatalembert, akinek a kikötõben mellettem áll a csónakja. Egy hajós magazin hirdetését mutatta, amelyben egy spliti Sole Diesel kereskedõ hirdet. Lehet, hogy nála kaptam volna kuplungot. Most már mindegy, pár nap múlva megérkezik. Bementem a Marina Frapába, megnéztem a hajósbolt árú kínálatát. Minden kapható, kivéve a kuplungot. Iszonyatos a drágaság.

A hajón kisebb mûszaki problémával kellett megküzdenem. Nagyon lemerült a segédakkumulátorom, és nem veszi fel a töltést, hiába járatom a motort. Megtisztítom a sarukat, de nem használ. Kikapcsolok minden fogyasztót. Majd feltöltõdik ha elindulok. Már 1 hónapja vagyok Horvátországban. Nem ezt terveztem. Már Szicília környékén kellene lennem. Az unalom elõhozza a honvágyamat is, hiányzanak az otthoniak. Már 2 napja SMS-t sem kaptam.

32. nap, 2005.06.01., szerda

Ma van a nyár hivatalos kezdete. Az égbolt kicsit felhõs és fúj a szél. Szélárnyékban rekkenõ a hõség. Unatkozom, már minden irományt elolvastam amit a hajóban találtam, a keresztrejtvénytõl az autopilot használati utasításáig mindent. Televíziózni sem lehet áramtakarékossági okokból, a rádiót sem hallgatom a híreket kivéve.

33. nap, 2005.06.02., csütörtök

Az éjjel fáztam, elõ kellett vennem a tartalék pokrócot. A reggel viszont csodaszép. Enyhe napszél, kék égbolt és kristálytiszta tenger. Unalmamban megint átvizsgáltam az elektromos rendszert. Megtaláltam a hibát. A töltés-ampermérõ csatlakozója oxidálódott. Rövid motorozás után elegendõ áramot kapott az akkumulátor. Most már rádiózhatok és tévézhetek. 11-kor kaptam az SMS-t, 147 euró lesz a kuplung és nem Rogoznicában, hanem Biográdban vehetem át vasárnap este. Puff neki, 60 km-t vissza. Ma már nem indulok, majd holnap reggel.

Késõ délután egy magyar legénységû vitorlás érkezett a marinába. A személyzet vizipolózott a strandon. Az egyikük Detrich László Ráckevérõl észrevette, hogy magyar vagyok. Odajött egy kicsit beszélgetni. Elmondta, hogy otthon õk is építenek egy nagy dunai hajót, hogy részt vehessenek a hagyományos útvonalon, amellyel a hazai svábok emlékeznek minden évben a németországi kitelepedésükrõl. Jó volt magyar szót hallani.

34. nap, 2005.06.03., péntek

Fél hétkor indulás visszafelé. A kezdeti szélcsendet szembeszél váltotta fel. Judit lányom SMS-sezett, hogy Málnácska a még nem egészen 1 éves unokám elõször állt fel önállóan. Judit leányom is megszerezte a jogosítványát. Csupa jó hír.

9 órakor horgonyt dobtam a Muerter sziget egyik öblében, a Tuzbina szigetecske melletti 6 méteres vízben. Zavartalanul búvárkodtam, még nincs sok fürdõzõ. A tengerfenék kihalt, így hamarosan kifekszem a napra. Az ebéd utáni sziesztát követõen felhúzom a vitorlát és indulok tovább. Rossz tapasztalat, a kormánylapát felülete kicsi, a hajó állandóan kifordul a szélbõl. Lassan elmotorozok a Muerter sziget északi csúcsáig és bementem Hraminába. Közvetlenül a városka szívében, szemben a hajózási hivatallal találok egy jó kikötõhelyet. Hramina hajós szempontból jól ellátott. A parton benzinkút, szupermarket, pénzváltó és más turista ellátó üzlet, étterem. Egy fotós szaküzletben CD másolatot készíttetek a betelt fényképezõgép memória kártyáiról. Reggelre elkészül 25 kunáért.

35. nap, 2005.06.04., szombat

Reggel elmentem a fotós boltba a CD-ért. Pénzt váltottam és néhány apróságot vásároltam és vettem egy jó minõségû búvár uszonyt. A régi már nagyon elöregedett, bármikor szétszakadhat. Meghallgattam a Kossuth rádió rövidhullámú adását, a havi rádió kabarét, és ebéd után elindultam a következõ kikötõbe, a 14 km-re lévõ Pakostanéba.

