Meduza motoros kishajó Otrantótól Fiúméig

Otrantótól Fiúméig

63. nap, 2004.08.19. csütörtök

Nyugtalan éjszaka után 5 órakor akartam indulni, de még koromsötét volt. Egy óra múlva kivilágosodott annyira, hogy biztonságosan kimanõverezzek a kusza össze-visszaságban horgonyzó hajók között. A hegy fölött felhõpamacsok lógtak, a tenger felett is felhõsödött az égbolt. A levegõ nagyon párás. E két baljós jel ellenére, feszült idegállapotban elindultam. A sziget partvonala hamarosan északnak fordult, kitárult elõttem a mélységesen kék, Földközi tenger. A látóhatáron semmi, de semmi. A 88 kilométerre lévõ Santa Maria di Leuca fok irányába pontosan, nyugati irányba, 270^o kurzusra álltam.

A tenger hosszú hullámai 11 óra irányából méltóságteljesen gördültek. Sokkal barátságosabbak mint a Fekete tenger rövidebb hullámai. A nap jótékony sugarai szétoszlatták a kora reggeli felhõket. Kék az ég és kék a tenger. Az idõ múlásával egyre jobb a kedvem, a fénykúra enyhíti szorongásomat (no meg az óránként elfogyasztott dobozos hideg sör). 10 óra után több teherhajó nyomdokvonalát kereszteztem, ekkor haladtam át az otrantói szoros közepén vezetõ láthatatlan hajóúton. A távolból egy csukaszürke olasz hadihajó jelent meg. Párhuzamosan haladt velem egy jó ideig, majd déli irányban fordulva hamarosan eltûnt a láthatáron. Vitorlást vagy más sporthajót nem láttam a kihalt tengeren.

Hogy az idõ gyorsabban teljen kisebb hajómunkákkal foglalatoskodok. Leltározom és rendbe rakom az éléstárat, kirámolom a hajófeneket, megfõzöm az ebédet. Dél körül a víz feletti párából előbukkant a Salentói-félsziget mészkőfennsíkja, a "csizma sarka". Pár fokkal északi felé korrigáltam útirányomat a már látható Otrantó irányába. A boldog szemlélõdés órái következtek, hiszen a nagy mumust, az Otrantói-szorost minden esemény nélkül "legyûrtem". A Medúza nagyon jól szuperált, minden menettulajdonsága összehasonlíthatatlanul jobb volt, mint a ballasztolás elõtt és ugyan akkora motorteljesítménnyel a sebességem 11 km/órára növekedett.

A szikrázóan kék égbolton a nap már túl a delelésen, meleg fényben fürösztötte a tengert. Elértem a kék Adriára, "ahol szebb a tenger mint bárhol a világon, ahol fényesebb a nap és illatosabb a levegõ, ahol a napsütötte kopár sziklához magyar történelmi emlékek fûzõdnek". Az eseménytelen átkelés alatt nem unatkoztam. Gondolataim gyakran otthon jártak. Holnap augusztus 20-a, az új kenyér és az alkotmány ünnepe. Eszembe jutottak az nagymarosi lampionos dunai felvonulások, a Dunáról nézett a budapesti tûzijáték, a Szentendrei sziget csúcson rakott nyárbúcsúztató máglya. Milyen elképzelhetetlenül messze vannak még, de már sokkal közelebb mint tegnap!

A határõrség rakpartján készültem kikötni útlevél vizsgálatra, de elzavartak. Odaálltam a legközelebbi kis mólóhoz, a tengervíz jellemzõit mérõ, automata állomáshoz. Hamarosan jött egy fehér egyenruhás tengerésztiszt. Együtt elmentünk a határõrség fõbejáratához. A beléptetés nagyon sajátos volt. A kapuõr megnézte az útlevelemet és a hajólevelet. Bólintott egyet a kísérõmnek. Ennyi volt az egész, semmi adminisztráció, ezért kilépni sem fogok, hiszen nincs írásos nyoma az olasz belépésemnek. Szó nélkül fogok átmenni a horvátokhoz, ezzel elkerülhetem majd a hajózási hatóságnak a hajóm hajózási övezetének korlátoltsága miatti esetleges akadékosságát. A sikeres hazatérés elõtt tornyosuló akadályok között egy jelentõssel kevesebb. Ha az olaszok nem engednének keresztül az Adrián kénytelen lennék az olasz partok mellett hajózva, legalább két héttel hosszabb úton, Velence és Trieszt érintésével megérkezni Horvátországba. Ez a változat azért sem kedvezõ, mert így nem hajózhatnék a horvát szigetvilágban.

Mivel a móló mellett nem maradhattam éjszakára, a tengerésztiszt beajánlott a legközelebbi marinába, ahol egy napi tartózkodás 7,20 euró. A marina nagyon zsúfolt, de nem volt más megoldás, így legalább számlával igazolhatom, hogy olasz földön bejelentkeztem. A recepción megmutattam az Európa atlaszon, hogy honnan jöttem és hová megyek. Úgy néztek rám, mint egy csodabogárra. Megittam a pezsgõm felét, amit még Görögországban vettem a sikeres átkelés megünneplésére. (A másik felét üdítõitalos palackokba töltve hûtöm.)

Otranto tipikus dél-olasz kisváros Olaszország Puglia régiójában, Lecce megyében. Hírnevét az itt tenyésztett lófajtának (murgese) köszönheti. Kikötője kicsi és jelentéktelen kereskedelmi forgalmú. A városka központja nagyon szép, kanyargó, kõlap burkolatú szûk kis utcák, mûemlék jellegû régi épületek. A kikötõ feletti vár épségben áll, a szuvenír árus üzlettel teli belsõ utcáit inkább sikátoroknak minõsíteném, amelyeket két lovasnyi szélességûre tervezték középkori építõi. A várfalak hûvös árnyékában sétálgatok. De rengeteg más néznivaló is akad. Elsétáltam a nagyon régi görögkeleti templom, a San Pietro templom mellett. Kár, hogy zárva a kapuja.

Magyar vonatkozású hírnevét az 1480-as csatának köszönheti, amikor a török flotta ostrom alá vette és elfoglalta a várost. A csatában a törökök több, mint 12 ezer embert mészároltak le, közülük 800-at a város falain kívüli, most Mártírok Völgyének nevezett helyen fejeztek le. A pápa kereszteshadjáratot hirdetett Otranto felszabadítására és az I. Ferdinánd nápolyi király vezetése alatt álló keresztény hadseregnek, (amelybe Hunyadi Mátyás csapatait is besorolták) sikerült 1481-ben visszafoglalnia a várost.

A gondozott sétányokon, parkokban borostyán, moha és páfrány zöldellt, pínia, platán, babér, akác, oleander bódító édesen illatozott. Rengeteg a turista. Nekem is jól esett gond nélkül bolyongani, leülni egy napsütötte sziklára, beszívni a meditterán tenger illatát. A kikötõ város felöli oldalán, a strandokon napernyõk százai. A kiszáradt, homokos patakmederben fiatal felnõttek kétkapura fociznak, rúgják a port. A játékot komolyan veszi mindkét csapat, de nem durvák egymáshoz. A szépszámú nézõsereg néha tapssal jutalmaz egy-egy cselt, vagy egy parádés gólt.

Egy trafikban telefonkártyát vásároltam és hazatelefonáltam. A marinába visszafelé betértem néhány üzletbe is, nézegettem a kirakatokat, éttermi árjegyzékeket. Itt minden drágább, eurónként legalább 20 eurócenttel mint a görögöknél, pedig ott sem az olcsóság volt a jellemzõ. Most már értem miért olyan zsúfolt olasz vitorlásoktól az Othonoi sziget kikötõje. Az olaszoknak ott minden sokkal olcsóbb mint itthon. Otrantóban 36 liter gázolajat tankoltam, 0,96 euró/liter. Estefelé mellém kötött egy olasz vitorláshajó. A fiatalokból álló 6 tagú legénysége szolidan szórakozik, eszegettek-iszogattak és halkan beszélgettek, nem zavarták a már elcsöndesedett hajók alvó utasait. A leányok éjfél körül elmentek.

64. nap, 2004.08.20. péntek

A hullámzás éjszaka elcsitult, szúnyog sem volt, így jól aludtam. Még a hajnali hûvösségben eloldottak a köteleimet. Az olasz tengerpart jórészt lapos, homokos. Mindenhol napernyõk erdeje. A tengerfenék is lapos, a parttól 1-2 km-re alig 10 méter a vízmélység. A parton mindenfelé régi várak és tíz kilométerenként régi õrtornyok, az un. görög tornyok. Ezekbõl tartották szemmel a tenger, ezekböl figyelték az õsi ellenség, a hódító görög flotta megjenését. Szinte mindegyik torony tövében apró kikötõ, amelyek motoros- és evezõs csónakokkal zsúfolásig tele. Kerülgetem a csónakos horgászok tucatjait. Élénk a viziélet, de vitorlást alig látok, úgy látszik mindegyike elhajózott Görögországba. Enyhe hátszél segít a haladásban. A víz kristálytiszta és meleg, a szélcsendes idõszakokban megmártózom benne. Néha nyüzsgő apróhal rajokat látok a víz felszínén úszni.

