A kezdetek

A rodostói rakparton, kora délután Sanyi hirtelen, szinte örömmel a kezét nyújtotta: "akkor öreg itt egy ötös, szevasz". Erre nem számítottam. Mégis talán jó lett volna egypár szót váltani a továbbiakról, mielõtt elválunk. Se köpni, se nyelni nem tudtam. Gabinak beköszöntem a hajójukba a válasz "hello". Még csak fel sem nézett, görögdinnyéjével volt elfoglalva. Ezzel ért véget Rodostóban a közös utunk, és – akkor még nem tudtam – a barátságunk is. Nem ünnepeltük kezünkben pohárral a közös sikereket, a mögöttünk hagyott 2200 km-t. Még csak szerencsés utat sem kívántunk egymásnak.

De ne vágjak a közepébe. Fizikai értelemben is hosszú út vezetett idáig. A szerb politikai helyzet kezdett normalizálódni. Úgy tûnt megvalósíthatom a régóta dédelgetett, de a délszláv háborús események miatt halasztgatott tervemet, hogy családommal lehajózzak a Dunán. Eredetileg úgy gondoltam, hogy megnézzük a Duna-deltát, a Fekete tengeren elhajózunk a Boszporuszra, majd egy isztanbuli városnézés után vissza Constantába. Onnan teherhajóval haza.

Hajóm a Medúza alapvetõen vasárnapi kiruccanásokra való, Combi Camp típusú 21 láb hosszú horgász hajócskát, norvég tervezõi az északi tenger zord vizeire szánták. A valamivel több, mint másfél tonnás, remek tengerálló, strapabíró hajótest a beépített 34 kilowattos ISUZU dízel motorjával, alkalmasnak látszott bármilyen hosszú folyami vagy part közeli tengerhajózásra. A még hiányzó, tengeri hajóvezetõ vizsgát 2002-ben Splitben letettem.

A terveimrõl sokszor és sokat beszéltem barátaimnak a Budapesti Kishajósok Egyesülete tagjainak. A konkrét készülõdés két éve alatt rengeteg ugratásban volt részem. Az volt az érzésem, hogy egyszeriben afféle helyi különc lett belõlem, no meg az, hogy azért sokan irigyelnek is.

Az elõkészületek közben Kis Frigyes, az Eldorado vitorlás hajó tulajdonosa felkért annak Fekete tengeri levitelére. Az Adriára készült vele. 2003 tavaszán megint feszültté vált a szerb politikai helyzet. Meggyilkolták a szerb-montenegrói miniszterelnököt. Úgy tûnt, hogy kútba esik egy szép álom, új, nagy hajóval a Dunán lehajózni a tengerre. A hajótulajdonos ekkor úgy látta célszerûnek, ha biztonsági okokból, hajóját trailleren viteti le. A nyár derekán jelentõsen javult a politikai helyzet, a horvát hajószállító cég pedig egyre magasabbra srófolta a fuvardíjat. Frici kockáztatott, a vízi út és a gyors indulás mellett döntött.

Pénteken, 2003. június 27.-én indultunk és 18 nappal késõbb, kedden reggel 06.15 órakor, horgonyt dobtunk a constantai Tomis jacht kikötõben. Az akkori nagyon alacsony dunai vízállás és a hajó mély, 25 dm merülése miatt az út elég kalandosra sikerült. 190 menetóra alatt, majdnem 1900 km-tettünk meg. Az utazás során friss tapasztalatokkal kiegészítettem útvonali ismeretemet. Ezt a menetteljesítményt a Medúzával is elérhetõnek tartottam.

2003 õszén, minden elõzmény nélkül, a 2004-re tervezett utamhoz váratlanul csatlakozott egyesületünk másik tagja, Németh Sándor és felesége Gabi a Hajnal motoros kishajóval. Szándékuk kicsit felkészületlenül ért. Korábban, bár látásból ismertük egymást az egyesületi összejövetelekrõl – nem sokszor találkoztunk. Tudtam róla, hogy régen, több éven keresztül hajógépészként dolgozott, tengerjáró hajókon. Dunai hajózási tapasztalata Esztergomtól Kalocsáig terjed.

Akkor szerencsésnek tûnt az útitársak jelentkezése. Valahol összekapcsolt bennünket a tenger szeretete. Végül két hajó mégis csak több mint egy. Sanyi is 60 éves és most egyik dédelgetett álma válhat valóra, hogy "egyszer saját hajómmal várakozzak a Korynthos csatornán való átkelésre". Hajójuk a Medúzához hasonló, csak a hajókészítõ, a forma hosszát 90 cm-el megnövelte. A két hajó más paraméterei megegyeztek.

Egy másik nagy elõnye a csatlakozásuknak, volt hajószállító utánfutójuk. Nekem a hajóm visszahozatala okozott jelentõs problémát. Nem sikerült vásárolnom hozzávaló vizsgázott utánfutót. Megnyugtató volt akkor Sanyi ígérete, hogy õ visszahozza, természetesen az én költségemen. Egy másik barátom is felajánlotta tehergépkocsiját az önköltséges hajószállításhoz.

Számolgattunk, méricskéltünk és nem tartottuk kivihetetlennek egy sokkal merészebb és hosszabb útvonalat, Budapesttõl Fiúméig. Az utazást egész télen és tavasszal terveztük. Meghatároztuk a végleges útitervet és útirányt. Rövid betekintést terveztünk a 2004-es olimpia játékok, athéni forgatagába. Beszereztük a hiányzó, vagy újabb hajózási térképeket, kézikönyveket, az érintendõ országok nemzeti lobogóit, és tengeri hajózáshoz szükséges navigációs és életmentõ felszerelést. A hajózási felügyeleten 20 tengeri mérföldre kiterjesztettem a MEDÚZA hajózási övezetét.