A szél kedvezõ irányú, felhúzom a vitorlákat. Manõver közben két nagy olasz motoros a közelembe húzott el. Hullámai igencsak megdobáltak. A másodikat nem is vettem észre, hogy közeleg. Fennt álltam a kormányállás tetején, éppen reffeltem a nagyvitorlát. Két óra múlva megérkeztem Pakostane elé. A szigetek között egy a személykikötõbe érkezõ hajó nyomában elkerültem a vízbõl alig kilátszó római kori hullámtörõgát maradványokat.

Nagyon jó helyet találtam a rakpart mellett. A szél nem akar mérséklõdni. Csúnya sötét, fellegek gyülekeznek. A városkában nem sok a látnivaló, tipikus idilli mediterrán üdülõ falucska. Üzletek, néhány kávézó, vendéglõ és diszkó. Vaszkó Bélával sikerült megbeszélni, hogy itt találkozzunk és ne az 5 km-re lévõ Biográdban. Nekem kényelmesebb, nekik meg akik autóval jönnek 5 km nem oszt, nem szoroz.

36. nap, 2005.06.05., vasárnap

Borongós az idõ. Fürdeni nem akaródzik, fúj a szél. A kis csónakok sem mozdulnak. Mellettem, egy fiatal olasz pár gumicsónakkal kifut, de csak a szemközti szigetre mentek. Riminibõl jöttek gépkocsival, itt bérelnek szállást. Sokkal olcsóbb, mint Olaszországban. Az egész nap várakozással telt. Végre este 10 körül megérkezett a kuplung.

37. nap, 2005.06.06., hétfõ

Reggel korán ébredtem, teljesen beborult, esett az esõ. A ponyva alatt sötét volt dolgozni. Visszafeküdtem, majd 8 órakor nekiláttam kicserélni a kuplungot. Fél óra alatt végeztem. Várok az idõjárás javulására. Késõ délelõtt elállt az esõ, elindulhattam mai célállomásom Rogoznica irányába. Hraminában tankolás céljából rövid ideig megálltam. Legközelebb már Olaszországban tankolhatok.

Hraminát elhagyva belekeveredtem egy vitorlásverseny hajói közé. Én is vitorlát bontottam. Motorozva és az orrvitorlával jó ütemben haladok a hullámos vízen. A Velebit hegylánc fölött gyülekeztek a bóra felhõi. Pár óra múlva kijutottam a felhõk alól és estére mikorra Rgoznicába értek kisütött a nap és elállt a szél. A horvát televízió híradóban figyelmeztették a hajósokat a bóra veszélyre. Itt a Soline öbölben nem tartok tõle.

38. nap, 2005.06.07., kedd

Reggel az égbolt felhõtlen, tökéletes a szélcsend. Vizet vettem a morózus horvát kerti csapjáról és elindultam a tükörsima vízen Vis irányába. Amint kiértem öbölbõl feltámadt a szél, a tenger is megváltozott úgy 2-es 3-as. A láthatáron fehér felhõ pamacsok bújtak elõ a tengerbõl. Két óra múlva megváltozott a szélirány északnyugatiból délkeletivé. A hullámok iránya is követte a változást. A Velebit felett is gyülekeznek a felhõk.

Kora délután érkeztem Komizába, tisztességes erejû szél fújt keletrõl. Az öböl jóformán semmiféle védelmet nem nyújt, hiába övezik magas hegyek három oldalról. A rakpart mellett nincs üres hely, így a tavalyi helyemre álltam. A kapitánián kijelentkeztem, hogy holnap reggel indulok. Innen átsétáltam a határrendészeti kirendeltségre kijelentkezni. A kirendeltség idõszakosan mûködik a nyári szezonban. A hatóság reggel és este jön át Vísbõl.