Elég unalmas partszakasz, az tájkép egyhangúságát megtörõ dombok, kisebb hegyvonulatok csak hátrébb, a tengertõl jókora távolságban vannak. De a hajón nincs idõ unatkozni. Hozzáláttam az esedékes nagymosáshoz, majd kimostam a hajót belülrõl. A motor nagyon szépen dolgozik, megbízhatóan duruzsol. A vízhõmérõm elromlott, idõnként nem mutat. Valószínû kontakthibás. Nem merem szétszedni, nehogy végérvényesen bedögöljön. Késõ délután a szél iránya megváltozott, most a part felõl élénken fúj, de a hullámokat kisimította. Alig bodrozódik a vízfelszín. Nagy sietve felhúztam az orrvitorlát, a sebességem 11,5 km/órára növekedett az enyhe tengeráramlással szemben. Az Adria áramlási viszonyaira jellemzõ, hogy keleti partján északi, a nyugati parton déli irányú.

Sajnos nincsenek információim e vidék idõjárási viszonyairól. Nem tudom, hogy a délkeletirõl délnyugatira forduló szél jót vagy rosszat jelent. A parton álló fatörzsek dõlése nyugati-északnyugati uralkodó szélirányra utal. Az égbolt továbbra is felhõtlen. A horvát Adria kézikönyv idõjárási információi erre a vidékre valószínûleg nem érvényesek. Elhajózok Brindisi elõtt. Nagy a hajóforgalom. Sorra érkeznek a személy- és komphajók. Gyors, fehér színû motoros yachtok száguldoznak a vizen. Semmi kedvem bemenni. Igyekszem hazafelé. Nem általlom a GPS-en nézegetni az eddig megtett és még hátralévõ állomások távolságát. Az elsõ horvát sziget még 165 km légvonalban. (A part mellett haladva egy kicsit több.) Palagruza nagyon kicsiny, alig 1400 méter hosszú és 300 méter széles. De mi ez a távolság a megtett úthoz képest, hiszen már Otrantótól is 170 km-re vagyok. Fõ a biztonság. Nincs okom sietni, hiszen 10 napon belül biztonságosan hajózva, sietség nélkül megérkezhetek Fiúméba. Az idõjárás nagyon szép, szikrázóan süt a nap. A tenger kellemesen meleg, gyakran megmártózóm benne.

Estefelé kikötõhelyet kerestem, de az apró csónakkikötõk tele voltak. Nem baj, szép az idõ, a partot sok öblöcske tarkítja. Többet bejártam és kiválasztom a legjobbat, azt amelyikben a vízfelület zöldes elszínezõdése jelezte, hogy a homok ott föltöltötte a sziklás tengerfeneket. A homokban jól fog a horgony. Lakókocsi, vagy sátor nem áll a közelben. A part menti sekélyben fürdõzõk vidáman hangoskodnak. Már áll bent egy motoros csónak, hárman fürdenek körülötte. Láthatóan nem szándékoznak itt maradni éjszakára. Az öböl elõtt ringatódzom a csendes tengeren és megvárom míg mindenki elmegy.

Közben teljesen besötétedett. A fürdõzõk és a csónak is elment. A csónak helyére álltam, itt elég mély a víz. Két horgonnyal rögzítem a hajót. Ma több mint 100 km-t jöttem. Sötétedéskor még sok horgászcsónak volt a tengeren. Éjszakai amerre szem ellát mint megannyi nagyranõtt szentjános bogár, lámpáikkal világítanak. Remélem a helyiek kirajzása a tengerre, a jó idõ jele. Késõbb kiderült, hogy ez a hely, amely este kihaltnak látszott, az éjszakai horgászok kedvenc helyeinek egyike. A magas partra egyre többen érkeznek autójukon, családostól. Kis tutajokon vízreeresztett mécsesekkel világitják csábítják a halakat. A mécsesek a part mentén lassan kisodródnak a nyílt vízre. A horgászok éjfél felé mind elmentek, béke és csend honol.

65. nap, 2004.08.21. szombat

Kegyetlen rossz éjszaka volt. Kezdetben minden rendben volt. Meleg parti szellõ cirógatott. 2 óra körül a szél megfordult a tenger nagyon hullámzott, az öböl nem védett semmitõl. Féltem, hogy leszakadok a horgonyokról. Nem mertem lefeküdni, csak ülve bóbiskoltam. A hold szokatlanul késõn, már a nyugati égboltra jött fel, és alig fél óra múlva eltûnt. A koromsötét, csillagtalan éjszakában alig vártam a pirkadatot. Épphogy derengett, amikor felszedtem a horgonyokat, és elindultam Bari irányába.

Most a szellõ sem rebben, de a szembõl jövõ hullámzás át- meg átgyúrja a tengert. Mintegy 20 perc után megláttam egy kikötõt. Ostunit (40^o47,54'N 017^o34,35'E). Este, a csónak nyomában ide kellet volna jönnöm éjszakázni, de akkor nagyon csábított az a kis öböl szépsége. Kikötöttem a parthoz egy felszabadult hajóhelyre, és reggelit, ebédet készítettem. Fõzés után bementem a marinába, a gyepet locsoló munkástól kértem egy kanna vizet, és máris indultam tovább.

Baromi hullámzásban haladok, eleinte ferdén kapom a hullámokat. A parton fürdõzõk tömege, õket nem zavarja. A vízen motorcsónakok száguldoznak, és horgászok ülnek billegõ csónakjaikban. A part mentén mindenhol nagyon régi, de jó állapotú kastélyok állnak. Bari kikötõ mólói mélyen benyúlnak a tengerbe. Egész messze ki kell mennem a nyílt vízre, ahol egy-másfél méteres hullámok jönnek szembõl. Ballaszt nélkül ezekkel nem tudnék megbirkózni. Azt tervezem, vasárnap felmegyek Viestéig, az olasz csizma sarkantyújára, és onnan vágok keresztül az Adrián.

Késõ délután, nem messze Baritól Giovinazzóban, a katedrális alatti kikötõben lehorgonyoztam. A partra nem tudok kimenni, pedig jó lenne hazatelefonálni. Miután jobban körülnéztem a kikötõben alkalmasabb helyet találtam éjszakára. Felszedem a horgonyokat. A farhorgony beleakadt a kikötõbójákat tartó kétujjnyi vastagságú drótkötélbe. A horgonnyal megemeltem a drótkötelet és a csáklyával megtartottam addig amig a horgonyt visszaengedve a kapái kiakadtak. A horgony kiszabadult, de most a a csáklyát tartotta fogva a drótkötél. Rövid erölködés után végül azt is kiszabadítöttam. A partra merõlegesen kikötött Adriana nevû teherhajó mellé állok éjszakára. Nyugalmas hely. 22 óra körül elaludtam, de éjfél felé felébredtem. Félelmetes látvány fogadott. A kikötõt övezõ sárga nátronlámpákkal ragyogóan megvilágított sétányokon, erkélyeken, fehér kámzsás emberek százai álltak és énekeltek. Kár, hogy nem tudtam megörökíteni.

66. nap, 2004.08.22. vasárnap

Nagyon jól aludtam. Reggel átálltam a kikötõgáthoz, végre ki tudok menni a partra. A kisváros Bari elõvárosa, nagyon szép, gondozott. Szûk, vakítóan tisztán tartott utcáival, régi épületeivel a történelmi városrész hangulatos. Minden kõbõl épült, téglafalat sehol sem látni. Lefényképeztem egy ma is mûködõ XII-XIII. században épült kis templomot. A misztrál egyre erõsödik, a hullámok átcsapnak a hullámvédõ gáton. Az idõjárás nemcsak nekem nem tetszik, egyetlen hajó sem futott ki a kikötõbõl. A helybéliek szerint még 2-3 napig is eltarthat a szeles idõ. A kikötõgát szél alatti oldalán sokan napoznak és fürdenek. Itt van látnivaló, ez nem török,vagy görög strand. A lányok karcsúak, csinosak és elegánsak. Nagy a zsúfoltság. Délben kiürült a kikötõ, a fürdõzõk hazamentek ebédelni.