Az igazság az, hogy az ember nem egyszerre határoz el ilyesmit. Már 30 éve motoszkál a fejemben a gondolat, és azóta igyekszem megvalósítani. A 70-es években, volt tengerész barátaimtól megszereztem az m/s Rába teherhajó kiselejtezett, különféle léptékû hajózási térképeit.

1975-ben egy gumírozott vászonkajakkal elindultam a Dunán lefelé, és majd 2000 km-t megtéve egészen Várnáig eljutottam. 1979-ben egy rocsóból készült kishajóval az elsõ Medúzával a bulgáriai Russzéig elhajóztam. Ezután jött a már említett 2003-as felkérés. Ezen sikeres utak tapasztalatai és két nagyon jó hajó, a Medúza és a Hajnal, reálissá tették a tervezett Fiume úti cél elérését.

Az útitervben szigorúan meghatározva, csak az indulás Kalocsa (1516 fkm) 2004. június 19-e, szombat és út elsõ tengeri állomása, július 9-én Constanta volt. Élettársam, Zsuzsa a 22. nap, innen vonattal jött volna haza. Gabi szabadsága augusztus 20-ig, 64 napig tart. Õ onnan jön haza, ameddig ez idõ alatt eljutunk. Jelezte, hogy szükség esetén még egy hetet ráhúzhat. Ez az idõ alatt Horvátországot mindenképpen elérjük. Sanyival mi a teljes útvonalat szeptember elején fejezzük be, ami durván 2,5 hónapi hajózást jelent. Idõközben csatlakozott a Németh családhoz egy aranyos 7 éves kislány Vivien, aki Zsuzsával, Constantából jött volna haza.

Útvonal tervünk a Dunán, Kalocsa – Újvidék – Belgrád – Vaskapu – Giurgiu – Braila – Réni – Galati – Tulcea – Szentgyörgy falu. A Fekete-tengeren, Constanta – Várna – Burgasz – Micsurin – Igneada – Boszporusz. A Márvány-tengeren, Ataköy marina – Rodostó – Dardanellák, Cannakale. Az Égei tengeren, Limnos sziget – Evstratios sziget – Penistera sziget – Skopelos sziget – Evvia sziget belsõ oldala – Sounion fok – Pireusz (az olimpia kezdetére) – Korynthos csatorna. A Ion tengeren, Ithaka – Korfu. Az Adrián, Otranto – Brindisi – Bari – Vieste – Palagruza – Vis – Rogoznica – Zadar – Crikvenica és onnan trélerrel Budapest.
Összesen mintegy 5200 km.

A közös felkészülés elején hajós barátaink nem nagyon hitték, hogy valóban komoly a tervünk. Kételkedésük csak erõsítette elszántságunkat, valamiféle véd és dacszövetség alakult ki köztünk. Majdnem harmadik társunk is csatlakozott hozzánk, Karai Lajos barátunk és tagtársunk. A télen õ is vásárolt egy olyan 21 láb méretû hajótestet, mint az enyém volt. A Bakcsót gyors, de alapos munkával, kalákában sikerült tavaszig felszerelni, de Lajos egyéb okok miatt nem vállalkozott az útra.

A tengeri felkészítés során tavasszal Medúza vitorlát is kapott. A motor hûtõvíz hûtõjét rozsdamentesre cseréltem, a kabinban nagy rakodóteret alakítottam ki az élelmiszerek számára. Lebontottam a hajóról minden felesleges holmit, hogy a súlypontja magasságát csökkentsem. Tartalék üzemanyag tartályokkal és egy édesvizes zuhanyozóval, és szélesebb fürdõlétrával láttam el. Közvetlenül indulás elõtt még vásároltam egy Raymarine automata kormányt, amely hosszú idõn keresztül, minden beavatkozás nélkül 1^o-on belül tartja az útirányt.

Az eredetileg tervezett futópróbák elmaradtak, ezért a motorellenõrzõ mikrovezérlõt sem tartottam célszerûnek beüzemelés nélkül beszerelni. Maradtak a korábbi hagyományos motormûszerek, vízhõmérõ, olajnyomás jelzõ, fordulatszámmérõ. Sajnos elmaradt az un. éberség-ellenõrzõ automatika beszerelése is, amely hivatott volt arra, hogy szóló hajózás esetén, ha a kormányos elalszik, vízbe esik, vagy rosszul lesz, leállítsa motort. Az idõhiánynak esett áldozatul a hajó biztonsági jelzõrendszere. Ez ugyan kész volt, de a nagy sietségben a távirányítója otthon maradt.

Az Óbudai sziget Hadrianus ifjúsági csónakkölcsönzõ hajóleeresztõjében az indulás elõtti nap vízrebocsátottuk a Medúzát. Szerencsére minden rendesen mûködött rajta. A motor azonnal indult, a mûszerek mértek, a generátor töltött, az új hûtõ bõséges hûtési tartalékkal rendelkezett. Az eszeveszett iramú végsõ elõkészületek után végül a kitûzött indulási idõpontot sikerült betartanom.

Tovább



















A Medúza 6,2 x 2,5 m és 0,65 m merülésû mûanyag, motoros-vitorlás