A szolgálatos rendõrnõ nem léptetett ki, mert reggel nem tudok majd elindulni a bóra miatt. Szerinte szombat elõtt erre semmi esélyem. Majd szombat reggel idejön és kiléptet. Biztosan igaza lehet. Nem vitatkozom vele, ha nincs igaza kiléptetés nélkül is elmegyek hajnalban. A szél egyre erõsödik, aggódom a hajó biztonságáért, nagyon hánykolódik. A hajósboltban 45 euróért vásároltam erõs köteleket. Visszatérve a hajóra lecseréltem az összes kötelet. Egy helybeli halász tanácsára lazábbra kötöm a hajót és megduplázom az új köteleket. Éppen idejében. Nagyon hullámzik a víz. Kemény éjszakának nézek elébe.

39. nap, 2005.06.08., szerda

Nagyon rossz éjszaka volt. Nem mertem leponyvázni. Le sem feküdtem, felöltözve bóbiskoltam. Négyszer, ötször változtattam a kötelek feszességét. Ha nagyon lazára hagytam, az kényelmes volt, mert nem rángatta a hajót, de idõnként hozzákoccantam a mederbõl kiálló sziklához. Ha megfeszítettem, a hullámok nagyon rángatták a rövid pórázra vett hajót. Féltem, hogy kiszakadnak a kötélbakok. Kidobtam a horgonyt oldalra, hogy távol tartson a sziklától. Rövid ideig tartott, de sokszor kellett újra dobni.

Enyhén tengeri beteg vagyok. Hajnalban eleredt az esõ, dörgött villámlott. Muszáj felrakni a takaró ponyvát. A tegnapi kötélvásárlás életem egyik leggyorsabban megtérülõ kiadása volt, a régi kötelek biztosan nem bírták volna a terhelést. Reggel kicsit javult az idõ, csökkent a szél ereje. Lefeküdtem aludni. Félálomban még hallottam az esõcseppek koppanását. Délben felkeltem, a napot nem látni a felhõktõl. Még egy ilyen éjszakát nem szeretnék átélni. Bármennyire is hideg a víz, lemerülök és beakasztom horgonyaimat a fenéken fekvõ karvastagságú kötelekbe, meg egy régi horgonyba.

A hajó most két orrkötéllel, két farkötéllel és két oldalra tartó horgonnyal van kipányvázva. Eszméletlenül sok rögzítés, de még mindig félek, hogy elszabadul és hozzácsapódik a mintegy fél méterre oldalt, a víz alatti alattomos szikláknak. A sziklán alig 50 cm a vízmélység, apálykor még kevesebb. Az öbölben forog a hideg szél. Az égbolt vigasztalatlanul borult. A hangulatom szintén. A sok kötél miatt nem tudom a parthoz húzni a hajót, nem tudok kimenni. Egész nap heverészek. Estefelé csökkent hullámzás, felszerelem (fuxolom) az ütközõballonok új köteleit. Munkával gyorsabban telik az idõ.

40. nap, 2005.06.09., csütörtök

Az éjszaka nyugodtan telt. A rendhagyó kikötés jól tart, egyszer sem koccantam a sziklának. Reggel kitisztult az égbolt, szél elállt, melegen süt a nap. Gyors búvárkodás, a horgonyok nem mozdultak el. Alighogy rendbe szedtem magam. Tussolás, borotválkozás, reggelizés, feltámadt a szél.

A misztrál szabadon garázdálkodik az öbölben. Tarajosak a hullámok. Megint enyhe tengeribetegség kínoz. A szél hideg, a nap tûz. Árnyékban fázom, a napon tûrhetetlen, a kabinban tengeribeteg vagyok. Nem találom a helyemet. Nagyon lassan telik az idõ. A szemközti templom negyed óránként jelezi az idõ múlását. Este 7 körül elállt a szél, víz még tisztességgel mozog. Reménykedek a holnapi jó idõben, meg abban, hogy szombaton végre elindulhatok, keresztül az Adrián. Kezd kikészíteni a sok és hosszú várakozás. Már negyven napja vagyok a tengeren, de alig haladtam 4 napi utat. Tavaly 4 nap alatt értem innen Bakaracba, most negyven nap alatt. Elkeserítõ. Egyre fogy a tartalék idõm.

41. nap, 2005.06.10., péntek

Egész éjjel himbálódzott a hajó. Elegem van a tengerbõl. A visszaforduláson gondolkodom, mégis jobb a trailer. Visszamegyek Bakaracba és közúton viszem haza a hajót. Délelõtt a hangulatom elérte mélypontját. Nagyon kínoz a hányiger, fáj a fejem. Elszántságom is elszállt. Gondolataim otthon járnak.