Este a fõtéren fúvós zenekarok játszottak. Nagy a rendõri készültség. Egyes utcákat feldíszítettek lámpafüzérekkel, és lezártak a gépkocsi forgalom elõl. Valami "napok" lehetnek. Jó sokat gyalogoltam, mire megtaláltam a városházát, és végre megtudtam melyik városban vagyok. Jártam a kirakodó vásárban, itt négerek és kínaiak árusítanak, minden kapható. Élelmiszer üzletet több órányi bolyongás alatt sem láttam. A katedrális körül Szûz Mária körmenet vonult. Elöl dobosok, majd a rendek következtek, végül a Szûz Mária ereklyetartó. Nagyon lassan haladtak, sokszor megálltak, imádkoztak. Az imát valahonnan URH rádión keresztül közvetítették és menetnek kihangosították. Az út mentén álló nézõsereg is énekelt, imádkozott. A tegnap éjjel látott fehérruhások a katolikus rendek tagjai voltak. Az ünnepre tekintettel kinyitották a XII-XIII. században épült templomot. Belülrõl is nagyon szép.

A városkán látszik a gazdagság, az emberek jól öltözöttek, a házak karbantartottak, a közterületek tiszták és gondozottak. Sok az új évjáratú autó. Este tíz után kezdõdik az élet. Az utcák megtelnek emberekkel, kinyitnak az éttermek, kávézók, cukrászdák, pizzériák, fagyizók, a teraszok megtelnek. Pompás dolog emberi sokaságba keveredni. Késõ este a szél csillapodik, a barométer kissé emelkedik. Elmaradt a part irányából este fújó meleg szél. Remélem holnapra a tenger is lecsillapodik. A misztrál után rendszerint jó idõ következik.

Este tíz óra, amikor a szemközti sétányon megjelent körmenet, a Kossuth rádió épen az István a király betétdalait játszotta. Furcsa egybeesés. Nagyon ünnepélyes a hangulat.

67. nap, 2004.08.23. hétfõ

Éjfél után egy órával befejezõdött a körmenet. A sétányokon és a kikötõ körül, a mólón több ezer ember várakozik. Nagy dörrenéssel tûzijáték kezdõdött, amely majd fél órán keresztül tartott. Nagyon szép volt. Az éjszaka többi része már nyugodtan telt. A hullámtörés hangja kissé csökkent, a szél is mérséklõdött, a levegõ felfrissült, lehûlt. Fél hétkor ébredtem. A mólón túl a tenger mintha nyugodtabb lenne, a hullámok már nem csapnak át a gáton. Egy halászcsónak éppen most jött vissza az éjszakai halászatból. A rákokat itt úgy fogják, hogy a halászok rossz paplanokat engednek le a tengerfenékre, a szerencsétlen rák pedig lábaival beleakad a paplanbélésbe.

Még várok egy kicsit, hátha a kiscsónakos halászok is kimennek a tengerre. Most már nem szabad kapkodni. A szél hevessége azonban délelõtt nem csökkent, úgyhogy nem lehetett kifutni a nyílt tengerre. Dél körül elfogyott a türelmem, elindultam. Már szeretnék otthon lenni. Semmi értelme nem volt az indulásnak. Az ég csodálatosan kék, de a tenger csupa háborgás. Hosszú sörényes hullámok vonulnak, olyan szabályosan, mintha vonalzóval húznák õket. Babonából nem fordulok vissza. Mindössze egy órányi hajózás után bemenekültem Molfetta kikötõjébe. A hullámverés ide nem hatolt be.

A parthoz álltam, és elmentem várost nézni. A hajó õrizetét rábíztam egy parti árus kislányra. A dél-olasz városban sok az egyházi épület, katedrális, iskola. Hangulatosan szûk kis utcák. A nap szinte merõlegesen süt, csak úgy szikráznak az utcakövek. Élelmiszer boltot itt sem találtam, kenyeret sem udtam venni.

A kikötõ egy részét elfoglalja a hajógyár és a javítómûhely. A parton felújításra váró, kisólyázott, nyílttengeri halászhajók sorakoznak. Néhány hajónak még csak a bordázata áll. A hajók itt hagyományosan fából készülnek, nagyon szépek és tengerállóak. Telefonálni valamilyen okból innen sem tudtam, több telefon automata is visszaadta a kártyámat. Az olasz nyelvû magyarázó szöveget nem értettem.

Annak ellenére, hogy a kisebb halászhajók között sincs mozgás, egy sem készülõdik kifutásra, és a nagyok közül is csak egy-kettõ szánja rá magát, 17 órakor megpróbálkoztam tovább hajózni. A szélcsend ellenére a kikötõn kívül a hullámverés megmaradt. Én is sürgõsen visszafordultam, és egy nagy halászhajó mellé kötöttem éjszakázni. Nem tudom mikor indul, remélem reggelig nem.

68. nap, 2004.08.24. kedd

Az éjszaka nyugodt volt. A kikötõbe befutó egy-két hajó által keltett hullám csattant a hínárszakállas öreg köveken. Alig bukott fel a nap a láthatáron, elindultam. Az égbolt felhõtlen, a tenger közepes, a barométer a szokásos maximumon áll. Az éjszakai portyáról visszatérõ vámõrségi õrhajó közvetlenül a kikötõbejárat elõtt nagyon közelrõl megnézett, de nem igazoltatott. Annál kellemetlenebbek voltak a hullámai. Nemcsak nekem, hanem a közelben horgászók kis csónakjainak is.

A part mellett haladtam. Késõbb, úgy 2-3 óra múlva a tenger kissé csillapodott, így toronyiránt nekivágtam az olasz csizma sarkantyúja a Gargano félsziget északi pontjának Vieste kikötőnek. Ez a távolság a nyílt tengeren nagyobb, mint a következõ tengeri átkelés elsõ szakasza lesz. Szépen haladtam a hátszélben, a hullámok is segítettek. Haladásom nagyon békés, ebédet, paradicsomos húsgombócot készítek fõtt burgonyával. Tápláló, könnyû és ízletes étel. Útközben, a parttól 5-6 km-re leállok és úszkálgatok, mint otthon, egy strand medencéjében.

Két amerikai vitorlással találkoztam, szembõl, motorral jöttek. Vieste elõtt egy nagy ipari komplexum áll a parton, csúnya látvány. Mellettem 50-60 km/óra sebességgel elszáguldó nyitott motoros hajóban legalább 50 ember zsúfolódott össze. A hajónak nem volt fedélzete, úgy nézett ki, mint a panoráma autóbusz. Bizarr látvány. Nagyon közel jött, és eszméletlen nagy hullámokat keltett. Biztosan jót röhögött a vezetõje, hogy miként próbálom megúszni a felborulást. Nem elszigetelt jelenség ez, hogy a tengeren, a tágas vízi úton, a nagy motoros jachtok és baylinerek közvetlen közelemben dübörögnek el, bunkó kapitányukkal a kormányállásban.

Az egész sarkantyú egy meredek hegy, 1055 méter magas csúccsal. (a Kékes 1016 m). Jó messzirõl – már Molfettából is – és még jó sokáig látható. Csupán a keskeny partsáv vagy a hegytetõ lakható. A Vieste kikötõ elõtti szigeten világítótorony áll. A déli harangszót már a tágas kikötõmedencében hallgattam. Embertelenül meleg van, legalább 35-38^oC.

A vízre települt üzemanyagkútnál tankoltam 36 liter gázolajat. Itt már emelkedtek az üzemanyagárak (1 liter = 1 euró). Valószínûleg már nem kell többet tankolnom, 600 km-re elegendõ dízelolajam van, meg a 10 liter tartalék. A tankolás után a hajót pár percig a kútnál hagyhattam, míg a közeli telefonkészülékrõl próbálkoztam hazatelefonálni. Ez a készülék is visszaadta a kártyát, pedig 90 eurócent még rajta van. A rakparthoz, a halászcsónakok közzé próbáltam kikötni, de nagyon sekély a víz és késõbb az apállyal majd még tovább csökken a vízmélység. Átmentem az épülõ kikötõrészbe. A marina stégjérõl kiabál és integet egy munkaruhás ember, hogy kössek oda. Úgy teszek, mint aki nem hallja. Rövidesen abbahagyja az invitálást. Semmi kedvem várost nézni, a csupasz kõrengeteget fenn a hegyen. Inkább pihenek, fürdök és zuhanyozom egyet.

Maga a kikötõ hatalmas, bõvítés alatt áll. A part egy részét ideiglenes betonkeverõ üzem foglalja el. Az északnyugati oldal betonozása már kész, valószínû itt lesz a marina, vagy a turista hajók új kikötõje. Most még csak az üres, üvegezett, beton épületek állnak. A parthoz nem tudok kikötni. Egy norvég vitorlás mellett, tisztes távolban horgonyra állok. Egy idõsebb házaspár utazik rajta. Éjszakára beállnak a kikötõmedence elzátonyosodott, sekély közepére és gumicsónakjukat felhúzzák a fedélzetre. A kikötõ fõhelyére az elõbb érkezett meg egy katamarán személyszállító. Az utasok kiszálltak, a hajó itt éjszakázik.