Mögöttem a mólóhoz kikötött hajón a Pincho-n kompresszoroznak, búvárkészüléket töltenek. Két fiatalember tüsténkedik. Kérdezik miért nem megyek ki a partra. Mutatom, hogy csak úszva tehetném, ahhoz meg hideg van. Kérés nélkül felajánlják a használaton kívüli gumicsónakjukat. Átdobok egy kötelet és odahúzom. Végre kiszállhatok a hajóból. Kimentem vásárolni. A szárazföldön egybõl elmúlt a rosszkedvem. Jól feltankoltam étellel és itallal.

Visszatérve áthívom a két fiatalember, Robit és Dodót egy-egy rumos kávéra. Elmondtam, hogy honnan jöttem és hová tartok. Nem akarták elhinni, hogy már ekkora utat tettem meg. Megmutattam a Hajómagazin egyik számát, amely fényképet közöl arról, amikor a Medúza kifut a Fekete tengerre. Mondtam, hogy könyvet szeretnék írni az útról. Robi és Dodó vörös korallt gyûjtenek. Áthoztak egy apró vörös korall darabot emlékül. Késõbb együtt kimentünk a partra borozni. Robi közismert személyiség Komizán. Mindenfelõl ismerõsei invitálták az asztalukhoz. Nem ültünk le, mert egy horvát magyart a Kálmánt kerestük, hogy õvele majd tudok beszélgetni. Az egyik teraszon leültünk egy baráti társasághoz. Robi bemutatott, mint egy õrült hajóst, aki Franciaországba készül dióhéjnyi hajójával.

Elmeséltem az eddigi tortúrámat, hogy a jó idõre várakozok. A kapitánián már kiléptettek, de a határon még nem. Többen javasolták, hogy már ne is próbálkozzak a szabályos kilépéssel, mert megbüntetnek. Amint tehetem szépen, csöndben osonjak el. Úgy sem ellenõriz senki.

Végül jött a hír, megtalálták Kálmánt az egyik kocsmában. Robi átkísért hozzá, majd mondta reggel ha akarom elvisz korall halászatra. Kincses Kálmán már tisztességesen be volt csípve, egész héten dolgozott a kõmûvesekkel. Kicsit tudott magyarul, mert a nagyanyja a mostani magyar határszélrõl származik, nagyapja Budapesten él. Édesapja költözött családjával Visre. Õ itt van eltemetve. Kálmán itt nõsül és vált el. A most 25 éves leánya a feleségénél nevelkedett, semmit sem tud magyarul. Értelemszerûen a kisfia sem. Kálmán a szókincsébõl már nagyon sokat vesztett, nincs kivel gyakorolnia.

42. nap, 2005.06.11., szombat

Korán keltem, mert úgy értettem tegnap este, hogy 6 órakor indulunk. Az idõjárás megjavult, mint ahogy a rendõrnõ jósolta. Majd holnap hajnalban indulok tovább. 1 nap már nem számít. Végre 10 órakor elindultunk Robi hajójával Bisevó sziget irányába. A lehorgonyzott hajók között óvatosan navigálunk, Robi mutatja, nekem is így kell majd kihajóznom.

A Merry Fischer 770-est csak úgy repítette a 100 LE körüli Perkins motorja. Mintegy negyed óra alatt megérkeztünk a szigethez. Rövid keresgélés után megtaláltuk a merülöhelyet jelzõ, zsinórra kötött mûanyag flakont. Nézem az ultrahangos mélységmérõt, 85 métert mutat. Robi gyorsan beöltözik neoprén ruhájába, magára akaszt minden szükséges felszerelést, a víz alatti jelzõtáblától kezdve az önmentõ készüléken keresztül a kiscsákányig. Dodó segít neki.

A mozdulataikon látszik az összeszokottság, a rutin. Robi nemsokára hanyatt belecsobban a tengerbe és elmerül a mélyben. Csak a szabályosan érkezõ buborékok jelzik, minden rendben odalent. Alig pár perc elteltével felszínre emelkedett a levegõvel felfújt bóján mintegy másfél kilónyi vörös korall, ami most még moszat-zöld. Dodó szerint jó közepes zsákmány. Rövidesen újabb bója érkezik táblára írt üzenettel. Dodó leereszt egy ólom nehezékes, méterben kalibrált kötelet. Ez segíti a búvárt a dekompressziós elõírások megtartásban.

A dekompressziós vagy más néven keszonbetegség az olyan állapot, ahol a vérben és a szövetekben oldott gázok buborékokat képezve elzárják a vér útját, vagy más módon okoznak fájdalmat és egyéb tüneteket. Ezt megelõzendõen dekompressziós táblázat elõírja, hogy a búvárnak milyen mélységekben, mennyi idõt kell a felszálláskor eltölteni, hogy a felesleges nitrogén eltávozzon a vérébõl. Ma már nem kell elõre megtervezni a merülés dekompresszoros részét. A nyolcvanas évek végén jelent meg az elsõ megbízható multifunkcionális búvárkomputer, amely mikroprocesszora figyelembe veszi a mélységet és az eltelt idõt.

Ebbõl másodpercenként kiszámolja és a búvárnak kijelzi a lehetséges dekompressziós idõt és zsilippelési mélységet. A levegõben jelenlévõ nitrogén (79%) a másik hatását a narkotikusat, (köznyelven a mélységi mámor) már 40 méter környékén kezdi kifejteni. A részegséghez hasonló állapotban csökken a búvár önkontrollja. Sûrített levegõvel ezért nem célszerû 40-50 méter alá merészkedni. Mindezek ismeretében nekem hátborzongató volt Robi mindennapi, 80 méteres, sûrített levegõs merülése egyedül, tartalék búvárkészülék nélkül.

Mindenesetre a korall zsákmány felküldése után még jó egy órát tartózkodott még a víz alatt. A hideg ellen úgy védekezett, hogy a hajó vízmelegítõ gázbojler melegvizét gumicsövön Dodó leengedte, Robi pedig lent bevezette a búvárruhájába. Nem lehetett tökéletes megoldás, mert lilára volt fagyva amikor feljött. Alighogy kijött a vízbõl mellénk állt a rendõrség gyors motorosa. Elkérték a hajólevelet és a vezetõi engedélyt, ellenõrizték a zsákmányt. Robi valamilyen engedélyt mutatott fel, ami feljogosította a korall gyûjtésére. A rendõrök eltávoztak.

Délre már vissza is érkeztünk Komizába. Útközben kompresszorral ismét feltöltötték a palackot. Az öböl elõtt két öreg halászhajó lassú menetben cirkált. Már régen felfigyeltem rájuk. Robi szerint halkarámokat vontatnak, ebben nevelik a japán exportra szánt halakat. A halak nevét nem értettem, de két fajtája létezik, a fehér és a kék, állítólag 300 kg-ra is megnõnek. Japánban ebbõl készül a suchi. Jó pénz van benne. Robi megengedte, hogy a mólójukhoz kössek. Felszedtem a horgonyokat, beszedtem a köteleket és végre távol kerültem a veszélyes vízalatti sziklától és kijárhatok a partra.

Délután hosszasan beszélgettünk a korall halászatról. Elõvezettem biztonsági aggályaimat a merüléssel kapcsolatban. Robi is tisztában van a veszéllyel. Bal válla már nagyon fáj a sok merüléstõl, keszonbetegség kínozza. Mutatta búvárkomputerét, amely tárolja merülésének adatait. Hetek óta szinte minden nap 80 méterre merült. Jó sok nitrogén oldódott a vérében. Egészen õszig hajtja magát, csak télen pihen. Azt mondja a mélységi mámor, – amely személyfüggõ – nem hat rá. (??? Vagy csak nem törõdik vele.)

Ami a keszonbetegséget illeti, a közeli búvárcentrum tulajdonosával közösen építettek egy gyorsjáratú, dekompressziós kamrával felszerelt mentõhajót. Állandó ügyeletet tartanak és mobiltelefonos riasztásra azonnal a sérült búvár segítségére sietnek. A kamrába behelyezik a gyorsan felmerült búvárt és orvosi ellenõrzés mellett olyan légnyomást hoznak létre, amilyen abban a mélységben uralkodott, amilyen mélyre lemerült. 10 m vízménységnek 1 atmoszféra túlnyomás felel meg. A nyomást a dekompressziós táblázatnak megfelelõen szakaszosan csökkentik a légköri nyomásra. Szükségmegoldásként a búvárt azonnal visszaviszik az elért mélységbe és fokozatosan, a táblázatnak megfelelõen hozzák a felszínre. Estefelé Dodóval egy öreg Skodán átmentem tankolni a 8 km-re lévõ Vis városba. A hegytetõrõl gyönyörû kilátás nyílt a komizai öbölre. Szerettem volna megnézni Titó II. Világháborús fõhadiszállását, de oda nem ezen az úton kell menni. Közben feltámadt a szél (a jugó), holnap megint nem tudok elindulni.