Nemrég 5 horvát motoros jacht kötött ki a határõrség elé, beléptésre jelentkeztek. Biztosan Görögországba hajóznak tovább, mert az olasz partok, a görög szigetvilággal ellentétben elég sivárak. Én nem követem a példájukat, nem állok oda kiléptetésre, mivel a beléptetéskor sem foglalkoztak velem, nincs semmiféle olasz dokumentumon.

Ha lejjebb megy a nap, átnézem a motort, ellenõrzök mindent. Remélem 7-10 nap alatt Crikvenicán leszek. Innen légvonalban alig 400 km. A GPS szerint eddig 4800 km-t tettem meg. Otranto már 274 km-re van mögöttem. Estefelé élénk keleti szél kezdett fújni, nem maradtam horgonyon, negyedikként egy halászhajóhoz kötöttem. A gyorsan viharossá váló szélben nem volt egyszerû mutatvány de megérte. A helyszûke miatt nem tudtam tökéletesen ráfordulni az oldalára. Hátszélben úgy 30⁰-os szögben jó nagy sebességgel érkeztem a halászhajó magas oldalához. Amikor hátramenetbe kapcsoltam, a Medúza fara annyira eltávolodott a halászhajó kikötõbakjától, hogy segítség nélkül, egyedül nem tudtam átvetni rajta a kikötõkötelet.

A negyedik sikertelen kísérlet után a partról visszajött az egyik fiatal halász és elvette a kötelet. A szélfúvás olyan erõs volt, hogy a biztonság okáért a szélfelõli oldalt, a hajó tatja rögzítését a tartalékkötéllel megerõsítettem. Most már ki tudok menni a partra. A kikötõ mellvédjén vízcsap, a közelben telefonfülke és hullámvédett a helyem. Nincs szomszédom, a partról sem bámulnak a pofámba. Jobb, mint a zsúfolt marinában.

Sötétedés után kimentem a partra. A parton a hajóstársaság jegyárusító pavilonjainak oldalára ragasztott fényképes reklámok hirdetnek kék barlangi hajóutat, azokkal a gyors motorosokkal, amelyek egyikével volt szerencsém a tengeren találkozni. Azért nincs felépítményük, hogy a fix pontja alacsony legyen és felfelé is jól kilássanak az utasok. A tengerpart nagyon szemetes, tele van eldobott üres sörös dobozokkal, mûanyag flakonokkal. A pavilonsorban búvárkészülék kölcsönzõ, hajófelszerelést árusító bolt is található a sok étterem és bár között. A közvilágítás nagyon gyenge. A marinák elõtti hajószállító utánfutók között, szeméthalmokon bukdácsolok. Elmentem telefonálni, de nem sikerült.

Egy könnyelmû pillanatomban megpróbáltam szabályosan kilépni Olaszországból, de ez sem sikerült. A turista irodából a recepciós nõ a pár méterre lévõ kapitániára küldött. Csöngessek ott, majd azok elintézik a formaságokat. Csöngetésemre egy morcos fiatal tiszt nézett ki az emeleti ablakon és elküldött. Legalább is én ezt értettem a mozdulataiból. Visszamentem a nõhöz, aki már éppen bezárta az irodát és a gépkocsiját nyitotta. Amikor mondtam, hogy nem tudtam semmit intézni, barátságosan visszakísért. Csöngetésére és olasz nyelvû perelésére a korábbi tiszt lejött a rácsos kapuhoz, de nem nyitotta ki. A rácson keresztül meghallgatta kérésemet, majd közölte jöjjek vissza reggel kilencre. A késõi idõpontot nem fogadtam el, mondtam, hajnalban szándékozom elindulni Horvátországba.

Kelletlenül elkérte a hajólevelet, az útlevelemet és a belépési dokumentumokat. Az utóbbit szándékosan sokáig keresgéltem a sötétben, mintha lenne. A táskám tartalmát kirámoltam a földre. Átadtam neki görög igazolást a korfui kilépésrõl, otrantói marina számlát stb. Miután, nem volt olasz hivatalos papírom, amit lepecsételhetett volna, csak a marina számlája, visszaadta az útlevelemet és a hajólevelet. Mehetek, mondta. Nyílván átfutott az agyán, ha hajnalban elmegyek semmi szükségem sem lesz kilépési okmányokra. Õ sem szeret az olimpia tv közvetítése idején papírmunkával nyüglõdni.

Érdekes Görögországban olasznak, Olaszországban franciának vagy hollandnak nézték a magyar lobogót. Az olaszok nem igen beszélnek más nyelvet. Tapasztalatom szerint még a tengerészeti hivatal alkalmazottai sem beszélnek angolul. Állítólag büszkeségbõl. Régen az Adrián az olasz volt a hivatalos hajósnyelv.

69. nap, 2004.08.25. szerda

Nem szándékoztam egyszuszra átvágni az Adrián. Két közbeesõ megállót terveztem. Az elsõt Palagruza szigeten (54 km), onnan 78 km-re Vis szigeten a másodikat. Vistõl a szárazföld még 53 km. Számolnom kellet azzal, hogy a teljes átkelés mintegy 20-22 órája alatt az idõjárás bármikor elromolhat.

Még éjszaka volt, de a csillagok már halványodni kezdtek, amikor nyugodt idõben, könnyû széllel indultam. A hajóm tervezett útvonala majdnem pontosan északi irányú. A nap emelkedésével azonban egyre erõsbödött a keleti szél is. Elõbb csupán fodrozódott a tenger, majd csinos fehér hullámok bodrozódtak. A hullámocskákból hullámok lettek, a tenger barázdássá vált. Nyolc óra körül a vízfelszín szinte teljesen fehér dombok sorozatává alakult át. A tarajos hullámok haránt irányból jöttek, egyik oldalról a másikra dülöngélek. Nem hiába tartja a török "Ne bíz a tenger csendjében, sem a nagyok ígéretében, sem az alkonyatban, sem az asszony szavában, sem a lovad bátorságában".

Rajtam beteljesedett a tenger csendjére vonatkozó bölcs intelem. Aggodalommal kémleltem Palagruza felé, reméltem odaérek mielõtt a vihar eléri tetõpontját. A Kossuth rádión olimpiai közvetítés. Hallgatom a kajakosaink sikereit, ez kissé megnyugtat, eltereli a figyelmemet.

Már messzirõl látszott a sziget. Palagruza gyakorlatilag növényzet nélküli 103 méter magas sziklatömb, mint ahogy az útikönyv írja "egy megkövesedett anyahajó az Adria közepén". Lábánál élesen fogazott sziklák meredeznek. Délkeletre Mala Palagruza, körülötte rengeteg sziklazátony és sekély terület. Ólomlábakon járt az idõ, úgy éreztem, csigalassúsággal vánszorgom. Örökkévalóságnak tûnik mire Palagruzára érek, ahol kivárhatom a vihar végét. Délben végre elértem a sziget északnyugati csúcsát. Sehol egy kikötõ vagy kikötésre alkalmas hely.

A keskeny sziget mindkét oldalán hosszirányba fúj a szél. Minél tovább nézegetem a fogazott sziklacsúcsokat, annál gyûlöletesebbnek látom õket. Az egész sziget kihalt, a tenger pedig szüntelenül búgatja a hullámok orgonáját. A hegycsúcson álló volt kutatóállomáson és a tetejére épült világítótoronynál semmiféle élet nem látható. A pilotköny szerint az épületegyüttesben már csak vendégeket fogadnak. Két négyágyas apartman áll a rendelkezésükre. Az északi csúcsnál, pár tíz méter távolságban két apró sziget, inkább sziklazátony a Volici és a Pupak mered ki a vízbõl. A zátonyok és a sziget monumentális sziklatömbje közötti szûk, fortyogó vizû, 16 méter mély átjárón hajóztam a keleti oldalra, de kikötõt itt sem találtam.

Az árbocfeszítõ drótkötelek között sivalkodik a szél. A szörnyûségesen hullámzó vízen helyzetem nagyon kilátástalannak tûnt. Viharos fogadtatásban részesít a horvát Adria. Ebben az idõjárásban továbbhaladásról szó sem lehet. Egy sziklaszirtekkel teleszórt csöppnyi öblöcskébe, a Stara Vlakába húzódtam. Úgy 20 méterre a parti szikláktól leeresztettem mind a két horgonyt a 10 méter mélyen húzódó fenékhomokba.

Az öböl teljes védelmet nyújt a kinti hullámzás ellen, fúj ugyan benn a szél, de a szirtek sövénye által észrevehetõen megszelídítve. Kint a keleti szél süvöltõre váltott. Az Adria idõjárására jellemzõ, hogy a szél általában délután kettõ és négy óra között fúj legerõsebben. A horgonykötelek pattanásig feszültek. Egyszer a szikláknak nekicsapódtam. A hajó gerince hatalmasat dörrent, jó nagy ütést kapott. Az égbolt beborult és a súlyosan alákoppanó esõcseppek fokozták komor hangulatomat. De még annyi esõ sem esett, hogy az üléseket tisztességesen benedvesítette volna. Majd egészen hirtelen, szinte varázsütésre felderült az ég, elõbukkant a ragyogó nap.