43. nap, 2005.06.12., vasárnap

Egész nap fújt a szél, délelõtt csak feküdtem, rossz a közérzetem. Délben úsztam a tengerben. Ha nem fújna a hideg szél, egész jó idõ lenne. A felhõk közül idõnként kibukkanó nap szinte éget. Kedvem támadt egy rövid sétára a parton, kisétáltam a móló végére. A tengeren tarajos hullámok kergették egymást. Egy kis izgalom. Az érkezõ személyhajót a szél nekivágta a móló sarkának, jó darab betont letört belõle. A hajó csak kicsit sérült meg, a hatósági vizsgálat után folytatta az útját. Egy kis kimérésben vettem 1 liter házi vörösbort. Egy pohár lefekvés elõtt, jót tesz az alvásomnak, és lehet, hogy felvidít.

Rám férne egy kis biztatás. Küldtem egy SMS-t haza, hogy valószínûleg abbahagyom az utat, és visszafordulok. Vártam egy biztató választ, de nem biztattak. "Te tudod". Kicsit bepöccentem és feltámadt bennem a kisördög. Azért sem fordulok vissza, ne sajnáljon senki, vagy ne röhögjenek rajtam a hátam mögött. Titkos elképzelésem az volt, hogy augusztus 20-án érkezzek Nagymarosra, az évadzáró vízi karneválra. Kezdetem kifutni az idõbõl, alig három hónap addig és elõttem a Földközi tenger és Európa ismeretlen belsõ vízi útjain, mintegy 5.000 km és számtalan zsilip. Elkelt egy kis könnyû alkohol mámor.

44. nap, 2005.06.13., hétfõ

A jugó kitartóan fúj délkeletrõl, a helybéliek még három nap szeles idõt jósolnak. Robi szerint csütörtökön 1 napra meg fog változni a szél iránya északira. Ezt onnan tudja, hogy évszázadok óta két sziget, Vis és Lastovo versenyez a Palagruza sziget körüli hallban bõséges vizek hosszú viharos szél utáni elsõ lehalászására. A versenyt mindig Vis nyeri, mert a jugó után feltámadó misztrál, északnyugati szél bõ széllel hajtja a visiek hajóit Palagruzához, míg a lastovóiak majdnem széllel szemben evezhetnek. A szél este megfordul, újra délkeletivé válik, és haza segíti a bõ zsákmánnyal megrakott visi flottát. A lastovóiak gyenge zsákmányukkal megint csak széllel szemben evezhetnek hazáig. Nem tudom a történetben mennyi benne a visi sovinizmus és mennyi az igazság. Remélem igaz a megfigyelés és az általános igazság csütörtökön aktualizálódik. Már egy hete várom a jó idõt.

Robit kifaggattam a korallkereskedelem rejtelmeirõl. Szerinte hatalmas üzlet, a szicíliai maffia érdekelt benne, õk tartják kézben a Földközi tenger kereskedelmét. Az õ érdekeltségükbe tartozik a felvásárlás és feldolgozás. De õk finanszírozzák a kitermelést is. Rajtuk kívül egy-két szabadúszó korallhalász dolgozik titokban. Robi szemérmesen hallgat róla, hogy õ melyik kategóriába tartozik. Valószínûleg jól keres, az meglátszik a hajóján és környezetén. Nem irigylem érte, szinte minden nap kockáztatja az életét és az egészségét.