Öt óra körül a szél erejének némi csökkenése lehetõséget adott a horgonyok felhúzására, a helyváltoztatásra. Az öböl legmélyére bújok, felkészülök az éjszakázásra. A 4-5 méteres vízben, két parti kötéllel és a fenéksziklák közé jól beékelt farhorgonnyal sikerült a hajót rögzíteni. Búvárkodással a horgonyra nagyobb köveket raktam biztonság okáért. Úgy gondoltam ez a kikötés szilárdan fog tartani bármilyen erõs keleti szélben.

Azt hittem, hogy ebben az elhagyatott kis zugban kivárhatom az idõjárás jobbra fordulását. De alighogy befejeztem a kikötést, az öböl bejáratában megjelent egy horvát halászcsónak. Nem sokkal volt nagyobb, mint a Medúza. Ketten ültek benne. Nem tudom honnan jöttek elõ. Korábban a nyílt vízen nem láttam õket. Elõször azt hittem õk is ide kötnek, hiszen a tenger borzasztóan hullámzik, pár óra múlva sötét lesz. A legközelebbi szigetig pedig majdnem 80 kilométer a távolság.

Itt nem biztonságos éjszakázni – világosítottak fel – mert ha a szél, mint az várható keletibõl északira fordul, a hullámzás kiver a parti sziklákra. Javasolták, menjek én is Vis-re, ahová õk, mert Palagruzán nincs éjszakázásra alkalmas kikötõ, vagy horgonyzóhely. A halászok tanácsát mindig komolyan vettem, hiszen õk a tengeren és a tengerbõl élnek, annak minden rezdülését tapasztalatból ismerik. At életük függ tõle. Valóban, jobban megnézve a sziklákon úgy 2-3 méteres magasságban tengeri uszadékot lehetett látni. Nem volna jó ott végezni. Ezek a szirtek, erõs északnyugati szél esetén, akár egy 100 tonnás hajót is játszi könnyedséggel tudnának gyufaszállá felaprítani.

Sötétedés ide, szél oda, gyorsan felszedtem a horgonyt, beszedtem a köteleket és a halászok után eredtem. De nem indultak rögtön. A szélárnyékban motorozva várakoztak, miközben a hegytetõre és az órájukra mutogattak. Elõször azt hittem, kivárjuk, míg késõbb eláll a szél. Hiú remény volt, nem is tudom miért hittem az idõjárás hirtelen, perceken belüli javulásában. De nem az idõjárás jobbra fordulására, hanem utasokra vártak. A sziget északkeleti oldalán felszedtek hajójukra két férfit, akik a kutatóállomás épületébõl jöttek elõ.

Azért írom úgy, hogy felszedtek, mert a kikötõ nélküli sziklatömb oldalán a ráfújó erõs szélben – a halászok szerint 5-6-os erõsségû jugó fúj és a tenger is 5-6-os – szinte akrobata mutatvánnyal kerültek a halászcsónakba. Még egy búcsú pillantást vetettem a komor és elhagyatott szigetre. A lenyugvó nap utolsó sugarai égõvörösbe öltöztették a hegycsúcsot. Elindultunk a 78 km-re lévõ Vis irányába.

A hullámok nem nyugszanak, 90^o-os szögben jobb oldalról jönnek. Már induláskor az egyik tarajos azonnal hátul becsapott az utastérbe. Ezt látva minden önbizalmam elszállt. A hajó nagyon dülöngél, bukdácsol a 1,5-2 méteres hullámokon. Rázkódva küzd minden egyes rázúduló hullámmal. Kénytelen vagyok útirányomat északabbnak módosítani, eltérve attól a képzeletbeli egyenestõl, amely Vis-be vezet. A hajó most is tekeredik, csavarodik, de kevésbé döng. A mély hullámvölgyekben hánykolódott, a hullám taraján néha megfarolt és hátrafelé lecsúszott. A fenékdeszka rögzítõ csavarjai kilazultak.

Közvetlenül naplemente elõtt a szél még hevesebb, és jobban felkavarta a tengert. Periodikusan, minden 7-8. kifejezetten nagyobb, mint a többi. Tarajos-tajtékos lett a víz. Amíg láttam, gyors kormányzással próbáltam a hullámokat meglovagolni. A tetején úgy fordulok, hogy a hullámvölgybe orral érkezzek, a következõ hullámot már szembõl kapom, az szétcsapódik az ablakokon, és a habja átszalad a kormányállás tetején. A hajó alól kifutó hullámról pedig nagy csattanással zuhanok a hullámvölgybe. Egy hullám hírtelen igen magasra emeli a hajót, amely olyan vehemens erõvel esik vissza, hogy nagy szilárdsága ellenére is elfogott egy pillanatra a félelem attól, hogy kiszakad az alja. A hullámok nagy erõvel öklözik a hajótestet.

A halászcsónaktól hamarosan lemaradok. Mikor leszáll a sötét magányosan küszködöm e barátságtalan elemben. Még mindig több mint 60 kilométerre a legközelebbi lakott hely. Az állandó fenyegetettségben egyre jobban fásulok. Már nem próbálok verziókat felállítani, mit fogok tenni, ha leáll a motor, ha süllyed a hajó, vagy esetleg kiesem belõle. A borult égbolt még a csillagok fényét is takarja, már nem látom a hullámokat. A nagyobb hajólengéseket a súlypontom állandó áthelyezésével ellensúlyozom, kormányzással már nem korrigálok. Ezek azok a pillanatok, amikor az ember tehetetlenségében és kétségbeesésében megfogadja, ha innen élve kijut, legfeljebb jó idõben a Szentendrei Dunán hajókázik. egy régi breton közmondás szerint "Aki meg akar tanulni imádkozni, szálljon tengerre".

Az idõjárás tovább romlott. A nagy dülöngélésben a hideg vacsora elkészítése is kockázatos. Görcsösen kapaszkodok. Éhségemet csökkentve mentolos cukorkát szopogatok, és ásványvízzel kevert instant kávét iszom. Amikor egy-egy nagyobb hullám beköszön a hajóba, alig merek a fenékszivattyúhoz hátra menni a tatra kiszivattyúzni a fenékvizet. Minden percben rettegek attól a hullámcsapástól, amelynél a hajó fara a víz alá merül. Méregetem a kilométerek hosszú sorát, siettetném a GPS lassan változó távolság mutatóját. A még hátralévõ távolságot gyakran vetem össze a dunai folyamkilométer mutatóval. 32 km az már nem is olyan sok. A Szentendrei-sziget felsõ és alsó csúcsa közötti távolság. De sokszor megtettem már! Még 10 km, mint Szentendre belvárostól az alsó csúcs.

Éjfél elõtt kissé csökkent a szél ereje, s vele a hullámzás is. Megcsappant bizodalmam nagyrészt visszatért. Majdnem két órát tartott ez a kegyes állapot. Visszaigazítom a hullámzás miatt pontatlan útirányt. Most pontosan a kikötõ bejáratot irányoztam meg. Amint fogynak a kilométerek, egyre emelkedik a hangulatom. Boldogsággal töltött el az a tudat, hogy Olaszországból Horvátországba értem, túl vagyok az út legveszélyesebbnek érzett szakaszán, az Adria második áthajózásán. De még hátra van a neheze, sötétben, az ismeretlen kikötõbe való behajózás. Éjszaka, még térképpel is nehéz megközelíteni Vis szigetet. Nekem pedig nincs térképem. Életemben elõször járok itt, mindössze a kikötõ földrajzi koordinátáit ismerem az Adria hajózási kézikönyvbõl. Nappal egy kikötõ már messzirõl felismerhetõ. A kikötõgát mögött horgonyzó vitorlások 10-16 méter vagy még magasabb árbocai jól láthatók. A kikötõbõl kijövõ és az oda igyekvõ hajók, kompok, csónakok is mutatják a bevezetõ irányt. Éjjel semmiféle ilyen nem segít.

Ahogy közeledtem a sziget komor, növényzettel borított tömbjéhez, úgy erõsödött a szél is. Undok érzés, sötétben a GPS iránymutatására hagyatkozva haladni a sziklákon megtörõ hullámok irányába, miközben semmi jelét sem látom, hogy hol lehet az öböl bejárata. Ráadásul a GPS nem veszi figyelembe a közbensõ szárazulatot, egyenest mutatja az irányt. Élénken vizslatok a sötét éjszakában. Minden, még a leggyengébben pislákoló fényre is felfigyelek. A tengervíztõl homályos kormányállás ablakokon alig látok ki. A vízbeesést kockáztatva idõnként kibúvok a fedélzetre körülnézni. Távolban egy világítótorony fénykévéje pásztáz. Jóval közelebb, balról, egy hajó navigációs fényeit látom. Hol a piros, hol a zöld oldallámpákat mutatja felém. Egyhelyben forgolódik, valószínû hálóval dolgozó nagy halászhajó.

Fél kettõkor ismét nagy, üveges hullámok hömpölyögnek, változatlanul keletrõl érkeznek. Megint kezdõdött a tánc, hullámra föl, hullámról le. Haránt kap el az egyik hullámhegy, tajtékja becsap a hajóba. Szívem szerint megvárnám a hajnalt, de félek az idõjárás rosszabbodásától. Kénytelen vagyok túlságosan is megközelíteni a szigetet, és párhuzamosan haladni a parttal, mindaddig, amíg meg nem pillantom a hegyfok takarásából kikerülõ világítótorony fényét, és az öböl tágas bejáratát. Ez a tagolt part elég félelmetes. Éjszaka nincs ijesztõbb látvány a hajósszemnek a sziklazátonyon dübörgõ hullámoknál. Soha sem szerettem túl közel hajózni a fokokhoz. Lehetnek a közelében jelzõfény nélküli sziklák.

Egy órácska múlva jobbra, közvetlenül elõttem, egy kiálló magaslaton felvillan a várt világítótorony fénye, mögötte az öböl mélyén a kivilágított Komiza a biztos menedék. A sok parti fény között nehezen veszem észre a kikötõ hullámtörõ gát véhét mutató zöld lámpát. A kikötõmedence zsúfolásig tele. Az ottani hajósok tudták, hogy ilyen idõben nem szabad kimenni a tengerre. Én tegnap az elindulást nagyon elkapkodtam, pedig észrevettem, hogy az olasz kishajók sem futottak ki Viestébõl.

A kikötõ mélyen alszik, csak a móló fényes lámpái virrasztanak. Hosszas helykeresés, és a sokadik kísérlet után, egy vízben álló fix kikötõbakhoz, farral-orral kikötöttem. Ez volt eddigi utazásom legnyomasztóbb éjszakája, de a Medúza nagyszerûen állta a tengert. Így utólag a tengerálló képességeit illetõen indokolatlanul kishitû voltam.

Apró hullámok dallamosan verik a hajó oldalát. Az átélt viszontagságok után, hajnali négy óra körül elszenderedtem.

70. nap, 2004.08.26. csütörtök

Aludtam vagy 2 órát, a nap elsõ sugarai ébresztettek. Vidám hangulatban ébredtem, mintha tegnap és az éjjel mi sem történt volna. Sokáig heverésztem, élveztem a biztonságos nyugalmat. Lassan összeszedem magam, rendet rakok a hajóban, minden összedõlt, kiborult. Szerintem Lajos barátom tegnap sokat csuklott, mert irigyeltem otthoni biztonságáért, hogy éjjel legfeljebb jókedvét fogja kialudni. Palagruza sziklaöblében én majdnem a hajómat vesztettem el.

Tikkasztó a forróság. Reggel egészen alacsonyan felhõtorlasz képzõdött, amit az emelkedõ nap hamarosan szétoszlatott. Délelõtt a szél ereje kissé alábbhagyott, a hivatalos ügyek intézésére odaállhattam a turista iroda elé a rakparthoz. Szépen, orral-farral kikötöttem. Felöltöztem, hogy elintézzem a határrendészeti, rendõrségi, hajózási- és vámhatósági formaságokat. Mikor kilépve a partra, szokás szerint visszanéztem a hajómra, láttam, hogy az orrkötél leakadt a bakról és a Medúza egyre eltávolodik. Gyors vetkõzés, fejes a vízbe, fel a hajóra, manõver. A propeller persze felszedte a horgonykötelet, a motor lefulladt. Gyorsan elõ a tartalékkötelet, fejes a vízbe, úszás a rakparthoz közben a hajót is vonszoltam, mert veszélyes közelségbe került a többi kikötött hajóhoz. Úgy kimerültem, mint a liba, alig bírtam kimászni a vízbõl.

A kapitánián elképedtek a válaszomon, amikor megkérdezték honnan jöttem. Késõbb a kikötõ kapitánya is gratulált. Egy egész éves tengerhasználati (világítótorony) díjként 105 eurót fizettem. A hullámtörõgáton mûködõ határõr kirendeltségen minden felesleges formaságot mellõzve perceken belül megejtették a beléptetést. A hullámtörõ középtáján angol katonai egyenruhás veteránok koszorúztak egy második világháborús emléktáblát.

A felhõk pár óra múlva ismét megjelentek. Tompa ólmos pára úszott a tenger felszínén. A levegõ súlyosan és sûrûn nehezedett a kikötõre. Most még a nyugalom órája van. Bevásároltam és visszamentem az éjszakázó helyemre. A pillanatok alatt képzõdõ sötét felhõk észak felé nyargalnak. Az égen néhol még egy-egy világoskék ablak tündöklik, gyászszegélyben. Egészen furcsa látvány. Az ég és föld egyetlen vad nyugtalanság, az élénk színek kialszanak, a világ sajátságosan elhomályosodik. Sirokkó jön, nedvesen apad minden. A kikötõ rendezkedik, a kisebb csónakokat a partra húzzák, a nagyobbak kikötését megerõsítik. Nekem két helybeli halász Paoló és Martin segített a biztonságos kikötésben.

Az égbolt beborult, már nemcsak a hegyek, hanem a tenger felett is. Az idõjárás folytonosan változik, újra meg újra kivillan a nap. A lemenõ nap fénye vörösen verõdik vissza a felhõkrõl. Feketés függönyök nyúlnak le egészen a víz színéig, sötétlila színû fények lobognak. Nagyon szép és félelmetes látvány. A csónakok még a legbelsõ hullámtörõ mögött is eszeveszetten rángatják a köteleiket. Egyetlen hajó sem indul el, még a hálókért sem lehet kimenni. A mólón túl, üvegeszölden inog a tenger, fehéren tarajló hullámok tornyosulnak. A víz felszökik a mólóra. A vízpermet néha elborítja a díszõrségben álló veteránokat.

71. nap, 2004.08.26. péntek

Éjszaka a szél orkánszerûen tombolt. Recsegtek a kikötõbakjaim, a köteleim majd szétszakadtak a nagy megterhelésben. A kikötõbe behatoló viharos hullámzás kényelmetlensége miatt egész éjjel csak bóbiskoltam. Éjfél után átrendeztem a kötelek egy részét, hogy a horgonykötél szabad legyen. A fõhorgonyt, második farhorgonynak kidobtam. Már csaknem pirkadt, amikor a délnyugatiról hirtelen keletinek forduló szél nagy koccanással nekifújta a Medúzát a kikötõbak kõbástyájának. A koppanás kirántott viszonylag békességes álmomból. Feszesebbre húztam a farhorgonyok köteleit, ezzel a probléma megoldódott. A kötelek így pár centire a kõbástyától mindig visszarántották a hajót. Nagyon vártam már a virradatot.

A reggeli szél még viharos. A sirokkó, amely tegnap még békén hagyott, ma talán ismét bõszült erõvel támad. Jobb erre felkészülni. Délelõtt búvárkodtam. A hajó gerincének bal oldalából egy körömnyi darab lepattant. A tengerfenéken ellenõriztem a horgonyokat. A kisebbik jól belegabalyodott a helybéliek összekötözött horgony-drótköteleibe. Valójában ez tartott távol a kikötõbástyától.

Az idõjárás, a szelet kivéve egyébként eszményi, az ég kék, a nap ragyog, szinte pörköl. Igaz az orosz mondás is, miszerint "a tenger csak a part felöl szép." A kikötõ belsejében kialakult hullámzás igen erõsen himbálja a hajót, az az érzésem mintha kint a tengeren lennék. A szél lökésekben jön, és a lökésekben a kötelek megfeszülnek. Ebben az idõben, még a nyílttengeri halászhajók sem futottak ki. A máskor szorgalmasan sürgõ-forgó kirándulóhajók most védett helyen vesztegelnek. A marinában álló charter vitorlások és luxusjachtok sem mozdulnak. Péntek délután van, a több mint száz kishajó vagy horgászcsónak közül egyiken sem látok indulási készülõdést. Egy 44 láb feletti vitorlás indult motorozva. Távcsövön figyeltem, amíg kiért a nyílt tengerre. A nagy hajó úgy hánykolódott, ahogy a Medúza szokott.