45. nap, 2005.06.14., kedd

Az idõjárás alapvetõen nem változott, csak a szél már hideg, pöffös. A felhõk kergetik egymást az égen. Délelõtt teszek-veszek, rendezkedek a hajóban. Felmérem a élelmiszer készletemet, mi hiányzik, mit érdemes az olcsóbb Horvátországban bevásárolni. Este kávézni hívtam Robit és Dodót. Alighogy leültünk, többen csatlakoztak asztaltársaságunkhoz. Élénk beszélgetés, harsány viccelõdés kezdõdött, ugratták egymást. Nem sokat értettem a beszédükbõl, de jókedvük engem is feldobott. Jó hangulatban értünk vissza a hajóinkhoz.

Robi a víz alól hallható ropogásszerû hangra hívta fel a figyelmemet. Valamiféle kõevõ férgek morzsolják a sziklákat. Állítólag védett állatok, és emiatt nem szabad a víz alól követ bányászni. Ezzel, magyarázta Robi, hogy miért nem tisztították meg a kikötõt, a hajókat veszélyeztetõ szikláktól.

46. nap, 2005.06.15., szerda

Elalvás elõtt sokáig hallgattam a kõevõ férgek ropogtatását. Gondolataim otthon jártak. Reggel borús volt az égbolt, de elállt a szél, a kikötõ vize is lecsendesedett. Sok halász kievezett a lehorgonyzott hajójához. Vizet mertek, megigazították a félrecsúszott ponyvákat, sõt délben néhányan elindultak a tengerre. Délután feltámadt az északi szél. Váltakozó erõsséggel fújt. Robi szerint készülõdhetek a holnapi elindulásra.

Gyorsan kimentem vásárolni. Elköltöttem a maradék kunámat. Átrendeztem a köteleket, a parti kötelet futóra kötöttem. Leellenõriztem a motor feltöltöttségét, rövid ideig járattam. Próbaént bekapcsoltam a navigációs lámpákat. Kontakt spray-vel megtisztítottam az autopilot csatlakozásait, bekészítettem a reggeli kávémat, elkészítettem a szendvicseket. Hajnali háromra terveztem az elindulást.

47. nap, 2005.06.16., csütörtök

Az éjjel nem sokat aludtam, 02,45-kor elindultam. A hold már eltûnt az égboltról. Korom sötétben kinavigáltam a kikötõbõl. Pirkadatkor két halászhajó utolért és leelõzött. Komiza irányába tartottak. Jó jelnek tekintem a napi idõjárási elõjelzésre. A szélcsend ellenére tisztességesen mozog a víz. 7-kor végre kibújt a nap a felhõk közül. A tenger szürkesége elõször zöldre, majd kékre vált. Feltámadt a szél, a jóslattal nem egészen a várt északi, hanem északnyugati irányból.

Palagruza még 36 km. Nézem a térképet, most már nemzetközi vizeken vagyok, irányt változtatok, hogy elkerüljem a sziget körüli felségvizet. Az irányváltozás sok kellemetlenséggel járt. A szelet és a hullámokat teljesen oldalból kapom. A hajó jól bírja én kevésbé. Két teherhajó keresztezi az utamat, õk az Adria közepén északra tartanak. Hamarosan átmegyek a nyomdokvonalukon. Nemsokára olasz halászhajó tûnik fel a láthatáron.

Kora délután feltûnik Gargano-félsziget, az olasz sarkantyú legmagasabb kiemelkedése a Monte Calvo (1055 m) hegyvonulat. Nemsokára meglátom Vieste kikötõ elõtti szigeten álló S. Eufemia világító tornyot. A rövidhullámon erõs légköri kisülések zavarják a Kossuth rádió vételét. Instabil az idõjárás. A szél is erõsödik, teljes hátszél. Felszerelem a ponyvát, mert a vízpermet becsap a hajóba. Ideje megérkezni. Végre délután 4-kor kikötök a halászhajóknál elintézni a határátkelési formaságokat. 13 óra alatt 140 km-t megtéve áthajóztam az Adrián. Sokkal könnyebben mint tavaly.

Bementem a hajózási hivatalba, de nem tudtak velem mit kezdeni. Forgatták az útlevelemet, kérdezték honnan jöttem és hol kötöttem ki. Majd barátságosan elbocsátottak azzal a jó tanáccsal, hogy ne maradjak a halászkikötõ partfalánál. Semmi pecsételés, semmi kérdõív, semmi illeték. Megnyugtató és egyben felemelõ érzés, végre már Olaszországban vagyok. Este elállt a szél, éjszakára horgonyra állok.