Késõ délután jelentõsen csökkent a szél ereje, a helyiek másnapra jó idõt jósolnak. A barométer mutatója kissé emelkedett. Nézem az adriai pilotkönyvet, még 5-6 menetóra a kontinentális szárazföld. Nincs más hátra, ki kell várnom a jó idõt. Még egyszer nem lesz akkora szerencsém, mint tegnap. A végcél, Crikvenica innen légvonalban már csak 261 km. Egy héten belül befejezõdik az utazás. Komizát 850 évvel ezelõtt említik elõször az írások. A XX. század második felében Vis sziget speciálisan kedvezõ stratégiai elhelyezkedése miatt katonai bázis volt, és így 1989-ig civilek számára megközelíthetetlen maradt. De mire a katonák elmentek, a szigetlakók nagy többsége is elköltözött. A hajdani katonai repülõtér helyét ma hatalmas szõlõültetvény foglalja el. A statisztikák szerint az adriai szigetek közül ezen a szigeten süt legtöbbet a nap. Itt egyszerre érik a citrom, a narancs, virágzik a jázmin, a kaktusz. A vendégváró udvarházban kerül az asztalokra a helybéli specialitás, a kelt tésztából kemencében sütött, káposztával és szardíniával töltött batyu. A vendégnek borkorcsolyaként különleges, az átlagosnál magasabb alkoholtartalmú (15,9 ezrelék) fehérbort kínálnak mellé.

Paoló gumicsónakján kivitt a partra. A városka nevezetessége a hegyoldalban épült kis templom és a velenceiek által 1580-ban épített citadella, a Castello. Az erõdítés ma halászati múzeum. A tárlókban kiállított halászkellékek nekem nem sokat mondtak. A régi halászvitorlások 9 méter hosszúak voltak, és négyfõs legénység dolgozott rajtuk. A várszerû múzeum tornyából csodálatos panoráma nyílt az öbölre, az aprókavicsos strandra.

Komiza régen híres volt halászairól. Korábban egy szövetkezeti halfeldolgozó is mûködött itt, amelynek hajóépítõ mûhelyében ma már mûanyag kishajókat, csónakokat gyártanak és javítanak. A városka a XVII-XVIII. század építési stílusát õrzõ faragott terméskõ házai között, a zegzugos utcákon kora este nyaralók tömege sétál. Mindenhol apró boltok. Kapható itt búvárfelszereléstõl a farmotorig minden, ami a tengeri nyaraláshoz nélkülözhetetlen.

A borkimérésben megkóstolom a helyi specialitást a zamatos fehér bort, a Volijokot. Kellemesen fejbe vág. Városnézés közben egy magyar családdal is találkoztam. A közel 50 napos tengeri utam során ez volt az elsõ eset, hogy magyarokkal beszélgethettem. A budapesti család negyedik nyarát tölti itt. A kétszobás apartmanukat napi 50 euróért bérelik. Az idõjárás nekik is szokatlan. Nyáron soha sem volt itt ilyen erõs szél és hullámos a tenger mint most.

72. nap, 2004.08.26. szombat

Az éjszakai hullámzás és árboccsattogás ellenére jól aludtam. Tökéletesen csöndes nap váltja fel az elõzõ heves szélrohamait. A kék tenger könnyû hullámoktól dagad. Szinte kiürült a kikötõ. Több halászcsónak már hajnalban kihúzott, de a vitorlások és a turista hajók is elindultak. Viszonylag könnyen kiszabadítottam a horgonyokat, és elindultam. Alig várom, hogy elérjem a kontinens partját. A szigetek közötti szélvédelmet elhagyva kicsit megerõsödött az északkeleti szél és vele a hullámzás.

Még 40 kilométer a part, Rogoznica kikötõ. Felhõ sincs az égen, a barométer magasan áll. Felhúztam az orrvitorlát, már nem dülöngél annyira a hajó. A szél nemsokára elállt, a tenger kisimult. Éget a nap. Nagyon gyors és könnyû 54 km volt, amíg elértem a szárazföldet.

Rogoznica egy öböl mélyén található, védve a nyílttengeri hullámoktól, Tipikus kis mediterrán üdülõfalu. Régen az itt lakók halászattal, földmûveléssel foglalkoztak. Az elsõ letelepedõit 1390 körül jegyzik. Ma turista paradicsom, elsõsorban nyugalmat és pihenést kínál. Nincs sok mûemléke. Itt tükörsima a víz, a szél sem fúj be. Lassan motorozva keresek kikötõhelyet. Körbehajózom az öblöt, végül a legmélyén, a strand melletti kövezett rakparthoz, 1,5 m mély vízben kikötöttem. Túlbiztosítva két farhorgonyt vetettem ki, és lemerülve egy víz alatti betontömbbe akasztottam azokat. A komizai benyomások még nem múltak el maradéktalanul.

Az üdülõfaluban vendég már alig lézeng, vége a fõszezonnak, pedig ez a tengeren és az idõjáráson nem látszik. Mindenfelé kiadó apartmanokat hirdetnek. Kétszer próbáltam hazatelefonálni, de nem vették fel otthon a kagylót. A víz meleg és kristálytiszta. Sokat fürdök. A parton két német lakóautó áll. Nem messze CBA szupermarket, elõtte zöldséges standok, kenyérbolt. A hajó elõtt egy kerti vízcsap, nagyszerû vízvételezési hely.

Estefelé, amikor a naplót írom, már nem tudok kimenni a partra, mert az apály miatt 2 méterrel beljebb húzódtam a parttól. Alig 10 cm víz van a gerinc alatt. Még jó, hogy látni a feneket. Nincs körülöttem fenékbõl kiálló kõ vagy szikladarab, amin megsérülhetne a hajó, ha tovább csökken a vízszint. Meg sem rebben a levegõ. A telehold tükrözõdik a tükörsima vízen. Végre nem dülöngél a hajó. Televízión nézem az olimpiát, és elõreláthatóan jól fogok aludni.

73. nap, 2004.08.30. vasárnap

Végre egy abszolút nyugodt éjszaka. Hajnalra csodálatosan szép idõre ébredtem. Szelíd hullámokat vet a tenger. Átvágok a Sibenik elõtti öblön Biográdhoz (57 km). A szél szerencsére alig lengedez, part felöl fúj a burin. A burin nem tud nagy hullámokat kelteni. Késõbb a szél nyugat-északnyugati irányúra fordult (misztrál). A menetrendszerû szélirányváltozás a jó idõ jele. Amíg nincs felhõ az égen, nem változik meg a kedvezõ idõjárás.

Elhaladtam egy bájos szigetcsoport, Kaprije mellett. A Pasman csatorna bejáratában villanófényes motoros gigafonon félrehúzódásra szólított fel, mert szembõl a több száz optimist vitorlásból álló verseny fõmezõnye közelgett. A kis hajókat a gyereket nagyon ügyesen kezelték. Impozáns látvány volt. Biográd elõtt majdnem zátonyra futottam, betévedtem a jobb parti bója melletti sekély vízre.

Lassan elfogy az út, véget ér a nagy kaland. Úgy éreztem eddig a tengerek nagyon jó indulatúak voltak velem szemben, de aligha nevezhetném ezt az utamat kéjutazásnak. A tenger kissé hullámzik, de nem veszélyesen. Habár a Lajos napi éjszaka után már minden hullámzástól tartok. Délután fél 3-kor Zadar még 15 km. A tengeren olyan nagy a vitorlás forgalom, mintha egy zsúfolt autópályán haladnék. A motorosok össze-vissza cikáznak. Mindig figyelni, manõverezni kell, alig tudom megenni az ebédemet.

Változatlanul aggasztott azonban az, hogyan hozom haza a hajómat. Zadarban kikötöttem, és hazatelefonáltam Zsuzsának. Nem jó híreket mondott. Németh Sanyi nem veszi fel a telefont, a Lajossal letagadtatta magát. Megbízhatatlan, nem lehet rá számítani, nem ura a szavának. Még átgondolom, mit fogok tenni. Lehet, hogy télire itt, az Adrián hagyom a hajót, ha megfelelõ helyet találok neki. Ez esetben a jövõ nyáron augusztus 28-ig – ameddig a horvát tengeri hajózási engedélyem szól – a családdal hajózhatunk. Ha nem sikerül helyet találnom, akkor vonattal hazamegyek megszervezni a hajószállítást.

Ezen a vasárnapon Zadar poros, meleg és a kikötõ túlzsúfolt. A városban a gépkocsival közlekedõ fiatalok tülkölnek, örömünnep, olimpiát nyert a horvát férfi kézilabda válogatott. El is jöttem egy 8 km-re lévõ Petrcane kisvárosba éjszakázni. Itt tágas, védett és szinte üres a kikötõ. A végcél már csak 116 km, ha sietek 1 nap alatt odaérek. Kimentem a partra sétálni és telefonálni. Érdekesen sok magyar beszédet hallottam, legalább 6 magyar családdal találkoztam.

74. nap, 2004.08.31. hétfõ

Nyugodt éjszaka után fél hétkor ébredtem, kényelmesen megreggeliztem, majd a felkelõ nap sugarainál elindultam. A tenger nyugodt, a part irányából gyenge nevera fújdogál. Privlaka elõtt cápát láttam, nem messze a partoktól, elúszott a hajó alatt. Le akartam fényképezni, de többet nem mutatkozott. Áthajóztam a Vir szigetre vezetõ híd alatt, aminek magassága mindössze 10 méter. A híd után többször kövekre futottam, hiába kerestem a továbbvezetõ utat. Végül egy halász mutatta meg. A Pag sziget holdbéli tájhoz hasonlít. Nyomasztóan barátságtalan vidék.

Még egy híd alatt átmentve kiértem a Velebit csatornára. A víz elmondhatatlanul kék és tükörsima. Megrendítõen vad a part fölött tornyosuló Velebit sziklavonulat. Ezerméteres meredek sziklafalak szöknek az ég felé. Összeszabdalt, mardosott partok. A csúcsok körül fehér felhõk gomolyognak. Bórától tartok. A hideg észak-keleti szél az ilyen villogóan kék, tiszta napokon szokott lezúdulni a hegylánc kopár oldalán. A bóra híre sokkal nagyobb, mint a hatása. Habár elképesztõen gyorsan és hevesen támad, olyan, mintha a vizet akarná kifújni a tengerszorosból. Mégis ártalmatlanabb a sirokkónál, mert a rövid szélút miatt kisebb hullámokat kavar az Adria délkeleti oldalán. Sokkal veszélyesebb a tengeren hosszirányban száguldó sirokkó, amely néha annyira felduzzasztja az Adria északi részét, hogy a víz elborítja a velencei Szent Márk teret.

A parton mindenfelé apró nyaraló telepek. A Pag szigeti tengerszoros nem szélesebb, mint a Duna alsó szakasza, viszont sokkal mélyebb, és a partjai barátságtalanul sziklásak. Ha itt leáll a motor, vagy kitör a bóra, nincs menekvés. Mindent összevetve mégis ez a legbiztonságosabb útvonal. Ezen az útszakaszon vitorlásokkal nem, mindössze a Medúzához hasonló két motoros kishajóval találkoztam. A kihalt vízen egy fiatal nõ gumimatracon úszkált a csatorna középen. Többször megmártóztam, de úszni, a még mindig fájó bordáim miatt nem mertem.

A Velebit csatorna legdélebbi részén, az enyhén emelkedõ hegyoldal tövében Jablanac kis település és révállomás. Jablanacnál muszáj a vérszínû piros borra gondolni – olvastam valahol. A tengerparton kiskocsmát vagy borpincét, ahol a vérszínû piros bort megkóstolhatnám, nem látok. Lehet, hogy a hegyoldalban kellene keresnem. A minden széltõl jól védett kikötõben három szálloda és néhány színes tetõs ház meg egy templom áll, meg a készenléti tûzoltóság piros rohamkocsija parkol, azonnali indulásra készen. Közvetlenül az élelmiszer bolt elõtti kis mólóhoz állok. A boltban minden kapható, de helyi vörösbor nem. Kenyeret, margarint, cukorkát és egy doboz hideg sört veszek. A posta a hátam mögött, oldalán nyilvános telefonfülke. Este hazatelefonáltam.

A kikötõ egyben révállomás a Rab felé. A kompok megszakítás nélkül járnak, de nem gyõzik a nagy forgalmat. Hosszú gépkocsisor várakozik átkelésre. Sok közöttük a D országjelzésû. Éppen egy menetrendi hajójárat érkezik. A menetidõ mindössze negyed óra. Percek alatt kiürül, és kezdõdik a behajózás gyorsan, olajozottan. A viteldíj: egy ember 12 kuna, egy autó 85 kuna. Alighogy elmegy a megrakott komp, már a következõ dugja be az orrát a szûk bejáraton. Csúcsforgalomban négy komphajó forog Jablanac és Misnjak között, 5 és 22 óra között.

Még 1 nap a végcélig. A helybeliek szerint holnapra szép idõ várható. Remélem az éjszaka is csendes lesz. Egy-egy kései hullám szelíd lökésel álomba ringatott.

75. nap, 2004.09.01. kedd

Jó éjszaka után, borongós idõben indultam. Gyenge délnyugati szél, kissé hullámos tenger, tarajos hullámok. Orrvitorlával 11-12 km/óra sebességgel haladok. Jobbról a Velebit hegység, apró kis öblökkel szabdalt puszta mészfalai meredeznek. Balról fa, bokor, növény és víz nélküli kopár szigetek maradnak mögöttem.

Az erõsödõ hullámzás miatt – Senjnél (Zengg), a rettenthetetlen kalózok õsi fészke, a bóra szülõhazája – átmegyek a Velebit csatorna Krk szigeti oldalára. Sajnos itt is nagyon hullámzik. A Velebit masszív tömbjét koronázó fellegek aggasztanak. Bóra-gyanús a levegõ.

Dél körül elérkezem az út tervezett végcéljához Crikvenicához. Nem kötök ki, lefényképezem a városkára jellemzõ viaduktot. Vele szemben a Krk szigeti Solina településen keresek helyet a hajónak télire. A hajózási kézikönyv szerint itt egy volt hajógyár területén vállalnak téli tárolást. Egy mély öböl belsõ részén megtaláltam a jelzett helyet. Éppen egy nagy vitorlást sólyáztak ki. A kikötõ tulajdonosa sajnos helyhiány miatt nem vállalta a téli tárolást, ami havonta 100 euróba került volna.

Az eredménytelen tárgyalás után 15 h-kor tovább indulok Bakar irányába. Az elõttem elterülõ tengerrész, a Tihi (Csendes) csatorna méltó nevéhez. Végig üdülõtelepek elõtt hajózok a szinte hullámmentes vízen. Krk szigetre vezetõ híd alatt szabálytalanul, a sziget jobb oldali ágában megyek. A híd után elõtûnt Fiume (Rijeka) és égõ, füstölõ kéményekkel az Adria olajvezeték kiinduló állomása. Csúnya látvány, még az ég is beborult.

A bakari öbölben elõször jobbra a hajógyár irányába fordultam, mert láttam egy kishajó kikötõt meg a parton egy árbocdarut. Itt 190 kunáért kiemelték volna a hajót, ha lett volna utánfutóm. Kénytelen vagyok tovább menni. A bejárattal szemben a belsõ öbölben, a parton élénksárgára festett modern autódaru áll. Közelebb érve olvasható a kikötõ cégtáblája, ProMeta Marina. A daru alatti deszkaborítású rakparthoz kikötöttem, azonnal odajött valaki, akirõl késõbb kiderült, hogy a marina igazgatója Balthezar Jurcec. Nincs akadálya a daruzásnak és a téli tárolásnak – válaszolt kérdésemre. Mobilon felhívta egy magyarul tudó munkatársát, akivel tisztáztuk a részleteket. Kértem, hogy azonnal emeljük ki a hajót.

Emelés elõtt Balthezar az irodában megmutatta az ártáblát. A hatméteres hajó téli tárolási díja 590 euró. Ezért kidaruzzák a hajót és május 1-ig saját tároló állványukon tárolják, majd ismét vízre teszik. 8 hónapra elosztva 18 ezer forint havonta. Egyszer ki lehet bírni, így jövõ nyáron Zsuzsa is el tud jönni velem a tengerre kicsit hajókázni.

Megegyezés után gyorsan hozzáfogunk a Medúza kiemeléséhez. Leszerelem az árbocot, búvárkodva a hajótest alá húzom az hevedert. A víz kristály tiszta. Az autódaru könnyedén felemelte a Medúzát és rakta a sólyakocsira. Villanytargoncával a téli helyére tolták. Sötétedésig összecsomagoltam a vitorlákat, éppen idõben, mert kitört a bóra. Jó, hogy nem a tengeren kapott el. A szél még a tároló állványon is csak úgy rázta a hajót. Rövid zápor söpört át az öblön. Az éjszakát még a hajón töltöm, csak másnap délben indul a vonatom Budapestre. Az indulásra Balthezár kivisz majd a pályaudvarra gépkocsiján. Holnap este már otthon alszom.

Bakarac, itt ért véget a 75 napig tartó, 5275 km hosszú utazás. Hatvan éves elmúltam már, és ez a nagy álmom, amely most vált valóra, lényegében ifjúkori álom volt. Kicsit üresnek éreztem magam. Ekkor még nem tudtam, hogy jövõre egy kicsit hosszabb és sokkal veszélyesebb hajózás vár rám, Bakaractól Budapestig: újra keresztben és hosszában az Adrián, az olasz csizma megkerülése, Genova, Monaco, Marseielles érintésével a Földközi tengeren eljutva a Rhone folyóra, majd Lyontól a Saone folyón és a francia csatornákon át Strasbourgba a Rajnára, arról a Majnára és a Majna-Duna csatornán a Dunára.